Kezdőoldal » Kultúra és közösség » Egyéb kérdések » 20 éves vagyok, olyan érzésem...

20 éves vagyok, olyan érzésem van, mintha elrontottam volna az életemet. Mit tehetnék? Nagyon elrontottam?

Figyelt kérdés

Kezdjük a gyerekkoromat. Már akkor is rossz kapcsolatokat alakítottam ki, nem tanultam, lelkes voltam, de csak pofára, sosem arra figyeltem amire kellett volna. Amikor nőttem és a gyerekek kezdtek szocializálódni kicsit különcnek számítottam. Mert én még mindig a saját világomban éltem, mint egy ovis, még általánosban is. De ez még elnézhető. Aztán jöttek lehetőségek, szituációk. Általános és középiskola között. Remek lehetőségek amiket sorra kihagytam. Középiskolában nőkkel kapcsolatban is voltak jó lehetőségeim, de nem voltam eléggé komoly, és felnőve ahhoz hogy tudjam egyáltalán mit akar tőlem a lány és én mit akarok tőle.... szóval. nem lett volna értelme. nem tanultam eléggé, mert értelmetlennek tartottam azt amit tanultam, helyette megpróbáltam kitörni, de szinte fejjel a falnak. általában a földre estem, mindenki lenézett, mert ők tisztességesen megszenvedtek az eredményeikért. Most jött az egyetem. Miután a kétes baráti és nem baráti kapcsolataim az önzőségem és tétlenségem miatt (melyek egyébként kezdtek amúgy is egyoldalúvá válni) felszakadtak elkezdtem egyedül érezni magam. De még mindig mellettem voltak azok akikkel közös célért harcoltunk, együtt. Mindenkinek sikerült a felvételi kivéve nekem és egy srácnak. Nagyon lelkes voltam, hogy nem csak én voltam ilyen gyenge. A srác viszont komolyan vette a bukást és egész évben keményen gyakorolt, meg is nyert egy rajziskolai pályázatot és amíg én (már-már tényleg egyedül) elbohóckodtam a következő felvételit, őt is felvették. Itt maradtam egyedül. Akiket elsőnek vettek fel tavaly még törődtek velem. De már az a pár kósza kapcsolat is ami odafűzött kezd tönkremenni. Megtettem mindent, csak rosszul. Most munkát kellett volna keresnem, hogy legyen miből kifizetnem a következő felvételit. Nagyon szar munkám volt de jól fizetett. Egyik nap vettem a bátorságot és elkéstem. Kirúgtak. Mégegyszer olyat nem fogok találni. Azt hittem, hogy majd egy saját kisvállalkozás beindításával milliomos leszek és visszatépem magam a világomba, ami már összeomlott. Bezártam magam egy dobozba. A kapcsolataim a külvilággal kb 3-4 facebookos ismerősből állnak akik hajlandóak elviselni, de egyébként folyamatosan száradnak le az egykor még virágzó kapcsolatok is. Megváltoztam, más ember lettem, és ez az ember már nem kell nekik. Igazuk van.


Most itt vagyok és lebegek a semmiben. A külvilágtól elzárva. Minden napom olyan mint egy egyedül töltött álmos vasárnap délután, munkát nem találok, de elegendő akaraterőm is kiégett már ahhoz, hogy valami lehetetlennek tűnő dologba bátran belefogjak. Eddig folyamatosan azt csináltam.


Úgy érzem csak az egyetemi légkör lehetne az utolsó mentőöv, de amellett, hogy a szüleim sem támogatnak (évek óta egy fillért nem adnak, magamat tartom el időnként váratlanul berobbanó kisebb fusi munkákkal, de ez a pénz semmire sem elég) az sem biztos, hogy jövőre felvesznek. És ha ez megtörténik. Bizony halott vagyok.


Lélekben már kezdek kiégni. Kezd kiszáradni az a fiatal ambíciózus lélek, aki még a középiskolában lüktetett. És tényleg. Végtelenül nem tudom mit kezdjek magammal. Hogyan szerezzek új barátokat. Hogyan színesítsem az életem, hogyan hozzam rendbe.


Olyan ez az egész mintha az életem bizonyos pontján lett volna két ajtó, nem tudod mi van mögötte. az egyik egy lépcsősorhoz vezet ami lefelé visz, a másik egy felfelé vezető mozgólépcsőhöz.


Az egyiken ott van az elismerség, barátok, egészséges kapcsolat és mögötte álló tapasztalatok, sport, tanulás.


A másikon az egyedüllét, sikertelenség, tanulatlanság, orvosok, moshtoha családi légkör, halál.


Mindkettő ugyanabban a világban van jelen. De amíg a (volt) haverom egy ösztöndíja után repülőgépen száll fölöttem olaszországba. Én álmodni sem tudok (és lassan már nem is akarok) arról, hogy valaha is bejutok az egyetemre.


Szinte szerencse kérdése az egész élet és ez alapján a megítélés. De azt gondolom bőven tettem is érte, hogy ide jussak.


Egyébként az internetes elfoglaltságok kzöött is priorítást nyert a chat, a gyakori kérdések használata, és a facebookon a kiégett kapcsolatok erőltetése.


Szánalom.


És most már, ahogy leírtam, látom azokat a pontokat, ahol könnyedén lehetett volna másképp. Lehetett volna 8 barátnőm, elérhettem volna bármit. De minél idősebb vagyok annál inkább szűkül a kör.


Rendbe fog jönni az életem?


2011. szept. 25. 15:18
1 2
 1/17 A kérdező kommentje:

az a baj, hogy mindig magammal voltam elfoglalva. és végül is meg is kaptam amit akartam. itt vagyok magamnak egy üres világban. azt csinálok amit akarok. csak nem tudok.


mintha a sátán gonosz csapdája lenne (: vagy nemtom.

2011. szept. 25. 15:22
 2/17 A kérdező kommentje:

ja és mintha kezdenék butulni is, szárad szét az egyébként kapcsolatteremtésre és nyitottságra beállított lelkületem.


Ezt is azért ide írom, mert már senki nincs aki elviseli a panaszaimat. A barátaim mindig meghallgattak én pedig kihasználtam ezt és minden apró panaszt rájuk zúdítottam. Egy idő után elegük lett.


Most meg, hogy már komoly a baj, olyannak számítok mint a farkast kiáltó srác.


Már senki sem megy fel neki segíteni.

2011. szept. 25. 15:24
 3/17 A kérdező kommentje:

ha ez így folytatódik véget vetek az életemnek. legalábbis akkor. és csakis akkor ha már végleg nincs kiút.


az a baj, hogy hozzátartozik a történethez az is, hogy anyám hirtelen megőrült, szétrombolta a családot és elkezdett terrorizálni (középsuli közepén) ez az egész odáig fajult, hogy pár hónapja kidobott a lakásból. aztán rájött, hogy mit tett, meg hogy mi is a végkifejlet, megértette a világot meg minden. és lenyugodott. de totálisan.


én meg ebben a vihar utáni csendben jöttem rá. hogy mi mindenről vonta el a figyelmem ez a lehetetlen cirkusz.

2011. szept. 25. 15:27
 4/17 anonim ***** válasza:
Milyen egyetemre szeretnél menni? Kezdetnek lehet jó lenne egy OKJ-s képzés is, nem? Azt próbáltad már?
2011. szept. 25. 15:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/17 A kérdező kommentje:
művészeti, az okj képzésnek nem látom értelmét. nem az igazi. voltam, olyan mint az ovi. egyszerűen nem üti meg nálam azt a szintet, hogy azt gondoljam, hogy van értelme bejárni. (atalantában van most tanulói jogviszonyom) de mondom, helyette inkább a jövő felvételire koncentrálnék, ja meg szeretnék egy nyelvvizsgát. de már basszus lassan október van, és tavaly is ilyenkor éreztem már későnek az egészet, és tök gyorsan elrepült az a pár hónap....
2011. szept. 25. 15:38
 6/17 A kérdező kommentje:
amikor bulizni hívtak, v bulik voltak 90%-ban nem mentem. most meg.... mennék már, de nem hívnak.
2011. szept. 25. 15:51
 7/17 anonim ***** válasza:
Rosszul állsz hozzá. Ne azt várd, hogy valami megváltozik. Vegyél erőt magadon, és csináld! A művészi pályán esélyed sincs, ha csak várod a sült galambot, rengeteget kell dolgozni. Kezdj el gyakorolni, tegyél meg mindent, amit csak tudsz, hogy felvegyenek. Nehéz, én tudom. Átéltem. Nem egyszerű kirángatni magad ebből a helyzetből, viszont muszáj.
2011. szept. 25. 16:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/17 anonim ***** válasza:
Segíts magadon, Isten is megsegít..
2011. szept. 25. 16:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/17 anonim válasza:
Szerintem van oka annak is, hogy ennyi szerencsétlenség ért. Mindennek van milyértje, de ezt még nem tudhatod mi az. Remélem megtudod és nem adod fel a küzdelmet idő előtt. Mindenképpen jó volna ha sikerülne az egyetem. Magadnak is bizonyítanád, hogy jó vagy és egy új lehetőset ad. De ha mégsem sikerül akkor se add fel. Értékes embernek gondollak, olyan szépen fogalmazol
2011. szept. 25. 16:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/17 A kérdező kommentje:
úgy gondolod a karmám visszahozza ezt? nem tudom, elég sok hányattatott sorsú emberről tudok és sosem volt jó vége a dolognak. Meg ennyi erővel a hajléktalanokra is szép jövő várhatna...
2011. szept. 25. 17:57
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!