Miért számít becézésnek a keresztnév utolsó magánhangzójának "-i"-re cserélése, v. egy "-i" hozzáfűzése?

Mert minél több a magánhangzó, annál lágyabb a hangzás. Emiatt kedvesebben hangzik, barátkozósabb, kevésbé hivatalos és távolságtartó, közvetlenebb.

Sokan nem szeretik a becézéseket, kissé komolytalannak is hat a kedvesség/kedveskedés mellett.

#4: és milyen más magyarázatot szeretnél? A beszélt nyelvben milyen logikát vársz?

Egy ősi képzőről van szó, ami valószínűleg azért olyan népszerű, mert sok név (Mária, Júlia stb.) lerövödítve "i" végződést kap. De ettől még nem lesz logikus, ez nem valami szabályszerűség.

Egyébként a "Dóra-DórI" pár félrevezető, mert végeredményben a Dóra is már egy becézés (az "-a/-e" képző révén a Dorottyából, amelynek alakváltozata az "-i" képző is), még ha állandósult is.

A becézés nem arra való, hogy rövidítse a szavakat. Sőt, a kicsinyítőképzőtől is csak a jelentés lesz kisebb, a szó éppen, hogy hosszabb lesz.

Nem függ össze a nyelv működése a fizikai világban zajló folyamatokkal.