Japán vagy kínai?

Nem tudom mi a turizmus jellemzője most, de egy ismerősöm tök jó pénzt szakitott, hogy japán turistákat vezetett pesten, mert beszélte a japánt. De itthon te japánl se kinaiul nem fogsz megtanulni 1 évet élt japánba ez az illető is, utána nyelvizsgázott le belőle, nem olyan egyszerű.

Vannak európában olyan helyek, például a Neuschwansteini kastély ahol meglepődik az ember mennyi ázsiai túrista van, én nem kérdeztem meg milyen nemzetiségűek, de valószínüsitem japán, egy olyn helyen lehet érvényesülni .

Másik ellen példa, szintén egy ismerősöm állás interjúra ment ausztriába, megkérdezték milyen nyelvet beszél, hát német egyértelmű, angol rendben, mondta magyar az anyanyelve, erre már elmosolyodtak, mikor közölte kínai a barátnője és 4 év alatt szinte folyékonyan megtanult kínaiul közölték hogy fel van véve. Sok sikert egyébként a megtanuláshoz, mert lehet felfogod adni !

Az a helyzet, hogy manapság már annyian kezdtek el japánul tanulni, hogy túlképzés van belőle. A kínaitól az emberek még mindig félnek, hogy fú, az milyen nehéz, meg azt nagyon keményen kell tanulni... Hát amúgy a japán sem különb, sőt... Szerintem picit még nehezebb is, mint a kínai. De ez ragadt meg a köztudatban, hogy a kínai piszok nehéz, a japánról meg alig tud valamit az átlag ember.

Szerintem inkább a kínait éri meg jobban, ha Magyarországon/Európán belül gondolkodsz.

ELTE-n vagyok kínai minoron, és így egy félév elteltével kapásból 15-20 ember kihullott a szakról, és még többen ki fognak. Japán szakon is nagy a bukási arány, mert sokan lemorzsolódnak ott is.

Akik elvégzik a kínait, azok nagy arányban el is kelnek a munkaerőpiacon, viszont japánul tudó emberekre nincs akkora számban szükség, amennyit képeznek belőlük. Japán Nagykövetség, meg egy-két japán cég, ahová el lehet helyezkedni, de ezen kívül nem nagyon van munkalehetőség. Ha valakinek komolyak a szándékai a japánnal, akkor mindenképp azt érdemes, de ha nem tudsz dönteni a kettő közül, akkor én inkább a kínait ajánlanám.

Persze azért nem árt megismerkedni kicsit mindkét nyelvvel, hátha valamelyik jobban fog tetszeni. Én mindkettőt tanultam, mert én sem tudtam eldönteni, melyiket akarom :D A japán is és a kínai is teljesen más dolgok miatt nehéz, nagyon nagy szorgalom kell hozzá, elhivatottság és kitartás, hogy legyen is valami kézzel fogható eredménye.

A japán nehézsége számomra például az volt, hogy ők szeretik a nyelvtani viszonyokat mindenféle, hosszú, igei szerkezetekkel kifejezni, amiből borzasztóan sok van. Nem elég kinézni a szótárból egy segédigét, mint az angolban, hogy „szeretni, az úgy van, hogy like, akkor I like swimming.” Neeem, itt meg kell tanulni az igének melyik alakját kapcsolod hozzá melyik szócsoporthoz.

A kínaiban meg nekem a kiejtést volt borzasztó nehéz elsajátítani, hisz ott nem elég, hogy a magyartól full idegen hangokat kell kiadnod magadból, azokat még meghatározott „dallam” (ún. tónus) szerint kell mondanod, aminek jelentésmegkülönböztető szerepe van. Cserébe a nyelvtan elég egyszerű, szigorúan követ egy rendet, ami megbonthatatlan, és emiatt a kínai nem ismer toldalékolást sem. Csak úgy pakolod egymás mellé a szavakat: én lakni Budapest, én szeretni kutya. Én lenni Magyarország-ember. :D

Japán! Kis ország de 150 millió körüli a lakosság... (KB. mint Oroszország.)

Kínaiak többen vannak,de közel sem olyan az életszínvonal a két országban.