Miért mondják sokan, hogy az alkalmazott közgazdaságtan, közgazdasági elemző, gpme stb.. sokkal jobbak az “üzleti” gazdasági szakoknál?

~15 év multis menedzseri tapasztalattal írom ezt:

Az egyetemi szakok a valós foglalkozások max. felét fedik le. Rengeteg olyan foglalkozás van a valós életben, amelynek nincs megfelelő szak az egyetemeken, és még több olyan, amelyekről max. egy óra szól az egyetemen (pl. stratégiai menedzsment, M&A, projekt menedzsment stb.) és az is gyengén. Ezek összetett tevékenységek, amelyekhez sokféle kompetencia szükséges. De még az olyan szakmákat is, amelyekre 1:1-ben van egyetemi szak (pl. marketing menedzser, kontroller stb.), azért 80%-ban a munkahelyen tanul meg az ember. Egy egyetemi marketing szaktól az elvárható, hogy a piackutatás alapjait megtanítsa, vagy hogy a Kotler nagy marketingkönyvét végigolvastassa, de ez még nagyon-nagyon távol van attól, hogy valakit be lehessen ültetni egy vállalati székbe marketingesnek. (Erre valók egyébként a gyakornokoskodások, pályakezdő programok stb.)

Könnyű arra a belátásra jutni, hogy az egyetem feladata, hogy alapkompetenciákat tanítson. És lehetőleg olyan alapkompetenciákat, amelyeket nagyon nehéz iskolarendszeren kívül tanulni (iskolarendszeren belül is, de kívül meg pláne). A matematika, statisztika, adatelemzés, mikro- és makroökonómia, vállalatgazdaságtan, pénzügyrendszertan stb. stb. mind ilyen kompetenciák, ahogyan a szoft kompetenciák: szövegértés, fogalmazás és a profi kommunikáció is.

Ehhez már csak azt kell észrevenni, hogy mi is történik a gazdaságban "Industry 4.0" címszó alatt. Már hagyományosan is a (manuális) adatelemzés volt a menedzseri foglalkozások értékesebbjeinek egyik fő kompetenciája, dolgozz akár stratégián, akvizíción, pénzügyön kontrollingon, vagy akár marketingen. (Sokan összetévesztik a marketinget a reklámmal, nagyon nem az – de még a reklámhoz is elsősorban adatot elemezni kell tudni, hiszen a közhiedelemmel ellentétben ez se "intuitívan", hasraütésre megy, hanem adatok alapján.) A modern digitális gazdaságban meg aztán pláne szinte minden az adatokról szól.

Ha valaki kifejezetten marketinges akar lenni, akkor kis segítséget jelent az, ha eleve marketingre jár, de még egyszer: az egyetem nem képes egy komplett marketing szakembert kiképezni, nem ez a feladata. Sokkal többet ér, ha az illető adatelemzésben penge, és megtanulja a szakmai kompetenciákat a munkahelyen.

Ezért tehát téves az a kérdés, miszerint az AK-sok, GPME-sek "makro elemzők" lennének. Ugyanők remek menedzserek tudnak lenni nagyon erős alaptudással. (Dolgoztam együtt több PhD-zett AK-ssal központi stratégián...) Nyilván nem fog beülni egy GPME-s, AK-s könyvelgetni vagy marketing asszisztensnek, amikor már harmadéves korukban vadásznak rájuk a befektetési bankok... de ha akarnának be tudnának ülni bármilyen gazdasági szakos helyére bármikor.

Tehát a kérdésedre válaszolva: az AK és GPME azért jobb szakok a gazdasági szakoknál, mert jóval erősebb adat-kompetenciákat tanítanak, amelyeket utólag nagyon nehéz pótolni, és ez nem csak a karrier elején jutalmaz, hanem egészen a nyugdíjig. Most így utólag, ha valaki marketing menedzser akarna lenni, akkor is azt javasolnám, hogy menjen el egy AK alapszakra és max. onnan egy marketing mesterszakra, ha még mindig az érdekli.

A pénzügy-számvitel egy kicsit kakukktojás e tekintetben, mert az is elég erős alapszaknak számít. Más kérdés, hogy azokban a karrierekben, amelyekben gondolkodsz, jelent-e értékes többletet mondjuk a számviteli törvény mély ismerete, vagy inkább jobban járnál erősebb közgazdasági, matematikai, adatelemző alapismeretekkel.