Hogy tetszik ez a versem nektek? F.

A jó Csokonai Vitéz Mihály,

Néha úgy elbeszélnék vele,

Szívügyről, melyért bátran kiállt.

Ama nagy költőt asztalhoz hívnám,

S leülnék mellé beszélgetni,

Miközben tokajival kínálnám.

Édes álom s keserű valóság,

Neki is ez volt a hazája,

E szép álmok földje: Magyarország.

Az eltelt idő mit számít köztünk?

Ő is itt élt jelent s álmodott;

Szebb jövőt, ahol megvan mindenünk.

Őt is a szent szolgálat vezette,

Hogy e drága hazának éljen,

Ám mostohává hazája tette…

Hajh, ha találkozhatnánk mi ketten,

Két tépett, de álmodó lélek,

Kik minden szépért élni szeretnek.

Ő küzdésről s életről mesélne,

Én pedig szívemből hallgatnám,

Megfogadva mindent, amit kérne.

S ha elérkezne a búcsú perce,

Könnyes szemekkel elköszönnénk,

S találkoznánk ismét, ha lehetne!

Ady-s