Mi a nyelvtani szabály erre?

Alapvetően az "-e, ... vagy nem" szerkezetbe tartozik bele, de anyanyelvi beszélők tudják, hogy ezt hozzá kell érteni, nem mindig szokták kitenni.

Például:

Tapasztalt-e fájdalmat?

A "kőbevésett" nyelvtani szerkezet szerint:

Tapasztalt-e fájdalmat, vagy nem?

De nem csak kérdőmondat esetén fordul elő:

Megkérdezem anyukámat, hogy átmehetek-e hozzátok (vagy nem).

Igen; az -e kifejezés mindig a mondat állítmányához kapcsolódik.

Ezt sok ember rosszul használja...

"nem-e tudod a feladatot" - HELYTELEN

"nem tudod-e a feladatot" - HELYES

Az -e kérdőszócskát eldöntendő kérdésekben használjuk, annak érzékeltetésére, hogy a mondat tartalmát egészében kétesnek tartjuk. De el is hagyhatjuk, tehát olyan szabály nincs, hogy kötelező lenne az alkalmazása.

Kérdéseid így is feltehetnéd: - Tapasztalta már, hogy...? Így hosszabb a kérdés. Az -e szócskával pedig nemcsak rövidebb, de határozottabb is maga a kérdés (t.i. tapasztalta-e egyszer is, vagy valamikor, vagy akkor).

Az alkalmazás módjára létezik szabály, de azt már előttem leírták.

Nekem kérdő mondatban rettentő furcsán hangzik az -e, én mindig -e nélkül teszem fel az eldöntendő kérdéseket.

Én csak függő kérdésben használom, tehát alárendelt mellékmondatban:

Tudna segíteni?

Megkérdeztem, tudna-e segíteni.

Egy kérdő mondat jelentéséhez semmit sem tesz hozzá az -e kérdőszócska, az irodalmi magyarban nem is szerepel eldöntendő kérdésekben. Ez egy tájnyelvi jelenség.

A Tapasztalt-e fájdalmat? ugyanazt jelenti, mint a Tapasztalt fájdalmat?, csak előbbinek van egy tájjellegű íze. Ilyen mondatokat az egy jászsági faluból származó anyósomtól szoktam hallani.

A függő kérdéseknek viszont kötelező eleme az -e kérdőszócska, a függő kérdések azonban valójában kijelentő mondatok részei, ezért is írunk pontot a végükre, nem kérdőjelet: Nem tudom, vett-e sajtot.

Én az ilyen Tapasztalt-e fájdalmat? jellegű kérdéseket még sosem hallottam kérdő hanglejtéssel, mindig csak ereszkedő, kijelentő mondatra jellemző hanglejtéssel. Ezért is valószínűsíthető, hogy az ereszkedő hanglejtés arra utal, hogy ezek a kérdések valójában hiányos függő kérdések, ahol a bevezető főmondat csak gondolatban létezik, de kimondatlan marad, pl.:

(Árulja el, hogy) tapasztalt-e fájdalmat.

(Kíváncsi vagyok, ) ízlett-e az ebéd.

"Egy kérdő mondat jelentéséhez semmit sem tesz hozzá az -e kérdőszócska, az irodalmi magyarban nem is szerepel eldöntendő kérdésekben."

Eldöntendő kérdés v. (ritka) döntő kérdés: olyan kérdő mondat, amelynek tartalma teljes egészében kérdéses, s amelyre igenlő v. tagadó választ vár a kérdező (pl. Elment-e már?, Itthon-e a gazda? (Móricz Zsigmond) Kenyeret sütni tudsz-e? (Jókai Mór), Áll-e még az ősz Peterdi háza? / Él-e még a régi harc fia? (Vörösmarty Mihály)

Ha azzal megyek az orvoshoz, hogy émelygek, izzadok, légszomjam van, vajon mi lesz az első kérdése?

- Érez-e, v. tapasztal-e valahol fájdalmat? (Eldöntendő kérdés!)

Az írói, költői szabadságot, az archaikus nyelvváltozatokat ne keverjük össze a mai irodalmi nyelvvel, de mondhatnám akár a médiában használt köznyelvet is. Azokban nem szerepel kérdésben az -e kérdőszócska. Lehet, hogy felétek így tenné fel a kérdést az orvos – akkor nálatok ez a helyi norma, nincs is ezzel semmi probléma. De hidd el, az ország nagy részén az -e szócska ilyetén használata már régiesnek hat, mert az is. Az orvosom tőlem azt kérdezné: Érez vagy tapasztal valahol fájdalmat?

Én mindig felkapom a fejem, amikor -e kérdőszavas kérdést hallok, épp ez mutatja, hogy ez számomra mennyire szokatlan jelenség. Tévét nézve, rádiót/podcastet hallgatva, cikkeket olvasva sosem akadok fenn ezen, mert ez a változat gyakorlatilag nem létezik sem az írott, sem a hangos médiában, márpedig mindkettőben a köznyelvet használják.

De a te példád mutatja, hogy még igenis vannak olyan tájai az országnak, ahol ez a régies alak még része a mindennapi nyelvhasználatnak.

Nem igazán szerencsés a médiára való hivatkozás, pláne, ami a "hangos médiát" illeti. De a mai napi HVG néhány cikkében ezeket a kifejezéseket olvastam, tehát nem régies, hanem mai köznyelven írták.

„…vissza lehet-e építeni még…”

„…másokat is ki fognak-e rúgni, …”

„…kozmetikázza-e az adataikat….”

„…szükség esetén távozna-e…”

„…indokolt lehet-e …”

„…jogszerű volt-e…”

„…gyorsabban gyógyulnak-e…”

8: Megnéztem találomra egyet ezek közül, és beigazolódott a gyanúm: nem érted a különbséget a kérdés és a függő kérdés között, hiszen végig kérdésről beszéltünk, te viszont függő kérdésekre hoztál találatokat, pl. ezt: "figyelmeztet Lőrincz Katalin, aki nem tudja, hogy a tankerület vagy az iskola, esetleg mind a kettő kozmetikázza-e az adataikat".

Ez NEM kérdő mondat. Ez egy összetett, kijelentő mondat, melynek főmondata az, hogy "nem tudja", és alárendelt mellékmondata az, hogy "…mind a kettő kozmetikázza-e az adataikat". Ezt (eldöntendő) függő kérdésnek hívják. Ennek elhagyhatatlan, kötelező tartozéka az -e kérdőszócska. Ezt soha senki nem vitatta.

A közönséges, szemtől szembe feltett kérdő mondatban azonban a mai köznyelv nem használja már az -e kérdőszócskát.

Ezek alapján a szemtől szembe feltett kérdés a következő:

- Tud magyarul?

Erre az én szemtől szembe feltett kérdésem:

- Tudok-e magyarul?