Hogyan tovább, már fél lábbal Isten országában élek itt a Földön?

Ha tudna valaki segíteni, vagy ha hasonló cipőben jár és tudja a további utat, segítsen, kérem:

Olyan 1.5 éve kezdődött. A Földön nem érdekel semmilyen anyagi dolog, teljesen leküzdöttem a bűnöket, pl. sikerült leküzdeni az irigységet (az irigység a földi javak iránt érzett kívánalom) bárminemű rosszakaratot, a hazugságot és sorolhatnám. Teljesen Isten akaratának rendelem alá magam (Dávid zsoltára), majdnem minden percet vele töltök. És ami a bibliában van, szó szerint bekövetkezik velem: spontán sírok és utána hihetetlen öröm és földön túli boldogság és szeretet uralkodik el rajtam (nem mint Kozsónál) Öszintén már várom a következő sírást. (Boldogok akik szomorúak...) Szerintem szó szerint kell a Bibliát értelmezni: pl. gyűlölni kell mindenkit, saját magadat is. Ezt is sikerült elérnem, hogy Istent imádjam és ne szeressek senkit. És ez is igazzá vált, mert Istenen keresztül vezetett oda, hogy most már mindenkit tudok szeretni. Vagyis nem az embereket kell szeretned, hanem az emberekben mélyen lakozó Istent, melyet ők még nem találtak meg és élik a mindennapi "vak" életüket.

Egy biztos, szentek életét olvastam és valami hasonlót írnak, de a további folytatást nem tudom. Csak azt értem ami velem is megtörtént, a további "rejtjelezett". Már társas kapcsolatot is képtelen vagyok kezdeni, mert olyan lány aki a földi dolgokat hajszolja távol áll tőlem. Megváltoztatni senkit sem lehet. Nem vagyok tagja hitközösségnek, egyedül járom az utam. Talán ezt olvassa valaki...

Vagy csak Isten segíthet... Nem véletlen, hogy ezt nem akarom senkinek elmondani, még a papok is azt mondják, hogy nem szabad a Bibliát szó szerint venni, de szerintem igen.

Elvileg az olvasatban azt írják a szerzetesek, hogy a következő fokozat egy próbatétel, mely által az Úr magára hagy egy időre és elveszettnek, magadra hagyottnak érzed magad.