Elmondjátok kérlek hosszan, hogy mi a középkori városok irányítása és lakossága?

Egy tananyag, amelyet lusta vagy önerőből megtanulni, feldolgozni.

Örülök, hogy segíthettem!

középkori város

A X-XI. század fordulóját követő politikai-társadalmi konszolidáció, a gazdasági fellendülés, a helyi és távolsági kereskedelem szerepének megnövekedése állt a XI. század második felétől megfigyelhető urbanizációs folyamat hátterében. Ez a változás először az erős városi hagyományokkal rendelkező Itáliában, valamint a Rajna, Szajna és Mosel közötti területeken éreztette hatását.

A XI. és XIII. század közötti időszak egyik legszembetűnőbb jelensége a középkori európai város megszületése volt. Városok korábban is kialakultak, ám az a város, ami az ezredforduló után születik, teljesen új képződmény, egyetlen más kultúrában sincs hozzá hasonló, de nem hasonlít az antik vagy a modern városra sem. A klasszikus ókorban szoros kapcsolat fűzte a várost a vidékhez, a területi székhelyet a területhez. Egységet alkottak. A középkori város ezzel szemben elszigetelődött paraszti környezetétől, legfeljebb a falainak tövében fekvő birtokokat igazgatta. A vidék a hűbériségé, a város a polgárságé volt. A földbirtokos arisztokrácia is csak Itáliában élt zömmel városokban, nem pedig vidéki birtokain.

Mi tette lehetővé egy új képletű városkultúra kialakulását?

a nyugat első félezredévében összeolvadt az antik és barbár örökség, és olyannyira áthatották egymást, hogy szinte már meg is semmisítették egymást. Ennek a mindent lebontásnak a vetülete, hogy a Nyugat rákényszerült, hogy túljusson az agrártechnika és tevékenység stagnálásán. Ez az agrárforradalom készítette elő a talajt annak a demográfiai robbanásnak, melynek során Európa lakossága 1000-1300 között csaknem megduplázódott.

továbbá a megszünt közhatalomnak és szuverenitának a hiánya lehetővé tették, hogy a szuverenitás elemeket a városok kommunális létükbe beillesszék és kifejlesszék az autonóm városgazdaságot.

az agrárforradalom és az autonóm város együttese teremtette meg azt az urbanizációs alapot, a városhálózat olyan sűrűségét és az árucsere olyan intenzitását, ami korábban egyetlen magaskultúrában sem volt meg.

A középkori Európa nyugati felén létrejött várostípusra nem a sok helyen ma is álló városfalak, szűk utcák a lényeges jellegzetességek, hiszen erődített városok máshol is lehettek, hanem a polgárok szabadságjogai, amelyeket a falakon kívüli lakosság nem élvezett, valamint a település autonómiája.

A város Lényegében a kereskedők és kézművesek autonóm közössége, a környező területekről, a vidéktől eltérő sajátos jogrenddel és mentalitással. A lényeg a városi lakosság, tehát a polgárság külön jogállása. Ez a rendszer és a szabad polgárság maga 1100 körül kezdett kialakulni, és fokozatosan terjedt el Európa nyugati felén.

a középkori város feladatköre szűkebb volt az ókorinál: piaca kereskedelmi központ volt, a kézműipar helye és a mezőgazdaság, mert a vűrosfalak közelében levő területek lassan a városlakók birtokába kerültek.

A középkori Európában a városfejlődésnek három földrajzi zónájával találkozunk.

1. Itáliában és a Földközi-tenger partvidékén lényegében a római városok élnek tovább, nemcsak a település, hanem a lakosság, a társadalom kontinuitása is megfigyelhető.

ennek oka, hogy ezek a városok az egyházmegyei közigazgatsá központjai voltak, ott volt a püspök székhelye, nagy létszámú papsággal körülvéve.

2. A többi egykori római területen, a provinciákban is voltak római alapjai a középkori városfejlődésnek, de a városi élet teljes kontinuitásáról ott nem beszélhetünk.

3. ahol nem volt római uralom, ott alapított, telepített városok jöttek létre. Több városfejlesztő, illetve a városok kialakulását elősegítő tényező hatását kell figyelembe venni. Ezek részben a település természeti adottságaihoz kapcsolódtak (pl. folyami átkelési hely, gázló, hegyvidék, illetve síkság határvonala stb.), részben pedig az esetleges uralkodói, földesúri, avagy egyházi központ jelenléte is hasonló hatással járatott.

A X. század második felében jelentek meg a forrásokban a püspöki székhelyek (civitas) kolostorok, földesúri várak (castrum, castellum) illetve egyéb hatalmi-igazgatási központok körül kialakult, kereskedők és kézművesek által lakott fallal körülvett települések, a burgusok.

A burgusok lakói közül először a kereskedők hoztak létre érdekvédelmi szervezeteket, gildéket (IX-X.század), a kézművesek céhei jóval későbbiek (XII. század).

Így érthető, hogy kereskedők szervezték meg az egész város közösségét, a communát, azért, hogy a földesúrtól kivívják a város autonómiáját, „szabadságait”. A communa a polgárok esküszövetsége (coniuratio) volt, amelyet minden évben megújítottak. A communamozgalom a XI-XII. században bontakozott ki. . A városi polgárok összeesküvésükkel – hiszen gyakran maguk a résztvevők is coniuratiónak nevezték mozgalmukat – általában a város felett hatalmat gyakorló egyházi méltóság ellen intéztek kihívást, hiszen a püspökök és az érsekek voltak azok, akik helyben a legerőteljesebb befolyást gyakorolták az egyes városok életére. Több helyen előfordult, hogy a hatalmat gyakorló méltóságot elüldözték a városból. A kommunamozgalmak általában ott érték el legnagyobb sikereiket, ahol egyrészt a városi polgárság megfelelő (anyagi) erővel is rendelkezett saját befolyásának érvényesítéséhez, másrészt a központi hatalom viszonylagos gyengesége lehetővé tette a kommuna győzelmét, a városi önrendelkezés érvényesülését.

Az autonómia megszerzése folyamat:

Pl. földesúri város kiharcolja a beköltözés szabadságát

A városlakó réteg egyre vegyesebb

A földesúr egyre kevésbé képes jogait érvényesíteni

A városi közösség szerzi meg e földesúri jogokat

Testületbe szerveződnek (korporáció) – közös esküvel (coniuratio) erősítik meg e polgári szövetséget A városok renddé szerveződnek

Attól függőn, hogy ki adja a városi autonómiát:

Császár: birodalmi város

Király: szabad királyi város

Földesúr: földesúri ill. mezőváros

szabad/független város

Az uralkodók általában támogatták a városi polgárok autonómiatörekvéseit, de cserébe elvárták, hogy a polgárok pénzzel és fegyverrel támogassák őket. Sokszor a királyok, a hatalmukat korlátozó vagy fenyegető főnemesek ellen próbálták felhasználni a városokat, különösen trónharcok idején. Erre példa Luxemburg Zsigmond magyarországi belpolitikája, vagy Károly Róbert és Kassa összefogása az Aba család ellen. (Rozgonyi csata-1312 június 15)

A városlakó polgár sajátos helyet foglalt el a középkor társadalmi szerkezetében, nem volt se nemes, se jobbágy, szabad ember volt. Polgárjoggal csak az rendelkezett, aki saját ingatlannak bírt a városban. A polgárjoggal nem rendelkezőknek nem volt beleszólásuk a város ügyeibe.

Különállását kiváltságai jelentették, közigazgatási autonómiával és gazdasági autonómiával rendelkezett (személyükben szabadok, és szabadon értékesíthették tulajdonukat), ezt a városi önkormányzat biztosította.

A városi önkormányzatnak önálló jogrendje volt, ebben beletartozott:

Szabad bíróválasztás és bíráskodás (akár pallosjogot is kaphattak).

Saját adószedés, ami egy összegben történt.

Saját igazgatás.

Saját plébános választás.

gazdasági kiváltságok: a, vámmentesség/vámkedvezmény/vámoltatás; b, vásártartás; c, árumegállító jog (az áthaladó kereskedőket áruik eladására kötelezhették)

Európa két leginkább urbanizált (városiasodott) vidéke Flandria és Észak-Itália volt. A 13-15. század között biztosan csak Párizs lakossága haladta meg a 100 ezer főt, s talán a 200 ezret. Flandria két nagyvárosa, Brugge és Gent meghaladta az 50 ezres lakosságszámot. Itáliában Bologna, Firenze, Genova, Milánó és Róma lakossága 50 és 100 ezer között ingadozott, a százezres lélekszámot a középkorban azonban Párizs mellett csak Velence érte el. A német lakosságú területek legjelentősebb városainak (Köln, Augsburg, Nürnberg) lakossága 30-40 ezer közt mozgott. Hasonló volt a helyzet Angliában is.

1300-ban Európa összes városában a lakosság 10,8% -a élt (Oroszország nélkül). Ez az arány 1400-ban 13,6% -ra emelkedett, 1500-ban viszont visszaesett 11,2% -ra.

A XIII. századtól a városfejlődés egyik karakterisztikus sajátossága a koldulórendek megjelenése a városokban. Az ekkoriban létrejövő ferencesek és domonkosok szerzetesi koncepciójuknak megfelelően igen korán létrehozták az első városokban működő közösségeiket, a városi polgárok és főként a városi szegénység soraiból toborozva követőket. A koldulórendek kihasználták a XIII. századi városok új vonásait, így az egyetemek és oktatási központok városi működését és szoros kapcsolatokat építettek ki az egyetemek világával, ami a későbbiekben hatásuk egyik jellegzetes terepe lett.

Gazdaság:

A céhekre és a távolsági kereskedelemre épült.

céhek:A középkorban háromféle céh alakult ki, a vallási-jótékonysági (testvérületi), a kézműipari és a kereskedelmi (gilde).

Céhek: azonos mesterséget űzők érdekvédelmi szervezetei / A római császárkorban corpora v. collegia opificium nevű testületekbe szerveződtek a mesteremberek/

Fontos a távolsági kereskedelem! A közlekedés kezdetlegessége miatt a távolsági kereskedelem elsősorban vízi úton bonyolította a luxuscikkek szállítását.

Ilyen távolsági kereskedelem volt például a Levantei kereskedelem, amely a Földközi-tenger térségében zajlott, Velence, Genova, Pisa ellenőrizte. Kelet fűszereit és iparcikkeit szállították Nyugat-Európába és onnan nemesfémet szállítottak vissza cserébe, de nyugaton is megjelentek versenyképes iparcikkek is.

Jelentős kereskedelmi útvonal alakult ki a Balti- és az Északi-tenger térségében is. Keletről heringet, prémeket, viaszt, gabonát, borostyánt és egyéb nyersanyagokat hoztak, cserébe Nyugatról (Flandriából) iparcikkeket, például: posztót, fegyvereket, szerszámokat, szállítottak. Ezt a kereskedelmi útvonalat az észak-német és a flandriai városok uralták. Érdekeik védelmében szövetséget hoztak létre, melyből a XVIII. században a Hanza szövetség fejlődött.

A két nagy régió között szárazföldi összeköttetés alakult ki, itáliai kereskedőt Champagne város vásárain adták el áruikat az északi kereskedőknek

Társadalom:

Polgárjoggal csak az rendelkezett, aki saját ingatlannak bírt a városban. A polgárjoggal nem rendelkezőknek nem volt beleszólásuk a város ügyeibe.

A város vezetését, így a főbírói vagy polgármesteri tisztet (és a városi tanácsot) a patríciusok tartották kezükben. A patríciusok általában a vagyonos távolsági kereskedők közül kerültek ki.

A XIII. század végére vagy a XIV. század elejére sok városban a polgárság alsóbb rétegei kivívták, hogy a leggazdagabb patrícius családok mellett az ő képviselőik is részt vehessenek a város vezetésében. Így került Flandria vagy Itália némely jelentős városában a céhek kezébe a város irányítása.

A lakosság nagy részét a polgárjoggal nem rendelkező plebs alkotta, a városi szegénység, akik alkalmi munkákból éltek.

„A városi levegő szabaddá tesz”: ha valaki egy évet és egy napot az ilyen kiváltsággal rendelkező városban anélkül eltöltött, hogy bárki szolgájaként azonosították volna, elnyerte a szabadságot.

a középkori város Keleten

jóval nagyobbak, mint Nyugaton, de kevesebb volt belőlük. Legnagyobb népességű Konstantinápoly / 1 millió/, de százezres volt pl. Bagdad és Kairó is.

a városhálózat ritkább

a városokat falak vették körül, és többnyire hiányoztak a mezővárosok. Ebből következően a város és falu jobban elhatárolódott egymástól, mint Eu. más részein.

nincs a városoknak autonómiájuk, a klf. etnikumok, felekezetek tetületileg is elhatárolódtak egymástól a városon belül

A városok a vidék feletti uralom központjai voltak, itt volt az uralkodó vagy a helytartó székhelye, hadserege, hivatalnokai.—a város a hatalom gyakorlásának színtere---a hatalom despotikus volta kihatott a városra.