A magyarok túlnyomó része pesszimista és sokat panaszkodik, hogy nincsenek meg alapvető dolgaik. A te családod miben szenved hiányt?

A mi családunk másképp szenved hiányt:minden szükséges dolog megvan,de már újakat kellene venni.Nekem például 5 éves ruháim vannak(amiket kb.14 évesen hordtam),és most vagyok 18 éves,és azért kellenének új ruhák,mert konkrétan a régiek kicsik.Nem is érdekel annyira a divat,csak egyszerűen kényelmetlen nadrágba is,ami pld.szorít..és anyám nem hajlandó megérteni.:( Mert nem a pénzről lenne szó,turiba vagy kínaiba is lehetne venni..de áhh..

Mindenesetre ha az érettségis időszakos sikeresen túl leszek,akkor valahogy pénzt kell szereznem(diákmunka jogviszony nélkül nem lehetséges),szóval nem tudom,hogy ez még hogy is lesz pontosan.Tavaly is akartam dolgozni,csak akkor meg sosem jutott meló valahogy nyárra,mert mindig 18 éveseket kerestek,meg mindig fiúkat.(rakodás,nehéz munka),amit én szívesen megcsináltam volna,sőt meg is csinálnék,mert nem vagyok gyenge nyafogós kis p.. csak így nem vesznek olyan rakodós helyekre fel.Más meg nem volt.Lehet,hogy feketén fogok vállalkozni arra,hogy gyerekekre vigyázzak pár órán át,amíg a szüleik ide vagy oda mennek..(szerintem senki sem olyan rossz indulatú,hogy bejelentsen egy 18 évest).

Na meg amiből így hiányt szenvedek én legalábbis:a szeretet.

Megélni Magyarországon minimálbérből, hát az már életművész.

Pláne, ha van gyerek is.

Nem pesszimistaság, az, ha hangod adunk a rabszolgasorsnak!

Rendes fizetést, és munkahelyeket akarunk!!!! Ez pesszimistaság?

Rendes fizetést kapsz. Elvégre valószínűleg többet keresel, mint 47.000 Ft. Ennyiből meg lehet élni hazánkban. A hangok is megmondták. A rádióból.

(sic!)

Miért nem mutassák meg a politikusok, hogyan is lehet megélni belőle?

De még minimálbérből is, bravúros az aki kijön.

Mi szerencsére semmiből se szenvedünk hiányt. Jó helyre születtem.

Perpill az én legnagyobb vágyam, hogy végre dolgozhassak.

De itt a keleti régióban .........