Nem akarok más országban élni és dolgozni, csakis itthon. Akkor nekem befellegzett?

Van több ismerősöm, aki kiment külföldre dolgozni. Közülük némelyek azért mentek el, mert nem igazán kötődtek ide. Valószínűleg már haza sem fognak térni. Lehet, hogy oda sem fognak kötődni, teljesen mindegy, hogy hova mennek. Én sajnálom az ilyen embereket.

Az teljesen más, ha valaki pár évre kimegy szerencsét próbálni, illetve van valami elérendő célja, aztán hazajön.

Nagyon tiszteletre méltó az elhatározásod, és az első válaszoló véleménye is.

Nem, szó sincs arról, hogy befellegzett volna. Aki ennyire tudatos, mint te (írhatnám azt is, ti), az a tanulásban és az életre való felkészülésben is hasonló lesz. Biztos, hogy találsz (találtok) olyan területet, ahol érvényesülni lehet itthon. Rengeteg olyan ember kellene, aki ezt így gondolja. Nagyon sok sikert!

Az attól függ, mennyire meghatározóak számodra az anyagi tényezők. Ha úgy gondolod, hogy te boldog vagy akkor is, ha széthajtják a beledet a munkahelyeden, de csak fillérekkel dobnak meg érte, ha mindig csak álmodozhatsz arról, hogy de jó lenne ez meg az, de közben tudod, hogy úgyse lesz rá pénzed soha, ha megelégszel azzal, hogy a legnagyobb teljesítményed az életben az lesz, amikor mondjuk majd 70-80 évesen kifizeted a házad hitelének utolsó részletét is, és hasonlók, akkor természetesen teljesen jó itt is, igen.

Lehet mondani, hogy a "pénz nem minden", meg "nem boldogít", de lássuk be, ez leginkább csak önáltatás. Mire megy az ember pl. az olyan örökbecsű értékekkel is akár, mint a szerető család és a hű barátok, ha közben meg felkopik az álla, kilóg a segge a gatyából, és azt sem tudja soha, hogyan fogja kifizetni a számláit és megszerezni a napi betevőt?

Ami meg a "külföldön nem érezném otthon magam"-témát illeti, ez egyszerűen a magyar nyelv és a magyar nyelvoktatás színvonalának átka. Csak meg kell tanulni _rendesen_ a célország nyelvét, és máris nem leszel idegen, máris tudsz majd ismerkedni, barátkozni, vegyülni és ugyanúgy beépülni az új közegbe, mintha csak Mo.-n belül költöztél volna egy másik városba/faluba. Ennyi az egész.

"Aki ennyire tudatos, mint te (írhatnám azt is, ti), az a tanulásban és az életre való felkészülésben is hasonló lesz. Biztos, hogy találsz (találtok) olyan területet, ahol érvényesülni lehet itthon. "

De jó lenne ha ez így működne!

Hány diplomást mutassak neked akik tudatosan tanultak, készültek az életre, és most örülnek ha minimálbérért takaríthatnak valahol?

Ma 14:50-es Hozzászólónak egy az egyben igaza van.

Ha valakinek van rá lehetősége, hogy külföldön boldoguljon, miért ne tehetné, nem kell röghöz kötöttnek lennie. A boldogság főleg rajtunk múlik. Akár itthon, akár külföldön. Persze, itthon is érezheti jól magát az ember, ha van jó állása, természetesen. Aki azt mondja, a pénz nem boldogít, az hazudik. Mindennek az az alapja. Rengeteg ember frusztrált a kevés pénz miatt / eladósodás, munkanélküliség /. Van, aki öngyilkos lesz. Az emberek nem milliárdosok akarnak lenni, csak kiegyensúlyozott, nyugodt életet akarnak, hogy ne kelljen kuporgatni, nyugodtan merjenek "fészket rakni" / lakás, gyermek / egészségesen étkezni, egyszóval normálisan ÉLNI.

Én személy szerint szeretek itt élni, bár sajnos, egyre nehezebb, a gazdasági helyzet miatt. Nyelvet mindenképp el fogok kezdeni tanulni, egyrészt, mert itthon is szükség van rá, másrészt, ha egyszer úgy adódik, lehet, hogy én is kimennék,/ akár átmenetileg / külföldre dolgozni.

Persze nem vagyunk egyformák, és általánosítani sem lehet. Van aki néhány év munkanélküliség után megkapja álmai állását a szakmájában, de van elég sok aki nem, akármennyire is faragták kemény fából, és eltökélt a csekkeket valamiből be kell fizetni, gyereket kell nevelni, lakást kell venni/bérelni, és egyszer mindenkinek elfogy a türelme.

Az meg aki 40 évesen diplomásként munka nélkül otthon ül, és megveregeti a saját vállát hogy "én pedig kitartottam" az büszke lehet magára! Ha eljön az ideje akkor tudni kell váltani is, mert a lokálpatriotizmustól még nem lakott jól senki.