A japánok hogyan fejezik ki magukat választékosan, szépen szóban és főleg írásban?

Nem csak képírás létezik a japánban, a ragokat és egyebeket egy szótagábécével írják a kínai jel mellé. Nagyon választékosan tudják magukat kifejezni.

De hogy a kínaiaknál hogy működik ez, azt nem tudom - ott csak képírás van és nem használnak ragokat.

Alapvetően 9-dikre kell megtanulniuk a kb.2100 "alapvető" kanji-t (de kétlem, hogy például a kard kanjiját naponta használják), sok könyv ennél ugyebár többet is használ, de az vannak akik ennél többet tudnak (azt nem tudom, hogy menyien). Másrészt ugyebár sok kanji mellett van furigana (azaz szótagírással is el van látva), meg ugyebár alapból szótagírással írnak. Hogy az átlag Japánok mennyire tudják ezeket elolvasni azt nem tudom, de hallottam, hogy egy ifjúsági könyv kb. 2500 kanjit használ tehát gondolom többnyire ismerik.

Azt pedig, hogy nem tudják annyira kifejezni magukat azt nem tudom, lehet, hogy nincs ugyanarra a cselekvésnek több árnyalatára annyi szavuk, mint egy európai nyelvnek, de az biztos, hogy vannak olyan dolgok amit meg a japán nyelv képes százszor színesebben kifejezni (pl. beszélők közti kapcsolat). Maga az írás módszerük erre abszolút nem ad okot (és az tuti nem igaz, hogy rosszul megy nekik az írás, ők meg vannak vele, csak másoknak nehéz ezt megtanulni)

Ami meg a kérdést és kijelentés közt egy hang különbség van az nem igaz, mert az egy szótag (ka), de ennek mihez van köze?

Ami meg a japán írást jelenti:

van szóírásuk (kanji), és 2 szótagírásuk (hiragana és katakana), de sokan már az angol abc-s átírást is megértik. (hisz kell is nekik az elektromos dolgokhoz).

Alapvetően hiragana-val írnak, de főneveket, igetöveket, melléknév töveket egyszerűsíthetnek egy kanjival, de ragozást, partikulákat soha sem.

Szerintem a japán nyelv is van olyan színes, mint bármely más csak más dolgokban, pl nem a "félek"-re van 5 szavuk, hanem az "én"-re.

A japán szókincs szerintem nagyon változatos, és a nyelv szerkezetének köszönhetően valóban rengeteg dolgot ki tudnak fejezni, amit mi nem (jó példa volt erre a beszélők közötti kapcsolat, de akár mögöttes tartalmak, témához való viszonyulások, rejtett utalások, stb. is ilyenek - nekik ez 100% jobban megye, maga a nyelv része).

A kanji kérdésről nem írok sokat, mert azt már elmagyarázták. Az alapvető 2000-2500-at minden felnőtt tudja, emellett meg mindenhova denshi jishoval mászkálnak, így az ismeretlen szavak olvasása/írása sem problémás.

Tudományos és szépirodalmi nyelvük, sőt mindenféle ilyen kategóriához tartozó nyelvük nekik is van, bár természetesen maga a kultúrkör és a nyelv különbözőségei miatt ez teljesen más, mint pl. a miénk - de ez nem azt jelenti, hogy nem képesek nagyjából ugyanazt visszaadni az anyanyelvükön. Ami lényeges szerintem, hogy ha belegondolsz, minden nyelv között fennállnak ezek a különbségek, száz meg száz olyan nyelv van, ami ki tud fejezni olyat, amit a másik nem, és fordítva. A japán is csak egy nyelv, nincs benne semmi misztikus, vagy képtelen, attól még, hogy tőlünk kicsit távol áll:)

Egyébként ha már itt tartunk, én pl. nagyon szeretem Tolkient, de őszintén szólva angolul olvasva a Gyűrűk Ura nem mondott nekem annyit, mint magyarul, holott pl. A MoME kötetek meg magyarul förmedvényesek (már amit kiadtak belőle). Ezzel csak azt akarom mondani, hogy számomra a magyar fordítás még hozzá is tett a mű eredeti értékéhez, holott teljesen különbözik a 2 nyelv. Ez ugyanígy megtörténhet bármilyen más nyelvekkel is.

Nem, sajnos nem, elsősorban a fantasy és sci-fi könyveket falom csak, szépirodalomból meg amit kötelező az egyetemen (de az nekem pont japánul, svédül meg koreaiul van, tehát ez most lényegtelen :D). Tolkientől viszont a Children of Húrin szerintem pont olyan jó mint fordításban - bár lehet, hogy azért, mert azt előbb angolul olvastam :D

Egyébként a Harry Potterről én is hallottam, hogy fordításban sokkal jobb (bár nincs összehasonlítási alapom, mert még tizenéves koromban olvastam az első párat és csak magyarul).

Ha belegondolok, furcsa, hogy ilyen lehetséges egyáltalán. Mármint a fordító is nyilván hozzátesz valamennyit a műhöz, na de hogy néha ennyit :))

Egyébként most olvastam el még egyszer a kérdésed, és még annyi eszembe jutott, hogy másodéves japánszakosként irodalomtudományi és irodalmi szakszövegeket, meg szépirodalmat is kell fordítanunk. Szóval szerintem ha nekünk feladnak ilyet (bár rohadt nehéz...), egy átlag japán biztosan egész könnyen megbirkózik a dologgal. Mondjuk egyéb szakterüelteken pl. kémia, biológia, fizika, akármi, nyilván háttérismeret is kell ahhoz, hogy értse mi a retket jelentenek azok a bizonyos kanjik, de hát én sem érteném magyarul a kifejezéseket, attól függetlenül, hogy nem képekkel vannak írva:)