Jehova Tanúi, ti mit gondoltok erről a bibliai részről? Ki ez a fehér lovon ülő?

Az Őrtorony szerint ez nem más, mint Abaddon, a pokol angyala, akit ők Jézussal, a Fiúval azonosítanak, aki náluk nem valóságos Isten, hanem csak egy teremtett angyalka. A feladata az, hogy egy tisztogatása akció keretében kiírtson mindenkit, aki nem akart fejet hajtani Brooklyannak, hiszen ők rajtuk kívül mindenki mást babilonista álkereszténységnek tartanak.

A bibliai kijelentések azonosítása (például a „két tanú", a „hét trombitaszó" stb.) azonosítása a saját csoporttal, minden más ember és esemény kizárásával párosítva világosan megmutatja Jehova Tanúinak szektás szellemiségét.

A Jelenések 1988-ból való magyarázata alig marad el „A beteljesült titok" című könyv 1917-es kiadásától polémia és intolerancia tekintetében. Tartalmilag néhol változtattak, a hang valamelyest mérséklődött, de a szekta és a szektával kapcsolatos élmények abszolutizálása ugyanúgy megmaradt.

A Jelenések könyvének az Őrtorony Társulat szerinti magyarázata keresztül-kasul allegorikus, azaz olyan tartalommal töltik meg a bibliai szövegeket, amilyen azok szó szerinti értelméből és összefüggéséből nem adódik. Az apokaliptikus irodalommal jár az a probléma, hogy némely dolgok rejtjelezve vannak, és csak szimbolikus utalás történik rájuk. Bizonyos könyvek, mint Dániel és a Jelenések ezért kedvenc játszóterei a különböző kalandos spekulációknak. Az ilyen visszaélések megelőzésére mondja egy már Ágostonnál is ismert egzegetikai alapszabály (De doctrina christiana [=A keresztény tanításról] 11,9; 111,27), hogy ha fel akarunk állítani egy tant, akkor világos bibliai helyekből kell kiindulnunk, és ezek alapján érte(lmez)nünk a homályosakat. A szekták, mint Jehova Tanúi is, éppen fordítva csinálják. A fenti példákra vonatkozó kritikám bemutatásához a következő kérdéseket teszem fel az Őrtorony Társulat „magyarázataival" kapcsolatban: Hol van a Szentírásban, hogy „a megpróbáltatás órája" az első világháború idején jön el? Hol van az, hogy „a két tanú" egyáltalán nem „két tanú", hanem az Őrtorony Társulat vezetősége által felkent emberek egész „osztálya", akik az első világháború idején agitálnak? Hol van az, hogy ezek „megölése és „feltámasztása" pusztán szorongattatásnak, letartóztatásnak és börtönből való szabadulásnak felel meg? Hol van az, hogy a „hét trombitaszó" az Őrtoronykongresszusok prédikációira vonatkozik? Hol van az, hogy a sáskahadak és lovasseregek egy üzenet („királyság-üzenet") hirdetésére kaptak megbízást? Látható, hogy ezeket a magyarázatokat csak ráhúzták a bibliai szövegekre, sőt megtoldottak őket velük. Ilyen alapon azonban bármit lehet a Bibliára hivatkozva állítani. Az effajta „egzegézis" azonban a Biblia használatának valójában önkényes és illegitim formája, „eiszegézis" (idegen tartalom belemagyarázása).

Az Úr Jézus megjelenése az ítéletre.

„11És látám a megnyílt eget, és íme egy fehér ló ; és aki azon ült, Hűségesnek és Igaznak hivaték, és igazságosan ítél és harcol. 12Szeme pedig olyan mint a tűznek lángja, és fején számos korona; és olyan neve van felírva, amelyet rajta kívül senki sem ismer. 13És vértől ázott ruhába volt öltözve, és 14És az égi seregek követék őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. 15És szájából kétélű kard jöve ki, hogy azzal verje meg a nemzeteket ; és ő fogja azokat kormányozni vasvesszővel, és ő tapossa a mindenható Isten bosszuló haragjának borsajtóját. 16És ruhájára és ágyékára írva vagyon : Királyok Királya és uralkodók Ura !”

(Jel 19:11-16)

Magyarázat:

11. (V. ö. 6, 1. 2.) A fehér lónak lovasa maga az Isten Igéje, Jézus Krisztus. Hűségesnek és Igaznak hivaték : v. ö. 3, 7. — 12. (V. ö. 1, 14.) A számos korona az Úr Jézusnak végtelen és örök királyi méltóságát jelképezi, ellentétben a sátánnak ideig-óráig tartó hatalmát jelképező koronákkal (12, 3.). Az Úr Jézus neve, amelyet rajta kívül senki sem ismer, az ő isteni lényege. — 13. (V. ö. Iz. 63, 1—3.) A vértől ázott ruha Jézus Krisztus győzelmes harcait jelképezi összes ellenségeivel szemben. Isten Igéjének csak Szt. János nevezi az Üdvözítőt (Ján. 1, 1. 14.), mint aki az Atyának személyes Bölcsessége. — 14. Az égi seregek az angyalok (v. ö. Zsolt. 110, 3.). A fehér szín a diadal szimbóluma. — 15. A kétélű kard (1, 16; 2, 12.) az isteni tanításnak és ellenállhatatlan hatalomnak jelképe. Versünk második tagja a 2. zsoltár 8. és 9. versére céloz, és szintén az Úr Jézus ellenállhatatlan hatalmát jelenti, melyet kénytelenek lesznek elismerni a neki ellenszegülő nemzetek, ha nem akarnak meghódolni az Üdvözítő szelíd uralma előtt. A mindenható Isten bosszuló haragjának borsajtója (14, 20.) a büntető isteni ítélet, melyet az Úr Jézus hajt végre ellenségei fölött. — 16. Királyok királya a keleti uralkodók szokásos címe volt, melyet Szt. János Annak ad meg, akit az egyedül illet meg.

Az Ige a fehér lovon

„Ekkor nyitva láttam az eget. Egyszerre egy fehér ló jelent meg. Aki rajta ült, azt Hűségesnek és Igaznak hívták. Igazságosan ítél és harcol. Szeme olyan, mint a lobogó tűz, fején sok korona, ráírva a név, amelyet senki sem tud, csak ő. Vértől ázott ruha van rajta, a nevét Isten Igéjének hívják. Az égi seregek fehér lovon kísérik, tiszta fehér patyolatba öltözve. Szájából éles kard tör elő, hogy lesújtson a nemzetekre. Vasvesszővel kormányozza majd őket, és tapossa a mindenható Isten haragja tüzes borának sajtóját. Öltözetén a csípő körül ez a név volt felírva: Királyok Királya és Urak Ura.” (Jel 19:11-16)

Magyarázat:

János a következő sorokban bemutatja Krisztus győzelmét, mégpedig négy jelenetben: Ige a fehér lovon, a vadállat és a hamis próféta legyőzése, az ezeréves ország s a világ vége. A fehér lovon megjelenő lovas Krisztus, akinek fején a korona (a szövegben: sok korona) győzelmeit jelenti. Ruhája vértől ázott, ez lehet ellenségeinek vére, de lehet saját vére is, hogy ezzel rámutasson megváltói halálára. Az éles kard kétélű, és isteni szavát, mindenható hatalmát jelzi, amellyel vagy megtéríti az embereket, vagy megítéli őket. A vasvessző képe a 2. zsoltárból származik, és Jézus isteni hatalmára mutat. A sajtó, a taposókád Izajásból való (63,2-6), Isten büntetését akarja jelképezni.

A fehér lovas maga az ítéletre jövő Krisztus. Neve isteni lényegét fejezi ki. Ő a második isteni személt: az isteni Ige (Jn. 1,14.). A vértől ázott ruha (Iz. 63,1-3.) azt jelenti, hogy kereszthalálával váltotta meg az emberiséget. Az éles kard (Jel. 1,16., Jel. 2,12.) az isteni ítélet ellenállhatatlan erejének jelképe. Vasvessző: lásd (Zsolt. 2,8-9.) Isten haragjának sajtója: az isteni ítélet (Jel. 14,20.).

Jel. 19,11–16. Isten Igéjének győzelmes megjelenése.

Amikor a menny megnyílik, mindig valami fontos esemény következik (vö. 4:1kk.). Most Krisztus jelenik meg győzelemre. A látomások előzőleg folyamatosan utalnak erre a győzelemre. Most ezek a jövendölésszerű utalások és események teljesednek be. A gyermek, aki vasvesszővel (jogarával) uralkodni fog a népek felett (12:5), most lép elő győztesként és bíróként. A vadállat és a hamispróféta (13. r), akinek legfőbb dühe ellene irányul, amikor az embereket saját imádatukra késztetik, és Krisztus követőit üldözik, most kerülnek magával Krisztussal szembe. Krisztus legyőzi őket, és örök kín lesz a sorsuk. Segítőik a „föld királyai” (16:4) szintén ítélet alá esnek. Isten népe megszabadul üldözőitől, akik miatt sok nyomorúság szakadt rá.

A fehér lovon ülő személyt még nem nevezi meg a látnok, de amint megjelenik, méltóságjelzőiből azonnal nyilvánvalóvá lesz, hogy a visszatérő Krisztusról van szó. Krisztus régen várt paruziája bekövetkezett. Egykor, kereszthalála előtt, alázata jeleként, szamárháton vonult be Jeruzsálembe, mint a békesség fejedelme (Mk 11:1–11 par.), most a diadalmaskodó jelképével, fehér lovon. A neve: hű és igaz (vö. 1:5; 3:14). Hű a rábízott feladathoz és hű az övéihez. Igaz (aléthinos), mert nincs benne hazugság és beteljesíti ígéretét. Igazságban (en dikaiosyné) ítél, mert csalhatatlanul látja az igazságot, biztos a mértéke, mert maga az igazság. Ézs 11:1 ígérete teljesedik be személyében. Bírói és királyi hatalmát mutatják személyes megjelenésének mozzanatai. Szeme tűz lángjához hasonló (vö. 1:14), ruhája vérbemártott (vö. Ézs 63:1–3). Ez most a véres harcokban győzelmes vezér jelképe. Fején „sok diadém” (diadémata polla vö. 13:1). A fenevadnak csak tíz diadémja volt, korlátozott hatalma, a győzelemre visszatérő Krisztusnak tehát korlátlan hatalma van. A neki adott név által Úr, mennyen és földön (vö. Fil 2:9).

A 12. vers szerint olyan „név volt ráírva”, amelyet senki nem tud, csak ő maga. A név valószínűleg a diadémra, a díszes királyi homlokszalagra volt írva. A győzelmes Krisztust mennyei seregek követik (vö. Mk 8:23kk.; 13:27; 2Thessz 1:7), fehér lovakon, tiszta fehér gyolcsba öltözve. Ez az öltözet a Krisztussal való kapcsolatuk jele. A tiszta fehér ruha a mennyei tisztaság, bűntelenség jelképe. Krisztus szájából „éles kard jött ki” (vö. 1:16). Ez a teremtő Igének és a Messiás szavának ellenállhatatlan erejét jelzi. Ézs 15:4 szerint a Messiás „szájának leheletével” győzi le ellenségeit. Tehát szavának erejével lesz úrrá rajtuk. Övé a „vasvessző”, a jogar, amelynek hatalma az egész világra kiterjed. A visszatérő győztes Krisztusnak adatott meg az ítélő hatalom: „ő tapossa a mindenható Isten haragja indulatának borsajtóját” (vö. 14:20). A 13. és 16. versekben mégis megtudhatjuk a fehér lovon ülő nevét, amelyikről a 12. versben a látnok azt mondja, hogy földi ember nem tudhatja meg. A 12–13. és 16. vers közti feszültséget nem oldja fel János. A 12. versben a homlokra írt név bizonnyal a győztes Krisztus lényére utal, a 13. versben az Isten Igéje név, és a 16. versben a Királyok Királya; Uraknak Ura, a fehér lovon ülő derekára írt név a világhoz való viszonyára vonatkozik. Az első, a homlokra írt név ember számára valóban végsőképpen kibeszélhetetlen, megfoghatatlan, viszont a másik kettő kijelentett és ezáltal érthető nevek.

Isten Igéjének a hatalmáról tud a Szentírás. Isten teremtő szava által hozta létre a világot, tartja fenn és szabadítja meg (Gen 1:3kk.; Ézs 55:10k.; Jn 1:1kk.; 1Jn 1:1). Isten Igéje, mint győztes hadvezér, az ószövetségi apokrifus irodalomból ismert. Isten Igéje harcolt Egyiptomban Izráelért, és győzött a fáraó ellen (Sapientia Salamonis 18:15kk.). Krisztus egyetlen, de ellenállhatatlan és legyőzhetetlen fegyvere az ige.

A másik, az emberek számára kijelentett név BASILEYS BASILEÓN KAI KYRIOS KYRIÓN. Ez a név az ókori kelet gondolkodása szerint minden hatalmat egybefoglal.

Na, ez is egy újabb példa a bibliai ellentmondásokra:

"az ő neve fel vala írva, a mit senki nem tud, csak ő maga... És az ő ruháján és tomporán oda vala írva az ő neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura." (Jel 19:11-16)

Akkor most valóban senki nem tudja az ő nevét, és a ruhájára írt név csak álnév? Vagy most akkor mi van? Isten (vagy az írnoka) nagyon nem lehetett magánál, amikor ezt a részt sugallta / írta. :)

Egy kis olvasnivaló:

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

A válasz természetesen Jézus Krisztus.

De ha már így bele kevert mindenféle marhaságot az első válaszoló, egy kis igazolás arra, miszerint Jézusról tényleg angyalként beszél a Biblia. Még ez is csak azt erősíti, hogy teremtmény.

"És megfújta trombitáját az ötödik angyal. És láttam egy csillagot, mely az égből a földre hullott, és neki adták a mélység vermének kulcsát" (Jelenések 9:1).

Ez a ’csillag’ különbözik a Jelenések 8:10-ben szereplő csillagtól, melyet János látott lehullani. János lát „egy csillagot, mely az égből . . . hullott”, és amelynek ezúttal a földre vonatkozó megbízatása van. Vajon egy szellemszemélyről vagy egy hús-vér lényről van itt szó? A Jelenések könyve később úgy írja le azt, akinél ’a mélység vermének kulcsa’ van, mint aki Sátánt „a mélységbe” veti (Jelenések 20:1–3). Tehát hatalmas szellemszemélynek kell lennie. A Jelenések 9:11-ben János elmondja nekünk a sáskákról, hogy „egy király van felettük, a mélység angyala”. Mindkét versnek ugyanarra a személyre kell vonatkoznia, mivel logikus, hogy a mélység kulcsát tartó angyal azonos a mélység angyalával. És a csillagnak Jehova kinevezett Királyát kell jelképeznie, mivel a felkent keresztények csak egyetlen angyali Királyt ismernek el: Jézus Krisztust (Kolosszé 1:13; 1Korintusz 15:25).

"Egy király van felettük, a mélység angyala. A neve héberül Abaddon [jelentése: ’pusztulás’], görögül pedig az Apollüón [jelentése: ’pusztító’] nevet viseli" (Jelenések 9:11). Jézus itt mint „a mélység angyala” szerepel.

Ha a szövegösszefüggést egészében nézzük, akkor nagyon is jól illenek össze az elemek!