Mostanában ha eszek, mindig a Walesi bárdok jut eszembe, ez miért lehet?

Így leírva még nekem is viccesen hát a kérdés, de teljesen komoly. Kb. 2-3 napja mindig eszembe jut a walesi bárdok szövege, miközben eszek, csak úgy a semmiből. Rég voltam már iskolás, de anno kívülről meg kellett tanulni, és még nagyon sok, összefüggő részletre emlékszem belőle. Amúgy nem szeretem különösebben az irodalmat, sem a költészetet, legalábbis nem szoktak ilyesmik járni a fejemben. És néhány napja egyszer csak a semmiből beugrott ez a vers, és felidéztem magamban a szövegét evés közben. És azóta állandóan beugrik, amikor leülök enni. De máskor nem.

Tudom hogy van a versben egy részlet egy lakomáról (vadat és halat s mi jó falat, szem szájnak ingere, sürgő csoport, száz szolga hord, hogy nézni is tereh) - de elsősorban nem ezek a sorok szoktak eszembe jutni, hanem főleg ezek (lehet nem lesz 100% pontos, inkább nem is rakom idézőjelbe):

Van-e ott folyó és földje jó? Legelőin fű kövér? Használt-e a megöntözés, az áldott honfivér?

S a nép, az istenadta nép, vajon oly boldog-e rajt, mint akarom, s mint a barom, melyet igába hajt?

Ötszáz bizony dalolva ment lángsírba walesi bárd, de egy se bírta mondani, hogy: éljen Eduard.

A kategória választás lehet nem a legjobb, de azért az Ezotériába mégse akarom rakni 😅 Bocsi a fura kérdésért, de szerintetek van ennek bármilyen jelentősége?