Hogy van az az idézet, ami valami olyasmiről szól, hogy egy bizonyos szint után mindenki "egyedül" van?

"Az ember biztonságra és bizonyosságra vágyik. Egy napon rájön, hogy úgysem kapja meg. Ha ki tudja kerülni a cinizmus, a fanatizmus és a közöny csapdáit, akkor ugyan nagyon magányos lesz, de nagyon erős."

Popper Péter

"De végül is megértettem, hogy az felnőtt ember,

- aki tudja, hogy védtelen, sem istenre, sem emberre nem számíthat, csak önmagára;

- aki tudja, hogy az élet minden fontos helyzetében egyedül van, születésében és halálában is. Aki megértette, hogy csak az egyedüli magány vagy a társas magány között választhat;

- aki tudja, hogy a bűneit mindhalálig cipelnie kell, nem rakhatja át senki más vállára;

- aki mindezt lázadozás nélkül elfogadja;

- a aki mégsem rémül meg, és csak azért is mer játszani a világgal és önmagával .."

(Popper Péter: Felnőttnek lenni)