Mi a különbség a Bsc és az Msc között?

Valójában a teljes egyetemi képzési ciklus 3 fő részből (és esetleg egy félemeletből, meg egy padlástérből) áll:

1. BSc/BA azaz baccalaureatus: rendszerint 6-8 féléves egyetemi alapképzés. Lehet olyan ami a régi főiskolai diplomának felel meg, tehát alkalmazott jellegű, gyakorlatias szakmai diploma amire nem feltétlenül épül további. Ilyen például a diplomás ápoló vagy mentőtiszt szak. De lehet olyan is ami gyakorlatias alapképzés, de egyúttal megalapozza a következő szintet is, például a dietetikus BSc a táplálkozástudományi MSc-t. De lehet olyan is ami elsősorban alapozó jellegű, ilyen a biológia BSc, vagy a történelem BA.

2. MSc/MA azaz magisteri szint: a régi egyetemi diplomának megfelelő képzés, ami lehet BSc/BA diplomára ráépítve 2-4 féléves képzésként (mint például a már említett táplálkozástudomány, vagy a biológus mesterképzés), de lehet egységes-összevont 10-12 féléves képzés is, amikor rögtön érettségi utántól tart a képzés a mesterdiplomáig, ilyen jellemzően a legtöbb teológus MA, vagy az általános orvosi diploma.

2,5. szint (ez olyan, mint a 9 és 3/4. vágány): szakirányú továbbképzési szakokon megszerezhető diplomák amik mesterképzésre épülnek, de nem érik el a doktori szintet, ilyenek a különböző szakmérnök, szakorvos, szakfordító, szakpszichológus jellegű képzések rendszerint 3-4 félévnyi képzés, vagy ilyen volumenű tananyag valamiféle gyakorlati idővel kiegészítve és vizsgával lezárva.

3. PhD/ DLA azaz doctori szint: 6-8 féléves mesterdiplomára épülő képzés, ami a legmagasabb iskolai végzettséget, és az egyetlen tudományos fokozatot jelenti és ami az adott szakterületen az önálló tudományos kutatásra való alkalmasságot is igazolja. Ma már a legtöbb szakterületen azt veszik csak igazi szakértőként számításba aki ezt a szintet is teljesítette. Igazából ezzel fejeződik be a teljes egyetemi kiképzés egy adott szakterületen.

3,5. szint habilitáció (dr. habil. cím, venia legendi felhatalmazással) a jelenleg legmagasabb szintű egyetemek által kiállított oklevél, amelyhez azonban képzési idő már nem társul. Ez egy habilitációs eljárásnak nevezett nagy vizsgából áll, ami egyrészt egy pontszámokon alapuló habitusvizsgálat az eddigi tudományos publikációk, tananyagfejlesztés, oktatómunka alapján, másrészt 2-3 nyilvános előadás bizottság előtt általában egy tudományos, egy oktatási és egy idegen nyelvű.

A BSc nem felel meg a régi főiskolai szintnek, mivel a régi főiskola egyrészt 4 éves volt, másrészt pedig jelentősen KÖNNYEBB volt az egyetemnél. Vékonyabb könyvek voltak, csak praktikus ismereteket adtak át, nem volt kutatás, nem olvastak cikkeket stb.

A BSc/MSc a hagyományos 5 éves képzés két részre bontása annak reményében, hogy ne kelljen 5 évet egy helyen, egy szakon, egy egyetemen végigülnöd, hanem adjon egy kis rugalmasságot a rendszernek. Így például nem kell végigülnöd 5 évet biológia szakon egy egyetemen, és ha éppen ott nincs tengerbiológia specializáció, akkor beszívtad; hanem elvégzed a biológia alapképzést, és utána átmehetsz más egyetemre tengerbiológia, vagy biostatisztika, vagy bioinformatika stb. stb. szakra.

Az ötlet jó lett volna, de a végeredmény egyszerűen katasztrófa. Szétvágtak olyan szakokat, aminek SEMMI értelme nem volt (például pszichológia); és a mérnököket például elszívja az ipar az alapszak után, így gyakorlatilag félig képzett (dilettáns, kontár) mérnökök jönnek ki. Régen 3 év után az ember még csak 3. éves hallgató volt, nem “mérnök úr”… nagyon elcseszték az egészet.

Az amerikai rendszer sokkal jobb lett. Ott 4 éves az alapképzés, és onnan egyből lehet menni PhD-zni, vagy egy 1 éves mesterszakot végezni. Ennek így tényleg van értelme, mivel a hagyományos rendszerben az 5. év egy kicsit kiüresedett, és így van egy kis felrázás. De a 3+2 éves rendszer nagyon rossz.

Egy szint kimaradt az aljáról. Van egy 0. szint is.

0. szint (alagsor): Felsőoktatási szakképzés (régebben felsőfokú szakképzés): nagyon gyakorlatcentrikus 4 féléves, érettségi utáni, felsőfokú iskolai végzettséget nem adó, de felsőfokú szakképzettséget adó képzés.

Tulajdonképpen egy gimnáziumi érettségire épülő technikusképzéshez hasonló színvonalú emeltszintű szakképzés. Sok szakterületen van ilyen, a képzésben szerzett kreditek bizonyos feltételekkel általában beszámíthatók az azonos képzési célú BSc/BA szintű képzésbe (utólag tárgybeszámítással, ha már felvették az adott szakra). Általában nagyon speciális szűk területre vonatkozó képzések érdemi alapozás nélkül, ilyen például a szőlész-borász, ménesgazda, turizmus-vendéglátás vagy pénzügy-számvitel FOSZ. Nagyon jó lehetőség azoknak akiket (esetleg gyengébb tanulmányi eredményük miatt, nem vettek fel egy adott szakra), de addig is szeretnének fejlődni a szakterületen vagy esetleg már eleve az adott területen dolgoznak képesítés nélkül.