Miért hiszi azt sok ember, hogy a SOTE a legjobb orvosi (sőt, az egyetlen "igazi")?

Nem hiszik azt. Én pl. nem szoktam lenézéssel találkozni, kivéve itt az oldalon a szokásos troll részéről, aki már kiadta magát SOTE-oktatótónak, Pécsen végzett orvosnak, SOTE-hallgatónak, SZOTE-hallgatónak meg a POTE végzős hallgatójának, közben csak másodéves, de azért ő tudja, hogy mit oktatnak kórtanból meg a klinikai tárgyakból...

#10-11:

Abban egyetértünk, hogy mind a 4 egyetem ugyanolyan színvonalas. Viszont szerintem túlzottan érzékeny vagy és minden semmiségbe belemagyarázol dolgokat. Emellett pont te vagy az, aki rosszindulatúan és általánosítóan áll a SOTE-sekhez. Ez akkor sem lenne elfogadhaó, ha tényleg olyan lenne a többségük, mint ahogy beállítod, de az ilyen emberek ott is csak egy hangos kisebbséget alkotnak, ráadásul a magadfajták még potencírozzák is őket. Be kellene végre fejezni a gyűlölködést.

„Persze nem úgy, hogy kijeleti, hogy én nem vagyok olyan jó, mint ő, de utalnak azért rá, hogy megvan a véleményük.”

Meg egyes túlérzékeny egyének ezt is látják bele a semmibe.

„Ez után szokott jönni egy SOTE-s, aki kijelenti, hogy a SOTE a legjobb, a non-plus-ultra, olyan jó orvosi a világon nincs még egy, persze a vidéki se rossz, de a SOTE mégiscsak a SOTE.”

Ezt a troll szokta mondani, aki ráadásul nem is SOTE-s meg soha nem is lesz az (bár szeretne). :)

„Tévednék, hogy a SOTE klinikán nem volt gumikesztyű, és ott volt az egyszerhasználatos eszközök újrasterilizálási botránya is? Ennyit a vidéki "korlátozott körülményekről".

„2015, SOTE-diplomás doktornő, aki a SCL diplomájával nem tudott értelmezni egy vércukormérőt, de utána is erre verte magát, hogy ő pedig a SOTE-n és SOTE diploma és Summa Cum Laude és SOTE.....”

Sajnos ez sem csak a SOTE-n jellemző. Mindenhol voltak már botrányok és műhibák is, de ez általában nem az adott egyetem hibája, de még az említett inzulinos esetben sem csak a SOTE felelőssége (mivel biztosan oktatják ott is a vércukormérőt, de lehetetlenség mindenkinél egyénileg ellenőrizni, hogy minden egyes gyakorlatot elvégezzen), nem is csak az adott doktornőé (aki nyilván a vizsgakövetelményeket jól teljesítette, ha s.c.l. végzett), hanem pl. Z. Gáboré is, aki olyan körülmények között alkalmazta, hogy nem volt lehetősége senkitől segítséget kérni a kezdeti időszakban, továbbá a körülmények szerencsétlen összejátszása és a bűnbakkeresés is szerepet játszik ebben (a beteg sajnos könnyen lehet, hogy egyébként is meghalt volna, de mivel történt egy hiba, így lehet mondani, hogy azért halt meg). És nem „verte magát, hogy ő s SOTE-n s.c.l. végzett”, ezt csupán megemlítették 2 cikkben egy-egy fél mondatban. Egyébként éppen ezért hozták létre pár éve a skill-laborokat (mind a 4 orvosin egyidőben), hogy a korábban fonoman szólva sem tökéletes gyakorlati képzéseken javítsanak, így a jövőben végzettekkel már ne mfognak előfordulni hasoinló esetek (de valószínűleg lesznek majd mások).

A jó oktatásról alkotott elképzeléseid szintén roppant furcsák:

„Pécsen pl (csak, hogy a saját "szidásával" kezdjek), írásbeli szigorlat az élettan másodévben, konkrétan a kórélettan intézet tanítja meg az élettant és a kórélettant is, ott viszont rendesen számonkérik.”

Ez nem igaz. Pécsen valóban írásbeli az élettan szigorlat, de attól még jól megTANÍTJÁK az élettant. Az, hogy egyesek (időhiányból vagy lustaságból) nem TANULJÁK meg eléggé, az nem az intézet hibája. Mert ugye megtanítani nem lehet senkit semmire, csak hozzásegíteni, hogy a tudást maga szerezze meg. Ha szóbeli lenne, és az ember csak a tételek felét tanulja meg, ugyanúgy bele lehetne húzni azokba a tételekbe, amiket az ember tud (pl. Budapesten is át lehet úgy menni élettanból, meg Pécsen is kórélettanból, de még anatómiából is volt, aki úgy ment át, hogy fejlődéstanból 1 tlételt tanult meg, és kihúzta, más meg 1-et nem tanult meg és azt húzta ki...). Rá kéne már jönni végre, hogy a te feladatod megtanulni az anyagot, és nem azért kell megtanulni, mert számonkérik, hanem azért, hogy tudd.

A kórélettanos dologgal kapcsoaltban: én éppen fordítva tapasztaltam: én rendesen megtanultam az élettant az élettani inétzet útmutatásai alapján (és a vizsga is nagyon jól sikerült, bár lehet, hogy az átmenéshez valóban elég lett volna kevesebbet megtanulni, ha az lett volna a célom), és kórtanból már alig kellett valamit hozzátanulni, mivel az élettan oktatók már a kórélettan nagy részét is megtanították, részletesen elmagyarázva az összefüggéseket (pl. a pH-zavaroknál annyi volt a különbség, hogy kórtanból az okokat részletesebben tárgyalták, de az ott elhangzó plusz információk nem is voltak fontosak).

Éppen a kórélettan oktatás és könyv nem a legjobb, mivel elvesznek a részeltekben, és a lényeg (és az összefüggések) így sokszor elsikkad. Szerencslére élettanból már megtanították ezeket, így nem volt gond a kórélettannal sem, annak ellenére, hogy ott sokkal kevésbé a logikát és az összefüggéseket emelték ki, hanem az okokat meg azok 1000 féle csoportosítását. Kórélettanból az idegrendszer pl. szóba sem kerül (kivéve az agyi keringészavarokat a keringés kapcsán + az agyödémát). Ennek a kórélettanát is élettanászok tanítják meg. A neuroanatómiát is sokkal inkább az élettanból, mintsem az anatómiából tanítottak alapján értettem meg finom részleteiben. Amikor neurológiát tanultunk, ott sem nagyon mondtak már újat, mivel a komplett tünettant elmagyarázták már élettanból. Gyógyszertanból is lazán megéltem abból, amit élettanból tanítottak. Szerencsére aki élettanból jól megtanulta az alapokat, annak nem lesz gondja ezzel. Aki arra ment rá, hogy élettanból a lehető legkevesebb energiabefektetéssel átcsússzon a vizsgán, annak valóban a kórtan alatt kell az élettant is megtanulnia, de ez a ti hibátok, nem az éllettan oktatóké. Nálunk a csoportból mindenki az élettanos jegyzeteket használta még évek múlva is a többi tárgyra készülve, így annyira azért talán mégsem rosszak.

A szigorú számonkérés nem ad tudást. A biokémia írásbelin pl. tök felesleges dolgokon rugóznak, amiket később soha senki semmire nem fog majd használni. Anatómiából szintén a számonkért anyag 99%-a totál felesleges, amit kizárólag a szigorú számonkérés miatt tanul meg az ember, aztán megbukik, mert a vizsgáztató máshogy tudja, mint ahogy a könyv vagy a témát az előadáson leadó oktató... Nem ez jelenti a színvonalat. Ráadásul elveszi az időt a valóban fontos dolgoktól, pl. az élettantól.

A tendencia egyre inkább az (mind a 4 egyetemen), hogy az intézetek abból csinálnak versenyt, hogy egyre több, egyre szigorúbb számonkérést vezetnek már be év közben (egyre nagyobb tétekkel), így próbálják elérni, hogy a hallgatók az ő tárgyukat tanulják, és ne a többit. Aztán a többi intézet erre szintén szigorítással válaszol, hogy ne az ő tárgyuk legyen elhanyagolva. A hallgatóknak meg végül pont ezért nem lesz idejük egyik tárgyban sem elmélyedni, mivel folyamatosan kényszerben vannak, hogy egy adott év közi számokérésre adott idő alatt megtanulják az adott anyagot. Így nem lehet igazán elményülni semmiben. Az intézeteknek ezt kellene belátni, és maximum 1 évközi számonkérést tartani, aminek pozitív és nem negatív tétje van. Így a diák maga oszthatja be az idejét. Az élettan tehát pont jól csinálja (másodévben egyedüliként). Nem őket kellene szidni, csak azért, mert ott nagyjából korrekt a számonkérés (és a másodéves tárgyak közül messze a legkorrektebb). Akik meg irreálisan sokat (vagy teljesen mást) követelnek a leadott anyaghoz képest, őket meg dicséred a „szigorú számonkérés” miatt. Képzeld el, ha mondjuk az általad lesajnált élettanból is az lenne, hogy megtanulod mondjuk kompletten a Fonyót + hozzá az előadások és a gyakorlatok anyagát (és ezeket mélységeiben meg is érted), aztán kirúgnának 2 perc alatt az általad oly hiányolt szóbeli vizsgáról, mert azt mondtad, hogy a K+ egyensúlyi potenciálja -94 mV, a vizsgáztató szerint meg -93, vagy nem tudtál valami olyan klinikai dolgot, amit egyébként majd csak 4-5. évben kellene magtanulnod. Mert mind a 4 egyetemen vannak intézezek, ahol így megy. Mire lenne az jó?

„Köszke, nálunk is egyszerre van, csak nincs idő anatot ismételni, bár -mint már írtam- az élettant meg Budapesten veszik sokkal keményebben -jogosan.”

A számonkérés keménységének még mindig semmi köze nincs az oktatás színvonalához. Inkább örülnél, hogy az élettant jól elmagyarázzák és jól megalapozza a kórélettant, gyógyszertant, neurológiát, valamint a klinikai tárgyakat is. Ne a még szigorúbb számonkérést követeld (sokan így is panaszkodnak az élettan írásbelire, hogy túl nehéz), hanem tanuld meg, amit elmondtak, függetlenül attól, hogy hogyan kérik számon. Az élettan vizsgán legalább tényleg nagy valószínűséggel 5-öst fogsz kapni, ha mindent tudsz, amit elmondtak. Anatómiából meg hiába tudsz mindent, amit elmondtak, lehet, hogy át sem mész, mert ott az anyagot „sokkal keményebben” veszik. Csak épp a „keménység” irreális a leadott anyaghoz képest. Mert ha a vizsgáztató nem a saját nézőpontját hallja vissza (függetlenül attól, hogy amit mondasz az teljesen jó), akkor ahelyett, hogy elmondaná, hogy van egy másik értelmezés is, inkább téged fog hülyének beállítani és azt mondja, hogy sajnos még egyszer el kell jönni... Ha az élettan szóbeli lenne és ilyenek lennének ott is a vizsgáztatók, akkor köszönöm szépen, de inkább maradjon az írásbeli.

„Illetve náluk minden félévben van egy dékáni vizsga, nálunk 6 év alatt 1 van.”

Továbbra sem attól lesz valami színvonalasabb, hogy nehezebb.

„Szegeden az embriológia csak elektív, ami a másik 3 egyetemen az anatómián belül is sokszor a legrettegettebb tétel...”

Azért rettegett, mert valóban felsleges abban a formában és abban az időpontban. A fejlődési rendellenességeket, amik megértéséhez szükséges lenne az embriológia, azokat másodéven még nem ismeri az ember. Az embriológiának külön tantárgynak kellene lennie valamikor harmadév környékén, amikor már értelme is lenne (pl. a patológiából tanultakkal már lenne értelme összevetni, de másodéven még csak lóg a levegőben az egész). Egyébként sincs sok köze az anatómiához és a szövettanhoz, csak hagyomány szerint tartozott oda. De ennyi erőből a patológiát meg a körszövettant is hozzá lehetne csapni az anatómiához, hogy még „jobb” legyen.

„harmadévben meg nincs kórélettan (szigorlati) tárgyuk, hanem egy féléves Klinikai fiziológia van és kész”

Ahol ugyanúgy elhangzik a kórélettan lényege. A kórélettan mindössze arról szól, hogy az élettenból tanultakat kibővítse és elkezdje átvezetni a klinikum irányába. de ha ezt megtanítják egy klinikai fiziológiai tárgyból, vagy akár magukba a klinkai tárgyakba integrálják bele azok patomechanizmusát, akkor a hallgatók ugyanúgy meg fogják tanulni, függetlenül attól, hogy van-e olyan tantárgy, ahová kifejezetten ezeket gyűjtjük össze. Végül mindenhol ugyanazt fogod megtanulni, csak más felosztásban.

Néhány dolgot akkor én is leírnék.

1) "Én egyedül pécsi képzésről hallottam rosszakat, ezen kívül SOTE-n senki nem nézi le, ócsárolja vagy tesz negatív megjegyzéseket vidéki hallgatókra."

Itt három megjegyzésem lenne:

a) Először leírod, hogy az egész lenézés dolog csak a vidéki medikusok képzelgése, ilyen nincs is, majd kifejted, hogy csak a POTE-ról hallottál rosszakat, és "ezen kívül nem nézi le senki a vidékieket". Ez kicsit úgy hangzik, hogy a SOTE-n a vidéki orvosik közül csak a POTE-t nézik le. (Ezen kívül nem nézi le senkit, csak a POTE-t. Legalábbis amit írtál, annak ez az értelme.)

b) Az másfél év alatt sem derült ki, hogy mik azok rossz dolgok, amiket te a pécsi képzésről hallottál.

c) Szólás szabadság van, ha te leírtad a véleményed, én is leírom. Én pedig csak a debreceni képzésről hallottam rosszakat (ha már itt tartunk), hogy sokmindenből sokkal könnyebb átmenni. A kórél (ellentétben a 12-es véleményével), kb csak EKG-znak, de az is khm... Beszéltem DOTE-s ismerőssel, és azt se tudta harmadév végén, mi az a WPW vagy a LeNegre. És nekik elvileg az EKG-ról szól a klinikai fiziológia, és belgyógy propeden is elemeznek EKG-t. Az anatómia "szigorlatnak" náluk nem része a neuroanatómia, az az "anatómia szigorlat" után egy külön kollokvium (ez csak a DOTE-n van így). Továbbá a vizsgák szövettan részét is ki tudják váltani évközben, és ahogy DOTE-s ismerőstől hallottam, minimális energiabefektetéssel. A SOTE-n és a POTE-n semmit nem lehet kiváltani, a SZOTE-ról nem tudok. Ezeket csak azért írtam le, mert tényleg csak a DOTE képzéséről hallottam rosszakat, nem trollkodom, ezért ki is fejtettem, hogy pontosan miket hallottam, nem a levegőbe beszélek, mint a 2-es.

2) 12-es! De, jobb lesz a képzés attól, hogy nehezebb a számonkérés. Ahol könnyebb átmenni adott tárgyból, ott kevesebb tudással és felkészüléssel is teljesítik a hallgatók a tantárgyat. Értem, amit írsz, hogy a hallgató felelőssége, hogy megtanulja, de az oktatás hiába akármilyen jó, a gyenge számonkérés, ha nem kényszerítik rá a hallgatot az alapos tanulásra, hanem "rábízzák", az gyengíti az adott egyetem képzését. Az, hogy te alaposan megtanultad az élettant, az a te érdemed, de az évfolyamtársaid nagy része hozzád képest minimális energiabefektetéssel vizsgázott le sikeresen, ami az egyetemet minősíti (értsd: gyengíti a képzés minőségét, mert a kevésbé felkészült hallgatók is átmennek a vizsgán).

3) "a valahol megsejtik, hogy valakinek nem az vidéki medikus képzés az Atyaúristen."

Ehhez az 1/a ponthoz hasonlót tudok írni. A 2-es kommentedben még tagadod a lenézést, és hogy te csak a POTE-ról hallottál rosszat (bár az nem derült ki, hogy mit), majd a 8-as kommentedben már kiemeled, hogy a vidéki medikus képzés nem az Atyaúristen. Tehát a SOTE az. Bocs, de ez nem belemagyarázás, csak értelmezni kell a mondatot. Ha már itt tartunk, egyik képzés sem az Atyaúristen, nem csak a vidéki nem az (ahogy te kiemelted), a SOTE-sem. Nem véletlen, hogy mind a 4 magyar orvosi a többszázadik helyeket szerik meg a világranglistán. Abba meg ne menjünk bele, hogy melyik listán épp melyik van előrébb, mert akár a SOTE, akár a POTE, SZOTE vagy DOTE az első adott listán, pár helyezés a különbség. Egy őszi rangsorban pl a 301-400 helyre került a SOTE és a POTE, míg a DOTE és a SZOTE a 401-500 helyre kerültek. De nagy különbség...

[link]

(Azért az elgondolkodtató, hogy a SOTE-val azonos eredményt prodikáló POTE-t nem említik meg a címben... De persze, nincs lenézés, nincs... :) )

Még a végére annyit írnék, hogy onnantól kezdve, hogy a SOTE-sok úgy "szurkolnak" medikus kupán, hogy a vidéki egyetemekre üvöltik, hogy "OKJ! OKJ! OKJ!", szerintem nincs miről beszélni. Vannak vicces szövegek: Nincsen hangotok! Nincs is Pécs! stb stb Ezekkel nincs is gond. De mikor OKJ-t üvöltöznek, az a képzés (általuk gondolt) minőségére, színvonalára vonatkozik, amiről persze lövésük nincs, mert egy percet nem jártak oda. És gondolom, mindneki ismeri a mondást, hogy minden viccnek a fele igaz (vagy legalábbis a felét komolyan gondolják, különben eszükbe se jutna)...

#13:

A 2-es pontra reagálnék részletesebben:

Sosem az alapos számonkéréssel volt bajom, hanem azzal, amikor egyesek (sajnos sokszor maguk a számonkérők) azt tartják „szigorú” számonkérésnek, hogy valakik szándékosan arra mennek rá, hogy bebizonyítsák, hogy a diák „hülye hozzá” (akkor is, ha egyébként látszik, hogy érti és jól tudja). A számonkérés legyen alapos, de korrekt. Azt kérjék számon, amit leadtak, és úgy, ahogy leadták (és úgy adják le, ahogy az életben is majd szükséges lesz). Senkinek nem használ, ha a diák ideje azzal megy el, hogy arra készül, hogy melyik oktatónak hogyan kell elmondani vizsgán ugynazt a témát (mondjuk 4-nek négyféleképpen). Közben ugyanannyi idő alatt lett volna idő jobban elmélyülnie az adott témában, de nem volt, mivel a vizsgáztatók hülyeségeire kellett készülnie... Így végül kevesebbet fog tudni az adott tárgyból, mégis így van nagyobb esélye átmenni. Az alaposan, de korrektül számonkért tantárgyakat (mert valójában ez jelenti a színvonalat!) viszont a hallgatók nem szokták a „szigorúan” vagy „keményen” számonkért tárgyak között említeni, éppen a fentiek miatt, mivel ezekből úgy érzik, hogy sokkal könnyebb dolguk van, ellentétben azzal, amikor bizonyos inkorrekt intézetek irreális elvárásainak (amik ráadásul csak a vizsgán derülnek ki, hogy mik is pontosan...) kellene megfelelniük.

„de az évfolyamtársaid nagy része hozzád képest minimális energiabefektetéssel vizsgázott le sikeresen, ami az egyetemet minősíti (értsd: gyengíti a képzés minőségét, mert a kevésbé felkészült hallgatók is átmennek a vizsgán).”

Ha „hozzám képest minimális energiabefektetéssel vizsgáztak is le” (és ez egyébként valószínóűleg bármelyik másik egyetemen is így lett volna, innentől nem a képzés minőségét jelzi), attól még ők is alaposan megtanulták, mert különben nem mentek volna át. Persze lehetett volna még alaposabban, és így előfordulhat, hogy kevesebb tanulással és tudással mentek át, de így valószínűleg rosszabb jegyet is kaptak, aztán később kellett megtanulniuk azokat a dolgokat, amiket egyébként élettanból elmondanak, de nem ott kérik számon részletesen, mivel azok inkább már a kórélettanhoz és a klinikai tárgyakhoz tartoznak. Nem lehet mindenki mindig minden vizsgán 5-ös, és nem lehet mindenkitől a maximumot elvárni. A vizsgákat úgy kell belőni, hogy aki átmegy, a lényeget tudnia kelljen hozzá, de még efelett is legyen 3 másik fokozat. Az élettan vizsgán az élettanos részekre, szabályozásokra, alapmechanizmusokra mennek rá. Pl. minek a hatására mi csökken, mi nő, miért. A klinikum annyira került szóba, hogy a fontosabb betegségek neveit az okhoz kellett kötni, és főleg idegélettanból a főbb tüneteiket is tudni kellett. De el is hangzott korábban is, hogy erre fognak a vizsgán koncentrálni. A hallgatók nagy része szerint már így is „túl nehéz” egyébként (mivel a kérdések úgy vannak megfogalmazva, hogy elég komplex tudás kell a megválaszolásukhoz, és ha ez nem elég alapos, akkor sok kérdésnél el lehet csúszni), így végül a diák már nem megy át, ha csak „nagyjából” tudta a törzsanyagot. Szerintem ez nagyjából korrekt, de lehetne sokkal keményebb is, ha mondjuk nem is arra és nem is úgy kérdeznének rá, mint amit tanítanak (és mint ahogy mások teszik), de annak meg semmi értelme nem lenne....

Vagy az élettan vizsgán a komplett kórélettant és a klinikumot (amire egyébként előadáson rendszeresen utalnak, hogy szemléltessék az anyag későbbi hasznát) is számon kellene kérni már előre, mert egyébként a vizsga nem elég „szigorú” és nem elég „színvonalas”? (mert pl. anatómiából meg lehet bukni olyan klinikai dolgokon, amit amúgy órán egyébként nem emítenek meg, hogy fontos lenne, így a hallgató csak 2-3 évvel később tanulná (és anatómia vizsgán eszébe sem jutna, hogy majd valaki ilyet kérdezzen tőle), de az anatómusok már „előre” megbuktatják, mert mi az, hogy másodéven nem tudja még ezeket, és sosem lesz belőle jó orvos...)

A másik a 3-as ponthoz:

„Ha már itt tartunk, egyik képzés sem az Atyaúristen, nem csak a vidéki nem az (ahogy te kiemelted), a SOTE-sem. Nem véletlen, hogy mind a 4 magyar orvosi a többszázadik helyeket szerik meg a világranglistán.”

Mint ahogy a világranglisa első pár helyezettje sem az „Atyaúristen”. Sőt, még csak az sem biztos, hogy ezeken nagyobb tudást lehet szerezni, vagy jobb orvosokat képeznének mint a magyar egyetemeken (sőt, a külföldre merészkedő magyar medikusok tudását a külföldi elitegyetemekre járó társaikéhoz hasonlítva inkább az az általános vélemény, hogy a magyarok többet tudnak időarányosan). A lista viszont nem ezeket a dolgokat méri. A listavezető egyetemek azért vannak elöl, mert azokon rengeteg a pénz, így temérdek olyan kutatásra futja, amik esetleg a világon csak ott vagy még 1-2 más helyen lehetségesek, így viszonylag sok cikket tudnak vezetőnek tartott lapokban megjelentetni. Ez mind a kutatásról szól, nem az oktatásról. Amibe még a politika is beleszól. Az, hogy néha „teaching” címén még odatesznek egy többnyire hasraütésszerűen kitalált, 1-100 közötti számot, hogy nagyjából korreláljon a kutatás alapján felállított rangszámokkal (miközben valójában a teachinget nem mérték, nem is tudnák), az kb. a vicc kategória vagy még az sem. A listán első helyeken szereplő egyetmek akkor jók, ha valaki kutató akarna lenni, és pont abban a témában akarna kutatni, ami csak ott megy. De függetlenül a magyar egyetemek „többszázadik” helyétől, nálunk is folynak olyan kutatások, amik a világon sehol máshol, és ezek között olyanok is vannak, amik azért nem folynak máshol, mert a világon csak 1-2 helyen lennének meg a technikai felételei, és ezekből az egyik éppen valamelyik magyar orvosi kar.

Többi dologban nagyjából egyetértünk.

12-es voltam.

Jesszus, mennyit tudnak emberek beszélni a semmiről...

És többségében elvileg "tanult" emberek...