Szerintetek a 'méla' jelző egy pozitív vagy negatív dolog?

Negativ. Vagy semleges.

Mela deruvel varom a tobbiek valaszat.

Azon melazok, hogy mit lenne jo valaszolni.

Mela szomorusaggal erzekelem, hogy nem biztos, hogy jo a valaszom.

Helyzetfüggő, de önmagában teljesen neutrális, semleges.

A "méla undor" kifejezés mondjuk nem épp egy lélekemelő pozitív, de pl az "elméláztam valamin" az meg akár pozitív is lehet.

A gugli a barátod, ennyi energiával beírhattad volna a keresőbe...

[link]

méla melléknév mélán, mélább

1. (irodalmi nyelvben) Szótlanul elgondolkozó, csendesen magába mélyedő <személy>.  Szép szivárványt, barna felhőn, Nézte ábrándos fiú, Egy sovárgó méla gyermek. (Arany János) De a bölcs madár mosolyra csalta méla lelkem ujra. (Babits Mihály–Poe-fordítás)

2. (irodalmi nyelvben) Az ilyen személyre jellemző, rá valló <cselekedet, magatartás>. Méla tekintet.  Hegy-völgyön mélán bolygok én A halvány ősznek idején. (Tompa Mihály) Áll. És néz mélán azzal a bársonyos szép szemével. (Gárdonyi Géza) Nevess, Philoklet… méla mosolyod | Jól esik nekem, mint az őszi nap. (Tóth Árpád)

3. (irodalmi nyelvben) Ilyen magatartásra késztető v. ilyen hangulatot kifejezni, megtestesíteni látszó <dolog, jelenség>.  Hányféle dolgok nem jutottak eszébe! | Előtte lebegett édes anyja képe, Mint mikor hozzá ment búcsuvétel végett… Akkor is oly csendes méla éjszaka volt… (Arany János) Lemegy a nap. A nyáj hazatér. | Távolba vesz el halk, méla kolompja. (Vajda János)

4. (irodalmi nyelvben) Olyan <állapot, érzés, cselekvés>, amely szótlan elgondolkodással, csendes magába mélyedéssel jár együtt.  A vadász ül hosszu méla lesben. (Vörösmarty Mihály) Enyésző nép, ki méla kedvvel Multján borong. (Arany János) || a. (választékos, gúnyos) Méla undor: magába fojtott, csendes u.