A taoizmusban a Tao majdnem olyan, mint egy Isten?

majdnem olyan? kevesebb kisebb?

mint egy? egy a sok kozul?

sokfelekeppen lehet ra tekinteni

de ugyis hogy a Tao az Atya a Teremto, Mindenhato, Az Egy Igaz Isten

amugy Utnak forditottak magyarok, ami elege beszedes rola es Jezus is

„Én vagyok az út, az igazság és az élet” (János 14.) |

ezt mondta

persze taoizmus t lehet leginkabb nem vallasanak tekinteni filozofianak, szemelytelennek

mar aki akarja mert igy kenyelmesebb neki

#2 mindenutt

ugy ertettem "csak" filozofianak

lemondani a transzcendetalisrol

es "materialisan" szemlelni a dolgokat

transzcendentalis: termeszetfeletti, erzekkekel nem erzekelheto

pontosan lenyegeben barmilyen "szellemi" dolgot elvet

lelket, lelekvandorlast ilyesmiket

hiduizmusban es buddhizmusban is meglevo "iranyzat" az ilyen

vagy maskepp "konficiuszi szemmel" tekinteni a taoizmusra

(amugy legelejen #1 nek arra utaltam hogy valami pateista istensegkent tekinteni ra elege elvont, ahogy foistenkent is, tulmutat a nagy vilag vallasok Mindenhatoja a foistensegen)

Nem, a tao nem isten.

“Az õskorban a tao az élet közép-

pontjában állt. A lehetõ legegysze- rûbb, legtermészetesebb és legérthetõbb szó volt. Lao-ce korában már magyarázatra szorult. Késõbb egyre többet magyarázták. Egyre ért- hetetlenebb lett, míg a nép elfelejtet- te, s a kiválasztottak titka lett. A kínai szavak csak igen nehezen fordítha- tók; az õskori szavak legtöbbje alig fordítható. A tao õskori kínai szó és teljességgel lefordíthatatlan. Lefor- díthatatlan pedig azért, mert a létnek olyan körébõl való, amelybõl több mint kétezerötszáz éve kiestünk.

Aki ezt a nagy szót meg akarja érte- ni, annak a világért sem szabad vala- milyen elvont, nehéz, tudós fogalom- ra gondolni. De aki ezt a szót meg akarja érteni, annak a világért sem szabad valamilyen lapos, közönsé- ges, könnyen érthetõ dologra gondol- ni. A tao titka az, hogy nem nehéz és elvont, nem tudós és nem magas, de nem közönséges és lapos, hanem vég- telenül egyszerû, hihetetlenül könnyû és elképzelhetetlenül természetes.

Csuang-ce elbeszéli, hogy Jang Csu a taót kereste, de nem találta. Vé- gül szomszédja, akivel Güng Sang Csu tartományban együtt élt, azt ta- nácsolta, hogy keresse fel Lao-cét. Jang Csu el is ment, és az öreg bölcset megkereste.

Lao-ce ezzel fogadta: Güng Sang Csu tartományból érkezel?

Jang Csu azt felelte: Igen.

Lao-ce tovább kérdezte: Micsoda so- kadalmat cipelsz magaddal?

Jang Csu ijedten maga mögé nézett. Lao-ce azt kérdezte: Érted mire gon- dolok?

Jang Csu fejét lehorgasztotta és el- szégyellte magát.

A dolog könnyen érthetõ. Az öreg Lao-ce békés csendben és égi nyuga- lomban élt. Kedélye tiszta volt, mint a felhõtlen mennybolt, szíve zavarta- lan, mint a forrásvíz, szelleme, mint a tükörsima tenger. Amikor a zavarok- kal küzdõ Jang Csu elõtte megjelent, csakugyan olyan lehetett, mintha nyüzsgõ piacot hozott volna magával. Gondolatai ugráltak, szíve rendetle-

nül vert, szeme zavaros volt, szelleme homályos és tehetetlen. Egészében véve ez az ember tényleg olyan volt, mint a zsibvásár. Ezért kérdezte tõle Lao-ce: Ugyan milyen sokadalmat ci- pelsz magaddal?

A tao nem maga a csend, a béke, a nyugalom, a bölcsesség, a tisztaság, az egyszerûség. A tao a csendben, nyuga- lomban, a bölcsességben, a tisztaság- ban, az egyszerûségben lakik. Maga a tao megfoghatatlan, láthatatlan, tanít- hatatlan. A taoista gondolkodók mû- veiben minduntalan visszatérõ motí- vum, ha valamelyik tanítvány azt kér- dezi a mestertõl, mi a tao, a mester mély hallgatásba merül, mikor a tanít- vány figyelmezteti, hogy mit kérde- zett, a másik tanítvány azt válaszolja; hiszen a mester megmondta – a tao: hallgatni. De nemcsak annyi, mint hallgatni, hanem annyi is, mint nem cselekedni, nem gondolkozni, nem tö- rekedni, nem érezni. A tao annyi, mint a földi lét minden, de minden mulandó esetlegességét levetni, a testet, az anyagi természetet, az Ént elhagyni, és a változatlan, örök Nagy Lét békéjét elérni.“

Hamvas Béla

Csuang-ce – A tao virágai

[link]

Hangoskonyvben:

[link]