Milyen érzés lehet embert ölni?

Remélhetőleg olyan ember, aki ezt átélte, és tudna mesélni erről, nem ülhet szgép előtt, szabadon:D:D

de amúgy gőzöm sincs... én tuti nem lennék rá képes

Attól függ...

Olyasvalakit, aki épp ugyanezzel fenyeget engem, vagy bárki mást (tehát azzal, hogy megöl(i)), vagy már ténylegesen meg is tette, vagy "csak" szörnyűségesen meggyötörte, megkínozta, stb. azt hiszem, különösebb gond nélkül meg tudnám ölni (már persze ha a körülmények ezt lehetővé teszik), bár persze ilyen helyzetben még nem voltam, és őszintén szólva remélem, hogy nem is leszek.

De ebben az esetben - tehát ha egy ilyen romlott elem kivégzéséről van szó -, úgy azt hiszem, leginkább csak megkönnyebbülés lenne afelett, hogy egy mocsadékkal kevesebb van a világon. Ami persze globálban nem sokat számít, mert így is túl sokan maradtak még, de legalább itt a közelemben ez a bizonyos már nem fog kísérteni, nem fog engem és másokat veszélyeztetni.

De hogy ezt a bizonyos mocsadékot mi viszi rá a gyilkolásra, az már egy másik kérdés.

Soha ne mondd, hogy nem lennél rá képes... Vannak olyan helyzetek, amik előhozzák az emberből az állatot.

Én átéltem már ezt. Előtte én is azt mondtam, hogy soha, semmilyen körülmények között nem lennék képes ölni. Aztán úgy hozta az élet, hogy majdnem sikerült.

Majdnem hogy szokványos eset: apám alkoholista volt, folyamatosan verte anyámat és engem is, elverte az összes pénzünket, és jó darabig félelemben éltünk. Egyszer aztán apám részegen éppen a berendezést verte szét: amit csak ért, földhöz vágott, tört-zúzott, aztán a kezébe került egy kés, és éppen arra készült, hogy megöli anyámat is, meg engem is. Akkor anyám a háta mögé került, és fejbe vágta valamivel (már nem tudom, mi volt), erre ő megszédült, és a kezéből kiesett a kés. Én felkaptam, és a nyakához szorítottam. Abban a pillanatban megtettem volna, de 15 évesen is volt már annyi önkontrollom, hogy beláttam, én húznám a rövidebbet, ha belé döfném. Apám meg csak nézett, és látta, hogy csatát vesztett. Egy hétig nyugtunk volt, aztán kezdte elölről a részeg hőbörgést...

Abban a pillanatban, mikor a kést ráfogtam, úgy éreztem, hogy ő a hibás minden szenvedésért, amin keresztül mentem kiskoromtól fogva. És ez igaz is volt. Úgy éreztem, hogy ő nem emberi lény, csak egy megvadult bika, akit meg kell állítanom a tombolásban, bármilyen áron. Hiszen ő is megölt volna, és nem törődött volna a következményekkel. Eszembe jutottak a verések, a megaláztatások, az, hogy ő senkivel és semmivel nem törődik, csak azzal, hogy meglegyen a napi alkoholadagja. Ne akard tudni, milyen érzés, mikor már egy hete nem ettél semmit, mert az apád minden fillért, minden bútort a lakásból, minden értéket elivott. Ez járt akkor az eszemben, és tényleg csak egy másodperc lett volna...

Szerencsére azóta rendeződött valamelyest a helyzet, apámról meg évek óta nem tudok semmit. Szerencsére - mondom. Az ilyen apa nem apa, az ilyen ember nem ember. Ha pedig nem ember, akár meg is lehetne ölni, mint egy csirkét. Nem ér többet az élete.

Úgyhogy a mai napig úgy vagyok vele, hogy az állatokat jobban tisztelem és becsülöm, mint egyes embereket. Jó érzés, mikor az emberről lehullik a hipokrita álarc, és felismeri saját maga állati természetét. Valahogy utána másként éli meg az érzelmeit, sokkal felnőttebb lesz, és tisztába jön egy-két dologgal az emberi természettel kapcsolatban. Azt hiszem, hogy azzal, hogy megtapasztaltam ezt az érzést, a gyilkolás ösztönét, jobb ember lettem. Mert már tudom a határaimat, és tisztában vagyok okokkal és következményekkel egyaránt. Ez sokat segít a mindennapi életben.

Mindenkinek van ugyanis sötét oldala. Van, aki egész élete során nem él át olyan élményeket, amik kihoznák belőle az állatot. Már nem mondom azt, hogy "milyen jó nekik". Sokszor ki tudom számítani az emberek reakcióit a rossz dolgokra, így fel is tudok készülni a védekezésre.

Összességében tehát azt gondolom, hogy egy ilyen élmény villámgyorsan megérleli a személyiséged. Az pedig már a te dolgod, mit kezdesz vele.

Azt tudom mondani, amit az utolsó válaszoló. Nálunk is szóról szóra ugyanez volt, alkoholista apa kés, fejsze stb.

Én csak azért nem öltem meg, mert akkor olyan lennék mint ő. Megver engem egy lányt, aki tudja hogy nem üt neki vissza. Egyenlőtlen küzdelem. És úgy éreztem nem akarok olyan jellemtelen senki lenni, aki megöl egy fegyvertelen (ráadásul részeg) embert, egy késsel. Ennél rondább dolog nincs, minthogy kihasználod az erőfölényedet egy gyengébb emberrel szemben. És ebből látszik, hogy belül mennyire gyenge. Nevetséges, de én egy hősnek érzem magam amiért nem tettem meg. Sokkal jobb vagyok nála.

Emellett ha arról lenne szó bárkit meg tudnék ölni, minden további nélkül. Képes vagyok különválasztani az érzelmeket és a feladatot/munkát. Ha pedig valaki megtámad akkor csak annyi van bennem h meg kell ölnöm most, más nem számít. Egyáltalán nem féltem már az életem. Az, hogy szüleimnek nem ütök vissza egy dolog. ( ezt is épp elég nehéz kontrollálni.) De hozzá kell tenni, hogy ártatlan embert sosem ölnék meg. Állatokat viszont sosem bántanék, ha rámtámadna akkor is nehezen.

*** A kutya jut erről eszembe. Amikor sok ember veri a kutyáját. Nem gondol bele, hogy az a kutya egy mozdulattal átharaphatná a torkát, fél perc alatt képes lenne megölni. MÉGSEM teszi, csak tűri, mert ő egyszerűen jobb ennél.

Utolsó válaszoló mellé állok véleményemmel,önvédelemből ölni (jogos védelem)más,mint előre megfontolt szánt szándékkal stb. (Btk)

Mint ahogy a katonára sem mondjuk,hogy gyilkos,hiszen a hivatásának engedelmeskedik.Ha háború lenne,és a hazámat,családomat,stb-met kéne védeni,én bizony nem haboznék.Term. nem válogatás nélkül ölnék,csak ha nagyon muszáj.

Ami viszont már régóta foglalkoztat az az,hogy milyen érzés hóhérnak lenni,vagyis kivégzést levezetni.Na,ahhoz kell nagyon erős lélek,és - véleményem szerint - némi emberutálat.

Nemrég beszélgettünk a barátaimmal erről, mondtam nekik, hogy mostanában annyira feszült, ideges vagyok, hogy ha valaki annyira kihozna a sodromból, vagy megtámadna, lehet, hogy meg tudnám ölni, de legalábbis nekimennék.... - nagyon rossz érzés átélni, hogy ilyen indulatos is tudok lenni.

Előre megfontolt szándékkal megölni valakit, azt el se tudom képzelni, de az egy nagyon mocsok dolog lehet.

Nekem is alkoholista volt az apám, de azért mégis csak durva, amit egyesek itt beszélnek. Én is, az anyám is, a testvéreim is sokat szenvedtünk, nálunk is volt nagykés, balta, azonban azt fel kellene fogni, hogy az alkoholizmus egy betegség, és nem csak ő tehet arról, hogy az lett, hanem a család is, főleg a feleség.

Arról nem beszélve, hogy mindenkinek van választása: nem kötelező eltűrni azt, hogy az apja/férje miatt ne legyen mit enni. Ha ennyire szörnyű volt, miért nem léptek le? Annál rosszabb már úgyse lett volna. Még a Btk is előírja a kötelező kitérést, ha valakire a szülője támad rá, tehát nem lehet önvédelemből megölni.

De ahogy a 20:33-as is írta: mindenkinek van sötét oldala. A te apádnak is volt. És ha benned megfordult a gondolat, hogy megölöd, akkor te sem vagy jobb, egy perccel sem, csak neked annyi szerencséd volt, hogy nem voltál berúgva, és tudtál mérlegelni. Szörnyű, hogy tud egy ember idáig eljutni. És erről nem az apád tehet, hanem csak és kizárólag te.

22:53-asnak pedig már elsorvasztotta az agyát a sok állatvédős reklám. Mivel jobb mondjuk egy rád támadó gyilkos harci kutya, mint egy ember? A kutyát nem ölnéd meg, de az embert igen? Szép.

23:49-es te miket irkalsz itt ossze??????

A feleseg a hibas hogy a ferfi alkoholista, es egy allatta valtozik? Tonkreteszi a csaladot? Meg jo hogy nem azt irod, hogy a gyerekei tehetnek az alkoholista allatnak arrol, hogy alkoholista lett.

Azt irtad, hogy nalatok is volt balta, es kes is. De, szerintem nem sokaig, szerintem ti nem sokat szenvedtetek, mert ha igen, akkor nem tudnal igy irni. Ha igaz lenne az, amiket az elotted szolok irtak az alkoholista apjukrol, akkor te is ugyanazt irtad volna, es nem azt, hogy a feleseg a hibas, es menni kell a felesegnek a gyerekekkel. Megis hova menne nyomorult no a gyerekekkel? Gondolkozzal mar, hany eves vagy?

Nagyon felhuztal, milyen hulyesegeket irsz ossze.

Az osszes alkoholista es jozan bolond egy szem golyot erdemel, erted, egy pillanatot, egy szem golyot. Tobbet nem. Vagy szenvedest, azt amit o tesz a csaladdal. Idegileg, lelkileg mindenkit tonkre tesz.

Szerintem te nem szenvedtel, en nem hiszem.

Az a bosszanto, hogy hiaba olsz meg pl. egy alkoholista allatot, akkor is neked lesz problemad belole, mivel tilos mas ember eletet elvenni.

Ugye, emlekesztek nyomorult lanyra, az Albertirsai falubol szarmazo Kittire, aki a neveloapjat lelotte. A nyomorult lany, mert szegeny idegileg kesz volt. Nem csoda, csak sajnalni tudom.

Szokás kérdése.

Van aki a pókot sem öli meg.

Én egy disznót sem tudnék leszúrni.

Van akinek az emberölés is hétköznapi dolog.