Kémiatanárok és mindenki más! Ti levonnátok ezért pontot dolgozatban, ha egyébként jegy függne tőle?

Pedig ha egyetemre készülsz, akkor szokd meg, hogy mindig a tanárnak van igaza.

Ott már nem is nagyon van főnökük, nem mehetsz be az osztályfőnökhöz nyávogni, hogy miért annyi a jegy.

Nálunk pl. az egyetemi szigorlaton az volt, hogy 1. nap volt az írásbeli, akinek sikerült, második nap mehetett szóbelizni. A tanárnőnek 250 db dolgozatot ki kellett javítania egy nap alatt. Tudod mit csinált? Átfutotta, ha talált benne jó gondolatokat, ráírta a kettest, és ment tovább. Akkortájt még nem volt Neptun meg ilyesmi, ki volt írva a tanszékre az eredmény. Csak egyes meg kettes volt a listán. Aki kettes, mehetett szóbelizni, aki nem, az nem. 6-os kredittel ment, ösztöndíj, kollégiumi elhelyezés múlott rajta. Szerinted hol lehetett reklamálni? Elárulom, sehol.

Egyébként 2 diplomával a kezemben biztos vagyok benne, hogy sok olyan zh-m volt, amit a tanár el sem olvasott, csak ráírt egy jegyet.

Nem, nekik nem kell megindokolni, hogy miért annyi az a jegy.

Mivel nem vagyok kémiatanár, ezért nem tudom, hogy ezek milyen szintű hibának számítanak. Ezért inkább általánosan fogok fogalmazni (régen tanár voltam, de más szakon).

Ha a hiba olyan természetű, hogy a megértést akadályozza vagy egy adott dolognál követelmény, hogy pontosan úgy legyen leírva, lerajzolva (pl. egy nyíl), ahogy kell (mert nem mindegy, milyen irányba mutat), akkor ha egy vonalat rajzolsz, az hiba. Ilyenkor levonnám természetesen a pontot.

1. Én az a típusú tanár voltam, aki elvárta a pontosságot és precizitást mindenben. Ha valami piros, akkor az legyen piros, ne narancssárga, ne vörös, hanem piros. Ezt a "jólvanazúgy" mentalitást egyáltalán nem szeretem, amikor a tanár úgy van vele, hogy "jól van, nagyjából tudod, oké kisfiam, adjuk meg a pontot". Szerintem ez a pedagógia vége, mert ha egy tanár ilyen, akkor onnantól kezdve nincs gátja semminek, nincsenek meghúzva rendesen a határok, és onnantól kezdve bárki bármit belemagyarázhat, bárkinek letörhet a körme, és akkor lehet mondani, hogy "jól van kisfiam, jó lesz így is". Egy tanár vagy meghúzza a határokat, és akkor működik a nevelés-oktatás, vagy nem. De ha egyszer meghúzta, akkor ahhoz tűzön-vízen át ragaszkodni kell, különben parttalanná válik az egész, és a gyerekek egyből ráéreznek erre, és mindenkinek lesz valamilyen kifogása.

2. Ennek megfelelően, amikor elkezdenek jönni a szülők vagy a diákok azzal, hogy összekeveri a b és a d betűt, ezért nem tudott egy nyilat lerajzolni, engem ez inkább felbosszant, és pont ilyenkor szokott az lenni, hogy nem értik meg, hogy miért, és jön az, hogy "elveszem a kedvét, direkt szívatom stb.". Nem erről van szó, én senkinek nem veszem el a kedvét, csak rohadtul nem érdekel, hogy ötéves korodban összekeverted, hogy melyik a jobb és bal kezed, vagy hogy kétkezes vagy. Egyáltalán nem érdekel, tanárként ezt nem akarom hallani. Ez nem azért van, mert gonosz vagyok (vagy belemagyarázhatsz akármit), hanem azért, mert ha ezt meghallgatnám és figyelembe venném, akkor onnantól kezdve ezt hallgatnám életem végéig, Józsika félszemű, Pistike rövid hajú, Sárika beleesett 2 évesen a savba stb., mindenki jönne a történeteivel, hogy miért legyek vele jószívű. És megint ott vagyunk, hogy parttalanná válik az egész, és nem az lesz a diákban, hogy a követelményt teljesítse, hanem az, hogy miképpen tudja mentegetni magát. Ezt a mentegetőzést utálom, de nagyon, hogy ha egy kis teljesítményt kéne lerakni az asztalra, akkor a munka helyett egyből ez az első, mindenkinek ez jut eszmébe hamarabb, hogy miért NEM. Mond valamit a tanár, és miért nem tudja megcsinálni... Ezzel szembesülni naponta nagyon fárasztó, illetve azzal, hogy ha ezt egy tanár nem akarja hallgatni, akkor szívtelennek, rugalmatlannak stb. állítják be. Holott én csak meg akarom követelni rendesen az anyagot, ha az ötös szinthez az kell, hogy le tudj rajzolni egy nyilat, akkor az kell és kész.

3. Nekem itt ne legyen már perpatvar, ne legyen cincogás, ne legyen lázadás, ne menjenek már a szülők az igazgatóhoz, a tankerületbe panaszkodni, vagy a TV-be. Mert hogy túl szigorú a tanár... Ezt a rinyálást nagyon utálom. Ha egy tanár pontosságot és precizitást vár el a diákoktól, akkor az első, hogy ezt szokják meg a szülők és diákok is, vagyis ők igazodjanak a tanárhoz. Ezt a mentalitást várom el. Fordítva szó sem lehet róla... Nem akarom senki kínját hallgatni, mert az nem érdekel. Ha nem bírja a szintemet, akkor fogadja el, hogy nem ötös lesz, hanem négyes, vagy menjen át egy olyan iskolába, ahol a szarra megadja a tanár az ötöst, mert "jóvanazúgy". Én nem "jóvanazúgy" tanár vagyok, tessék elfogadni és kész.

4. Ezt írod: "egy bunkó, órán beszélgető, folyton késő, visszabeszélő, amúgy az egészre nagyban tevő diáknál hamarabb köt bele mindenbe a tanár"

Na, éppen ezaz. Hogy te eldöntöd, hogy a tanár kibe és mibe köt bele. Onnantól kezdve a saját fejed után menve, ha nem úgy viselkedik a tanár, ahogy te elképzelted, akkor máris kicseszett veled. De ez nem így van, a valóság teljesen más.

Én pl. mindig úgy javítottam a dolgozatokat, hogy meg sem néztem, hogy ki írta. Persze egy idő után már az írás alapján felismertem, de akkor sem vettem figyelembe. Azt pontoztam, ami a szemem előtt volt, teljesen függetlenül, objektíven. Ha egy tanár bunkó és visszabeszél, az egy másik probléma, nem fogom az egyik gyerek dolgozatát másik tollal javítani, csak azért, mert az egyik bunkó, a másik meg versenyekre jár nálam...

Vagyis ha a visszabeszélő Pistike nem tudja leírni a nyilat, ugyanúgy pontot veszt, mint a Józsika, aki eminens tanuló és versenyekre jár. Kész, ennyi. Nálam szint van, precizitás van, követelmények vannak, de ezek egyaránt mindenkire érvényesek. És pont itt van szó arról, hogy a nevelés része kellene hogy legyen, hogy a követelmény az követelmény és mindenkire egyaránt vonatkozik. Nincs kettős mérce. Mert onnantól kezdve, hogy van, máris jön a Pistike anyukája, hogy neki miért vontam le a pontot, ha a Józsinak nem?

Szóval azt is mérlegelned kellene, hogy ugyanezekre a hibákra másnak is levonta a pontot a tanár. Akkor a te dolgozatod esetében miért kellett volna kivételt tennie?

5. Az egyik válaszoló írta, hogy neki volt olyan tanára, aki azért vont le pontot, mert gyűrött volt a dolgozata. Ez rohadt nagy marhaság, mert máris össze-vissza vannak mosva a dolgok, már rögtön biztos én is ilyen tanár vagyok... De én egyáltalán nem ezt írtam, ilyenért nem vonok le pontot, de ha szemtelenséget látok mögötte, akkor nem hagyom szó nélkül, de nem a jegy rovására megy. Mindenesetre, amiket fent kifejtettem, az nem arról szól, hogy már túlzásba vinném a szigort, szinte már-már bogarasan és szélsőségesen. Egyáltalán nem. Amit leírtam, szerintem pont hogy a normálisnak kellene lennie, csak mivel ti a "jólvanazúgy" szinthez vagytok szokva, mert a legtöbb tanár ma már leadta a szintet, ezért ha kaptok egy tanárt, aki megkövetel, de ugyanakkor igazságos is, akkor rögtön belemagyaráztok minden hülyeséget.

Persze nem állítom, biztos van olyan tanár, aki azért is levon pontot, mert gyűrött a papír, de én ezzel sem értek egyet, mert szakmaiatlan.

Mindenesetre nem véletlen, hogy én már abbahagytam a tanítást. Az sem véletlen, hogy a mai iskolákban lassan már a postás fogja tanítani a kémiát, mert látszik, hogy kb. erre lenne igényetek. Ott aztán össze-vissza írhatnátok a nyilakat...

14-es, de jó, hogy már nem tanítasz!

Hol tanítottál? Remélem nem alsóban, mert ez ott teljesen elfogadhatatlan. Ha egy gyerek d helyett b-t ír, akkor az nem azért van, mert "jólvanazúgy", hanem könnyen előfordulhat, hogy valami tanulási zavara van, és arra nem az a megoldás, hogy beírom az egyest, és majd legközelebb jobban figyel. Esetleg el kellene küldeni kivizsgálásra, mert könnyen előfordulhat, hogy diszlexiás.

Eleve teljesen helytelen az olyan pedagógia, amely a büntetésre összpontosít. Sok tanár azt hiszi, hogyha rossz jegyet ad, akkor a gyerek majd ebből megtanulja. Ezt mégis miből következtettétek ki? Nem, a gyerek nem fog jobban figyelni, hanem elkönyveli magában, hogy akármit csinál, a tanár akkor is talál majd benne kivetnivalót, nincs is értelme igyekezni, és feladja az egészet.

Mert ilyenek a gyerekek. Igen, tudom, égetnivaló rossz kölyök, lusta, neveletlen, stb. Pedig azt is el kéne fogadni, hogy egy gyerek iskolához való viszonyát elsősorban a pedagógusok alakítják, és nem a szülők.

Van gyereked? Nekem van kettő.

És hidd el, hogy nem azt mondogatom nekik itthon, hogy órán ne figyelj, hanem dumálj a társaddal. Nem azt tanítom neki itthon, hogy nem kell leckét írni, és nem kell tanulni az órákra. Szerintem nincs az az épeszű szülő, aki ilyenekre biztatná a gyerekét, de valahogy a tanárok mindig azt hiszik, hogy mindenről csakis a szülők tehetnek. Mert talán, ha elbeszélgetnének a gyerekkel, akkor az megváltozna. Persze a tanárral nem lehet elbeszélgetni, ő nem fog, nem akar megváltozni, változzon meg a gyerek. El kéne gondolkodni, hogy ki is a felnőtt ember ebben a viszonylatban.

"Ha egy gyerek d helyett b-t ír, akkor az nem azért van, mert "jólvanazúgy""

Most te azt csináltad, hogy félmondatokat és szavakat kiragadtál a kontextusból, és ezeket teljesen másképp raktad össze, teljesen más értelemben, és úgy vitázol velem, mintha én bármit is állítottam volna abból, amivel vitatkozol.

Bocsi, de ebbe az utcába nincs kedvem belemenni. Mindenkinek legyen meg a véleménye, oké, tiszteletben tartom a tiédet, de légyszi, ne velem vitázva fejtsd ezt ki úgy, hogy olyan állításokat dörgölsz az orrom alá, amiket én nem is állítottam és nem is gondoltam.

Az első bekezdésed egyébként tipikus arrogáns szülői hozzáállás, majd biztos te fogod nekem elmagyarázni, hogy mi a tanulási zavar... Ezektől az okoskodásoktól, és attól, hogy hülyének nézed a tanárt, illetve, hogy meg sem próbálod értelmezni, amit írtam, csak kiveszel szavakat belőle és átfogalmazod, légyszi, engem kímélj meg.

De egyébként nem is baj, hogy ide fostad a véleményedet, mert lényegében minden tipikus szülői baromság benne van, pontról pontra magán viseli a szerkezeti jegyeket.

- személyeskedő felütés ("de jó, hogy már nem tanítasz"). Egyébként az ilyenek miatt tényleg de jó! :)

- okoskodás, amikor a szülő elkezdi a tanárt kioktatni, mert persze ő jobban tudja: "Ha egy gyerek d helyett b-t ír, akkor az nem azért van, mert "jólvanazúgy", hanem könnyen előfordulhat, hogy valami tanulási zavara van"

Ne zavarjon, hogy a "jólvanazúgy" dolgot a tanárok kapcsán mondtam, nem a gyerekek kapcsán, de mindegy. Tipikusan ez az az eset, amikor szöveget sem tudsz értelmezni, de azért okosat akarsz mondani mindenáron, mert jól esik kioktatni valakit. Csak hogy te is hallasd a szavad, ugye?

- szavak, gondolatok, mondatok számba adása, amikre nem is gondoltam, amiket nem is írtam, szó sem volt róluk sehol, és amikkel természetesen senki nem is ért egyet:

"Eleve teljesen helytelen az olyan pedagógia, amely a büntetésre összpontosít."

De mindegy, most biztos azt hiszed magadról, hogy jól megmondtad a magadét a zsarnok tanárnak...

A többi mondat is ebbe a sorba tartozik, pl.:

"Mert ilyenek a gyerekek. Igen, tudom, égetnivaló rossz kölyök, lusta, neveletlen, stb."

Senki nem állította ezeket.

- az okoskodás egy újabb szintje, amikor a szülő azzal akarja a saját magát igazolni, hogy neki van gyereke. Egyrészt, ez egy rendkívül ostoba elképzelés, másrészt teljesen irreleváns.

"Van gyereked? Nekem van kettő."

Oké, neked van kettő. És? A pedagógiához ettől még nem értesz. Vagy akkor a te logikád szerint lehet, el kéne menni a vasúton túlra, mert ott aztán van olyan anya 25 évesen, akinek már 7 gyereke is van! Na, az aztán még nálad is sokkal jobban ért a pedagógiához! Neked csak kettő van? :D

Úristen, de nyomorék ez az érvelés. :D

Legközelebb én is majd az állatorvos pofájába dörgölöm, hogy nem ért ő semmit az állatokhoz, hiszen neki nincs is kutyája otthon, de nekem van 3 is.

- újabb önmosdató, fényező, önlegitimáló állítások, ismét úgy megfogalmazva, mintha én ebből állítottam is volna valamit, amivel neked vitatkoznod kéne:

"És hidd el, hogy nem azt mondogatom nekik itthon, hogy órán ne figyelj, hanem dumálj a társaddal. Nem azt tanítom neki itthon, hogy nem kell leckét írni, és nem kell tanulni az órákra. Szerintem nincs az az épeszű szülő, aki ilyenekre biztatná a gyerekét"

Rohadtul leszarom, hogy mit csinálsz otthon a gyerekeiddel. :D Már nem azért.

- műhiszti, amiben bújtatott mosdatás és tanár-besározás van:

"de valahogy a tanárok mindig azt hiszik, hogy mindenről csakis a szülők tehetnek"

"Valahogy" igen. Ebben még van is valami. Te is igazolod bőven.

Bár az ne zavarjon, hogy én a "jólvanazúgy" tanári mentalitásról írtam, pont hogy nem elsősorban a szülőkről, de mindegy. A szülők és a diákok is azért olyanok, amilyenek, mert éppen hogy a tanárok képtelenek következetesebbek és tekintélyesebbek lenni. Ha tudnál szöveget értelmezni, látnád, hogy elsősorban a sorok között a tanárokat kritizáltam, az oktatási rendszert.

- irreleváns okoskodás, ismét implicit módon olyan gondolatoknak az orrom alá dörgölése, amiről szó nincs sehol:

"Persze a tanárral nem lehet elbeszélgetni, ő nem fog, nem akar megváltozni, változzon meg a gyerek"

És mégis, miben kellene a tanárnak megváltozni? Meséld már el légy szíves! Én pont arról írtam a válaszomban, hogy objektíven értékelek, hogy megkövetelem a tananyagot apelláta nélkül, és részlehajlás nélkül értékelek. Ami jó, arra pontot adok a dolgozatban, ami rossz, azt aláhúzom. Most ebben mi nem tetszik neked, miben kellene megváltozni tanárnak? Vagy az zavar, hogy nem kap mindenki a két szép szemére, nulla teljesítményre ötöst?

- keretbe foglalt személyeskedés, lezárás gyanánt, aminek szintén a kérdés tárgyához és az arra történt reakciómhoz semmi relevanciája nincsen:

"El kéne gondolkodni, hogy ki is a felnőtt ember ebben a viszonylatban."

Hát igen, el kéne gondolkodni. Majd amikor a portás és a takarító néni megy be a gyerekednek órát tartani, akkor gondolkodhatsz, hogy hol vannak a tanárok. De te ehelyett biztos idejössz majd rinyálni, hogy nincs tanár az iskolában... Vajon miért nincs, nem is tudom...

Pont ezért írtam, hogy jó, hogy nem tanítasz. Egy vadidegen ír neked valamit a neten, és annyira felhúzod magad, hogy oldalakon át magyarázkodsz. Miért is?

Ha annyira meg vagy győződve róla, hogy neked van igazad, minek kell ezt bizonygatni?

Amúgy nem csak egy okoskodó szülő vagyok, tanári diplomám is van, és tanítottam is. Szóval láttam mindkét oldalt. De továbbra is azt mondom, hogy nagyon sok kárt okoznak az olyan tanárok, akik állítják, hogy ezt bizony ha nem tanulja meg a gyerek, akkor majd ez lesz, meg az lesz. Mégis mi lesz? Nem lesz semmi, ami majd kell neki a munkájához, azt megtanulja. Az iskolában tanult ismeretek 80 %-a teljesen haszontalan. Mondom én ezt pályaelhagyó tanárként.