Hogy lépjek ki ebből az ördögi körből?

18 éves fiú vagyok. Jelenleg még tanulok, estin. Most fogok érettségizni.

A főbb gondjaim középiskola kezdéskor kezdődtek, vagyis inkább ekkor tetőzött és váltak láthatóvá.

Falun lakom, de középiskolába a közeli kisvárosba jártam. Már rögtön a legelején előjött, hogy lusta vagyok és egész évben tartott, mire évvégén megbuktam. Így az 1. újraismételtem. 3.-ig 2-esekkel végig átcsúsztam, majd 3. évvégén megint megbuktam, de most pótvizsgán átmentem és átiratkoztam estire.

Kiskoromtól súlyproblémákkal küszködöm. Jelenleg kb. 150 kg vagyok. A gondom az, hogy ez rátelepszik az egész életemre. Egyszerűen nincs életkedvem, nincs kedvem semmit sem csinálni, egyszerűen nincs kedvem élni. Nincsenek barátaim, a családommal pedig felszínes a kapcsolatom. Már többször próbáltam lefogyni, de nem megy. Napok, hónapok, évek telnek el ugyan úgy. 4 éve ugyan az minden, semmi sem változott. Egyszerűen képtelen vagyok kilépni ebből. Elvesztettem mindenfelé az érdeklődésem.

Ahogy írtam többször próbáltam lefogyni, de eddig max 2 hétig tartott. Folytonosan próbálkozom, de mindig vissza esem. A szüleim kiskoromtól tömtek, majd amikor elértem azt a kort amikor már tehettem volna valamit, nem tettem semmit. Ez mellet tönkrement a szociális életem, az egészségem. Mindennap úgy vagyok, hogy holnap tényleg nekikezdek, de utána megint holnap és holnap, lassan 5 éve ez megy. Tanulással is így vagyok, nincsenek terveim.

Arra már rájöttem, hogy csak magamra számíthatok (ez nem azt jelenti, hogy a szüleim nem szeretem, de maguknak valók). Érettségi után szeretnék felköltözni Pestre, hogy kikerüljek itthonról, de sajnos anyagiakat nem tudnám előteremteni. Gondoltam kimegyek Angliába, de pont angolból vagyok a leghülyébb. Munkét érettséginékül pedig lehetetlen találni.

Sok a kifogás és tudom, hogy nem azt kéne keresni, de iszonyatosan nehéz kilépni ebből az életből.

Rengetegszer megpróbáltam, de olyan mintha mindig 1-et előre és 20-at hátra lépnék.

Rettentően belefáradtam már. Folyton kattogok, hogy mi lesz így velem. Egyszerűen elfáradtam a folytonos küszködésben (több időszakom volt amikor hihetetlenül stresszes voltam). Fizikailag is érzem, hogy egyre lejjebb kerülök. Sokszor már azt sem tudom mit karok vagy, hol hol kezdjem az életemet rendbe hozni és a végén arra jutok, hogy veszett fejsze nyele már az egész.

Szüleim nem értnek meg, bár nem is ismernek, még én saját magamat sem. Folyton a tanulással jönnek és annyit mondanak mennyek futni. A tesómmal is már kiskorunktól felszínes a kapcsolatunk (öcsém van, 1,5 év van köztünk).

Ezek mellett még jönnek a családi gondok is. Szüleimnek olyan állása van ami bármikor megszűnhet. Anyagilag is elég rosszul állunk és ez mellé anyám még spórolni sem tud.

Nem tudom mi legyen. Képtelen vagyok már gondolkodni is, mert rögtön az első gondolatnál minden borul, és azt sem tudom mi merre hány méter. Néha vannak tiszta szakaszaim amikor tervezek, de általában ebből másnapra már semmi sincs.