Ezért a képért valaki 8,4 milliárd forintnak megfelelő összeget fizetett. De miért?

Volt már hasonló kérdés.

Szerintem:

Mert meg tudja mutatni,aki vette,hogy ennyit rá tud áldozni egy képre. Ha bankjegyekkel tapétázná ki a falát,az túl sok helyet foglalna.

Kedves kérdező, bár nekem nem tudja behozni a képet, de gondolom egy absztrakt expresszionista alkotásról, vagy valamilyen modern, esetleg konstruktivista alkotásról lehet szó.

Pár dolgot jó ha tudsz a művészetről:

- A művészet a lélek tükre, és a lélek a valóságbeli teljességnél (munka, pénz, táplálék, szaporodás)egy magasabb esztétikai minőségeket tár fel (sokszor nagy eszméket, mint szerelem, szabadság stb.), esetleg ki se lehet fejezni egyetlen kép mondanivalóját, mégis érezni, hogy egy anyagi élvezeteken túli szépséget mutat meg.

- A művészet az egyetlen dolog, ami megmarad, mert nem az teszi teljessé és boldoggá az életet, ha az anyagi léted kielégült, mert mind ez elmúlik (ahogy a pénz, a hatalom, a jóllakottság érzete). Ezek teljesítmények, amit egy betervezett életpálya, ösztön követel meg tőled. Minden emberben a szép (a művészetben a jó dolgok is megmaradnak, mert nem minden jó, ami szép és nem minden szép, ami jó) dolgok hagynak emléket.

- A művészet feladata a lelket kielégítő szépség, vagy jóság megalkotása, ami örök és megmarad az anyagi múlandósággal szemben. (A maradandóság nem úgy értendő, mint a rozsdamentes acél, hanem a lélekben örök, mert amíg létezik egy alkotás, addig minden azt befogadó lélekben hagy magáról foltot)

- Minden alkotásnak van valamilyen szépsége, DE a befogadó közösség sokféle emberből áll. A szépség és jóság igénye minden embernél változó.

- Bárkiből lehet művész, és bármiből lehet művészet. Az érték és szépség megítélése a befogadók kötelessége.

- Minden ember saját elhatározása alapján ítélheti meg az alkotásokat, de más emberekre rákényszeríteni a véleményünket, vagy mások által szépnek vélt dolgokat ócsárolni, eltiporni BŰN!

- A művészet szabad, nem függ a befogadóközösségtől (már, ami tényleg művészet, mert az a lélekben fogan és nem világi akaratok és törekvések érvényesítője.) Így politikai és filozófiai irányzatok, vallások sem kényszeríthetnek igaz művészetet (az alkotók akaratának ellenére) maguk dicsőítésére, sem az utóbbiak ellen.

- Az alkotó, a művész lelke szabad, azt alkot, amit csak akar (így szabadon választja meg a stílusát, témáit). Mert tiszta művészetet csak tiszta lélek képes szülni (és itt nem a bűn nélküliséget értem tisztaság alatt).

- A befogadóközösségnek nem szabad megölnie a művészetet az anyagi világbéli befolyásolással (Éhező, szegény művészek: József Attila, a meg nem értett művészek: Pablo Picasso stb.)

- A szépséget nem pénzben mérik, mert a szépség nem helyettesíthető lélektelen, múló dolgokkal.

- Bár a művészet taposása elkerülhetetlen, mert a legtöbb ember befolyásolva van különféle tényezőknek pl: Vallás, pénz, irígység, bánat, politika... stb.

A közönségnek toleránsan kell fellépnie a művészettel szemben és megtalálni azt az esztétikai minőséget az alkotásokban, ami számára teljesíti a szépség igényeit.

(pl: valaki a szintipoppot szereti, valaki meg a trash metált.)

Az utóbbi esetben arről lehet szó, hogy az alkotó egy sajátos látásmóddal van megáldva és talált vevőt a képére, mert hasonló szépséget felyez ki az alkotás, mint, amit a vásárlója elvár.

Ha neked ez a kép nem tetszik, akkor keress olyat, ami kielégíti az ízlésed! Vegyél Munkácsyt, vagy Velázquezt, esetleg Courbetet.

Kedves Kérdező!

Sándorjános jól kalapál, ismét fején találta a szöget. Nem is tudnék belekötni.

Egy-két aprósággal had egészítsem ki, amit mondott.

A műtárgypiacnak saját törvényei vannak, semmi más, akár általánosan ismert, akár spec. piac törvényei nem vonatkoznak rá. A műtárgy árát a piac határozza meg, ezen belül a vevő. Ha valaki kiad érte ennyi pénzt, akkor az ennyit ér. Pont.

Egyre több intézményi befektető tartja a pénzét műkincsben, mert annak kiszámíthatóan emelkedik az értéke. Hallottál olyat, hogy Iksz Ipszilon festő képeinek az ára a mester halála után megugrottak, ugye? Ez is a kiszámíthatóság egyik példája.

Hunyd le a szemed, és képzeld magad elé azt a kutyát/macskát/kanárit/guppit, amit gyerekkorodban Te etettél, takarítottál, tartottál, stb. Ugye, meg voltál őrülve érte, holott faja csak egy átlagos példánya volt? Nos, ugyanígy, vagy jobban is lehet szeretni képeket/operákat/filmeket. Pedig a kép is csak egy darab textil meg egy-két kanál festék. De ugyanígy lehet kötődni hozzájuk, ugyanígy kiváltanak érzelmeket, mint a házi kedvencek. Egy festménybe is lehet szerelmes lenni, és ehhez még szép se kell legyen.

Ha műtárgyat nézel, ne ragadj le annál, hogy az szép-e, ill. főleg annál ne, hogy Neked tetszik-e. Egy alkotásnak nem kell, hogy tulajdonsága legyen a szépség. javaslom, addig nézd, amíg a saját belső szépségét meg nem találod. Ha Neked tetszik v. épp nem, az csak egy vélemény. 1 vélemény, és nem egy minden kétséget kizáró értékmérő. Ezért ne is abból indulj ki, mi tetszik, mi nem. Jó, ha a sok-sok kritikus egymásnak ellentmondó véleményéből indulsz ki, az se helyes: Neked -látom foglalkoztat e kérdéskör- telik saját elgondolásokra és meglátásokra. Hogy fejleszd a tudásod, ill. az ízlésed, olvass sokat a tárgyban, és járj kiállításokra.

Hogy alaposabb véleményed lehessen, alkoss valamit, és több mindent fogsz megérteni Míró képéből, aannk áruvá válásából stb is.

Üdv R.

Engem speciel megnyugtat a Miró féle "nagy felület", ami a misztikusság felkeltését szolgálja, pláne ez a kék szín, ami köztudottan kényelmes a szemnek.

(mert, ha nem kerül semmi a szemed elé, akkor kénytelen vagy más dolgokra figyelni, de abból meg, ha kevés van, akkor elgondolkozol, hogy mi ez a tömény semmi a kép 80%-ában, míg végül rájössz, hogy az üres felületek is a kép részei, ha az nem lenne ott, már nem is ez a kép lenne)

És, ami még kifejezetten rá vall: A gyermekdedség. Ha visszaemlékszem gyerekkoromra, volt egy kép, amit soha nem tudtam dekódolni. (Mára már tudom, hogy egy banánhéjjat ábrázolt) De akkoriban nekem az volt a világ nagy talánya. Szerintem hasonló élményt akar Miró is elénk tárni, hogy mi a felnőtt ember, aki már szinte mindent látott, csodálkozzon el, hogy "mi ez a pimasz bisz-basz, ami beleugrik a harmóniába?" - Így kelti fel a kíváncsiságot az új dolgok iránt, hiszen gyermekként még minden új volt a világból, felnőttként, minden új, ami gyermekded és nem e világi. Tehát a pár pattanó íves vonal, piros orr a lebegő semmiben stb... igazából csak morzsák egy olyan világból, amit egy gyermek lehet jobban értelmez, mint mi felnőttek. (nem is csoda az a sok kócos kislány, pattogó, ficánkoló forma a képeken)

- Sajnos én Miró rajongó vagyok így csak a saját véleményem tudom hangoztatni, de szerintem ez nem a legjobb képe (Mert az szerintem a "Catalan Landscape" c. az), és nem is ér meg annyi pénzt, de nem én vagyok az a tehetős ember, aki megvette és lehet neki többet jelentett ez a kép, mint nekem, akár "felvágási" okokbol, vagy tényleges művészetszeretetből, egyéb tényezőktől vezérelve.

Nekem speciel a "giccs absztraktok" nem tetszenek, meg a Fauveisták se jönnek be, a kubizmus és orfizmus se a szívem csücske, de a szürrealizmus, impresszionizmus, expresszionizmus, realizmus, absztrakt bejön.

A dolgoknak általában van oka.

A magyar gazdasági életben edződött ember azonnal sumákságra gyanakszik, adó, vagy biztosítási csalás is lehet a háttérben. Lehet, hogy a nagynénje volt az eladó és nem Ő vette meg személyesen, hanem a cége.

Az, hogy rengeteg a pénze és hajlandó ennyit kiadni egy képért csak egy variáció, ezen kívül sok más eset is szóba jöhet.

Ki tudja? Kérdezd meg tőle.