Ezek jó ötletek az oktatáshoz, iskolákhoz? Mit gondoltok?

Mit gondolnátok ezekről az újfajta közoktatási, iskolai elméletekről, ha bevezetésre kerülnének "élesben"?

Nem vagyok semmilyen vezető-pozícióban, csak érdekelnének vélemények.

______________________

Ittvan röviden:

Szóval, lényeg röviden:

Csak százalélokat kapnak, osztályzatot nem, ez az egyetemeknek is jó útmutató lehet felvételikor, hogy kit vegyenek föl, mintha ott van egy szám 1-től 5-ig,"és az vajon mit takar??"

5. osztály fölötti évfolyamokon már nincs bukás, mert az alapműveltséget (írás-olvasás) már elsajátította, onnantól ő dolga, nem másra tartozik, hogy miből hogy szerepel, addig meg eljutott, hozta a szintet, amit kell.

Motivációjuk jobb %-ot kapni a továbbtanulás [ vagy aki már tudja, mi akar lenni,és azért kell neki a jobb; van, aki még totál nem, és azért jó neki, ha jól teljesít mindenből, ha igyekszik jól teljesíteni.--Saját lelkesedésével motiválhatja is a többieket amúgy jobbnak lenni.]

Tesiből "4-esnél" rosszabb jegyet nem lehetne kapni./ S-Á minősítésnél lejjebbit, rosszabbat nem lehet. S-sportolói szinten hozta az adott feladatot; Á-általános fokozaton sikerült teljesítenie, kiviteleznie.

--

Nagyjából sikerült összefoglalnom, szóval aki nem akarja, nem feltétlen kell végigolvasni ahhoz, hogy értse. Ha valami olyan ötletet is felvet valaki, amit én is leírtam, nem baj; meg aki gondolja, írhat egyéb, saját ötleteket is, az is érdekes lehet.

__________________________________

Arra gondoltam, hogy ötödik osztály után már nem lehetne buktatni (5.-ben még igen, mert aki nem tudja az ötödiket (és ott újítások jönnek, pl bejön a történelem, az idegennyelvet magasabb fokon tanulják az alsótagozatoshoz képest, stb.) , az azért még ne menjen hatodikba.

És akkor alsóban lehetne csak buktatni, mert aki még nem tudja az alapokat (írás-olvasás-számolás-alapok), az nekem még ne menjen 3.-ba (vagy akár másodikba), mert kikészül.

Pl. ha nem tud értően olvasni, akkor nem csak a magyar nem fog menni neki, hanem a szöveges feladatok sem matekból. Meg amúgy semmi sem.

---

És akkor mondjuk nem osztályzatokat kapnának a gyerekek, hanem százalékokat, mert néha igazságtalanul vannak meghúzva a százalékok. Mert pl nálunk általában úgy volt, hogy 51%-tól járt a kettes, és mindig néztem, hogy ez nem igazságosan van így leosztva, mert alsóban mikor néztem, akkor két hiba még 5-ös volt, de 3 hibától már 4-es; és a többi osztályzatra sokkal szélesebb skála jutott. És, ha pedig 100% van, akkor azt huszasonként kéne felosztani, hogy minden jegyre egyenlő százalék jusson. Pl. ha régi érettségi%-okat nézünk, akkor az 51% az már majdnem négyes, közelebb van a 4-eshez, mint a 3-ashoz; és az csak a legminimálisabb átmenőjegynek az alsó határa (???!) Tehát a ketteshez több, mint a felét teljesíteni kell? (sima dolgozatban, hogy röp, meg tz.)Szóval, örültem, hogy az érettséginél már legalább korrektül vannak felosztva a százalékokhoz az osztályzatok. ♥ És legalább ekkor korrektek voltak, és nem szivattak szét minket. Ezért minimális dicséretet éreztem irántuk/ feléjük, pedig ennek a korrektségnek alap-dolognak kellene lennie. Hogy 20, vagy 21%-tól 2-es, 40 vagy 41%-tól 3-as, stb.

És akkor a százalékok azok jobban láttatnák, hogy milyen teljesítményt ért el az egyén, pl ha egyetemre felvételizik, mintha oda van írva, hogy 4, vagy 3. Pl lehet, hogy egyik suliban minimális energiabefektetéssel megvan az ötös, míg a másik gyerek egy másik suliban "kidolgozza a belét", és csak 3-ast kap érte. Najó, konkrét példa, nálunk középiskolában "ki kellett dolgozni a belünket" a kettesért tesiből, és akkor általános iskolai volt osztálytársammal meg később beszéltem, és ő meg azt mondta, hogy náluk (másik suli, gimi) lazán mindenki négyes, meg 5-ös tesiből. [Na, ez a tesi, ez majd egy külön kérdéskör lesz.]

És akkor tehát 6.-tól már nem lehetne bukni, első osztálytól már mindenki csak %-okat kapna, és akkor így nem szivatnák, hogy "jóó, nincs meg a kettes [burkoltan: """"te egy béna vagy""""], hanem csak %-okat kapna, és mehetne tovább a dolgára. Nem bukna meg. 6.-tól már minek követelnénk tőle többet, akkor leszűrjük, ő max nem azzal fog foglalkozni az elkövetkezendő életében vélhetően, és mehet tovább. Ez lehetne a gyerekeknek a motiváció, hajtóerő, hogy minél több %-ot /minél jobb eredményt érjenek el, hogy mondjuk már az általános iskolai (Vagy akár csak a középiskolai) tanárok is megmondják nekik, meg a szülők, hogyha mondjuk nem érnek el matekból 35%-ot, akkor az egyetemen nem fogják fölvenni matekos szakra; amihez az a tantárgy kell, azt a tantárgyat nézik. És akkor, ha valakinek mondjuk csak 32%-ja van általában a dolgozatoknál, (az vagy eleve nem akar azzal a tárggyal továbbtanulni), vagy látja, hogy "hát, nekem még csak 32%-om van, akkor nekem még egy kicsit rá kell turbóznom, mert a) "érdekel ilyen szak", b) "ki tudja, hogy később milyen szakhoz lesz kedvem, hátha jóljön ez még, hogy minél jobban teljesítek." | És ha valamelyik külföldi egyetem egytől ötig lévő osztályzatot kér (ha valaki mondjuk külföldit nézett ki magának), akkor azt simán át tudják mégis számítani (a %-ot egyjegyű osztályzatra aszerint, hogy ott milyen osztályzatnak felel meg adott százalék.) [Pl látná egyik egyetem, hogy "ebből neki csak 25%-a van, idén mi ebből 26-ot várunk, most nem jut be. (Akár csinálhatna újravizsgázást a négyéves tananyagból adott gyerek, ha nem jut be, pedig nagyon akarja.) (Attól is függhet, hogy adott egyetem mennyi százalékot vár, hogy adott évben mennyi a jelentkező. Pl egy elvárnak egy alapszázalékot, és akkor ahhoz képest még, ha nagyon sok a jelentkező, annyi férőhelyük nincs a tanteremben, aki ennek megfelelt, és akkor picit változik a bejutási %.]

Régen úgy gondoltam, hogy akinek valamiből nincs meg egyszer évvégén a 20%, az le is adhatja következő tanévekre adott tantárgyat, mert akkor őneki az nem megy, vagy nem érdekli annyira, hogy egy "kettest" összeszedjen belőle, akkor vélhetően később majd nem abból fog megélni, tehát akkor minek nyúzni vele, tök fölösleges. (természetesen bent lett volna a teremben a többiekkel, vagy leül az aulában, ahol nem zavarja a többieket -ha van ilyen egyéb székes hely-, vagy pl nemtom, ha van rá lehetőség, ha ezt meg lehet oldani, akkor kémia helyett beül egy plussz angolra. Vagy, ha pl kémia mindig az utolsó (5. vagy 6., mert 6 tanóránál nem kell több egy napra) óra lenne, akkor arról elmegy, és akkor a pluszangol olyan időpontban lenne, ahová a kémiások is be tudnának ülni.)

De most már nem úgy gondolom, hanem, hogy maradjon csak meg neki az a tantárgy, mint kötelező (szóval továbbra sem tud se leadni, se bukni semmiből), háthogyha menetközben, pl. 11. évközben kitalálja, hogy azt látja, hogy ami szak neki kéne, ahhoz kell matek, és mégiscsak kell százalék.

Tesiből meg úgy lehetne, hogy nem osztályzat van, hanem kétfajta minősítés, S és Á, pl "sportolói véna/adottságok", és "általános, átlagos képességek". Persze a kettő között lenne átjárás, az is lehet, hogy az egyik gyerek pl magasugrásból Á-t kap, távolugrásból S-et, ezt mindig adott feladathoz írja be a tanár, hogy S, vagy Á. De ha megint pl valaki külföldi sportegyetemre akar menni, akkor ott úgyis van felvételivizsga, és ott igyekeznek a legjobbakat kiválogatni. De át is lehet írni akár az s-t 5-ösre, az á-t 4-esre; de az nem lenne túl fer, mert akkor egy átlagos sosem kaphatna 5-öst (pl a legjobb átlagos sem, aki a szívét-lelkét beleadta) ,hát, akkor lehetne úgy, hogy nagyon kiszélesítjük, hogy mi az, ami még "ötösnek" számít, és akkor a többieknek meg 4-es. Egyest nem lehetne adni felszereléshiányra, meg órai munkára. De nagyon megalázó lenne azoknak a gyerekeknek akár csak 3-ast is adni, akik "lustálkodnak órán" , mert akkor a szüleik látnák, hogy a gyerek nem mozog órán, és akkor az konfliktust szülne. Szóval azoknak is 4-est adnék. Annál rosszabbat nem. Nekem csomó osztálytársam volt középiskolában, akik rendszeresen a hátsó (felmentettek) sorába álltak, és nem tesiztek, hanem beszélgettek, törit tanultak a padon ülve. De jó emberek voltak (?-remélhetőleg most is azok:) ), szóval nem akarnék nekik, meg a többi ilyen emberkének rosszat. A hátsó sor az amúgy arra vonatkozott, hogy akinek tényleges felmentése volt, vagy akinek megjött, az állhatott a hátsósorba a sorakozóknál, a tesizők sora mögé, és akkor ő ülhetett a padon. (páran ezt talán ki is használták, és többször álltak a hátsó sorba, mint indokolt volt (?) ) De az általános-meg a középiskolai osztályom is szét lett szivatva tesiből. Alig lehetett elérni a kettest. Általánosban még egy hajszállal könnyebben lehetett kettest kapni.

[ Egyik ismerősöm mesélte, hogy egyszer, talán másodikos (?) gyerekek között, 27 fős osztályból 25-en egyest kaptak egy dolgozatra, (ismerősöm gyereke oda járt), és akkor mondta, hogy a tanár írja be saját magának az egyest, mert ő nem tudta megtanítani a gyerekeknek, ne a gyerekeket "büntesse" ezzel, hogy egyest ad. ]

(Én amúgy 3.-ban még kitűnő voltam, 4.-ben kaptunk egy új tanítónénit, mert a kettőnkből az egyik elment szülni, ott már lett két négyesem, 5.-ben kábé a fele 4-es volt az évvégi osztályzataimnak, másik fele 5-ös; hatodikban már volt két 3-asom év végén, közgazdasági szakközepet végeztem 8. után, soha sem buktam meg, félévkor se.)