Mitől volt annyira pozitív a kulturális jövőkép a 80-as évektől a 2000-es évekig, hogy gyakorlatilag szinte garantálta, hogy az akkori fiatalok csalódjanak a jelenben (ami akkor a jövő volt)?

A kérdés gondolom nem csak Magyarországról és a politikáról szól. Mostanra elég erőteljesen körvonalazódik, hogy elég durva világ jön, ami akár a jelenlegi civilizáció összeomlását vagy legalábbis jelentős átalakulását is okozhatja. A 80-as, 90-es években ezt még csak sejtettük, nem tűnt ennyire komolynak, mert azt hihettük, hogy évszázadaink és nem évtizedeink vannak addig.

Én pl pont ezért örülök, hogy ebben a korban élek. A 80-as években születtem. Már nincs háború, viszonylag nyugi van Európában, a szocializmus is már lazább. A 90-es években voltam iskolás. A rendszerváltáskor belém égett a kép, mikor 6 évesen az osztálytermünkben a régi magyar címert lecserélték az újra. Persze akkor még olyan sokat nem értettünk belőle. A 2000-es években voltam egyetemista. Viszonylagos jólét volt, a technika, tudomány is nagyon dinamikusan fejlődött. Eddig lehetett reménykedni, hogy a jövő jó dolgokat fog hozni. Aztán mostanra ráeszméltünk, hogy a realitás más. A jövőkép főleg. Mind a lokális politikát, mind a globális problémákat figyelembe véve. Én legalábbis így éltem/élem meg. És valamennyire örülök, hogy a század vége felé már nem fogok élni.