Mondanátok egy-egy magyar írót és művet az expresszionizmusból, szürrealizmusból, és futurizmusból?

Szürrealizmus:

Magyarországon az 1920-as évek végén, az 1930-as évtized elején több fiatal költő kerül közvetlen kapcsolatba a Párizsban az ekkor fénykorát élő francia szürrealizmussal (Illyés Gyula, József Attila, Radnóti Miklós, Tamkó Sirató Károly); a hatás költői formanyelvük alakulásában jelentős tényezőnek minősül.

Illyés Gyula a pályája elején az avantgárd áramlatai között a szürrealista stílust is próbálgatta.[1]

József Attila (1905–1937) költő. A "szép szó", a művészi kifejezés lehetőségeivel küzdött az emberi teljességért, harcolt a szeretetlenség, az embertelenség, az irracionális eszmék ellen. Gazdag formanyelve a magyar költészet legrégibb hagyományaiból, az avantgárd irányzatok közül elsősorban a szürrealizmusból táplálkozott: világlátásában, villódzó fantáziájában és versnyelvében a szabad képzettársítások főszerepet kapnak. A költői kifejezésmód megújítására törekedett, a művészetet világteremtő erejűnek vallotta. Szürrealista fogantatású művei a "komprimált" versek, például a Medáliák (1928). Az elidegenedettség létállapotáról írja a Téli éjszaka (1933) látomásos költeményét. Óda (1933). A tudatállapotokat veszi sorra az Eszmélet (1934) c. költeményében.

Déry Tibor stílusára az avantgárdból a szürrealizmus tette a legnagyobb hatást. Szürrealista regénye az Ébredjetek fel! (1929).

Weöres Sándor (1913–1989) költészetével a modern kultúra válságának feloldására vállalkozik. Látókörében az európai civilizáció hagyományain kívül keleti filozófiák, mitológiák, az ősköltészet is megjelenik. Az avantgárd eszközrendszerét a metafizikai tartalmak megragadására és kifejezésére használja fel. – Szürrealista világlátás és történetszövés jellemzi Határ Győző (1915–2004) néhány korai regényét, és sok versét.

Nagy László (1925–1978) értékőrző költészetének formanyelvében – a magyar népköltészet és ősi versvilág, valamint a bolgár folklór mellett – az avantgárd, azon belül a szürrealizmus is szerepet kap.

A legtágabb értelemben vett szürrealizmus alkotói között említhetők még pl.: Kolozsvári Grandpierre Emil (1907–1992), Szentkuthy Miklós (1908–1988), Sőtér István (1913–1988), Sinka István (1897–1969), Juhász Ferenc (1928–), Kormos István (1923–1977), Ágh István (1938–), Ladik Katalin (1942–) és Fajcsák Henrietta (1980-).

Futurizmus:

A magyar irodalomra kevésbé hatott a futurizmus. Kassák Lajos és köre elfogadta a jövő dicsőítését, de sem az erő kultuszát, sem a nacionalizmust nem vette át. Némi közeledés volt azonban tapasztalható a futurizmushoz például Kassák világképében, Balázs Béla és Kosztolányi Dezső írásaiban, Szabó Dezső és Lengyel József stílusában.

Babits Mihály Mozgófénykép c. költeménye (1908) a mozgófilmet köszönti – utólag a futurizmushoz kapcsolható lendületes stílussal.

Az expresszionizmusról nem találtam semmit.