Tisztességes keresztényként elvárható, hogy öreg korunkban a gyerekeink eltartsanak?

Elvárni el lehet bármit.

Gyakorlatilag időselátással is foglalkozom, látom hogy esetenként hogy őrlődnek fel a családok, szóval ahogy betöltöm a 65-öt adom be a kérelmemet intézménybe. Ha akkor még lesznek persze.

Ideális esetben ez minden családnál alap, vallástól függetlenül.

De amikor a fiatal nő neked sír, hogy egyszerűen nem tudja hányfelé szakadjon, mert az övé a háztartás, mellette dolgozik, egyengeti a gyereket(gyerekeket), a férje éjjel-nappal dolgozik, és a kórház most fogja kiadni a fekvő demens időst, akit gondozni kell, nem lehet magára hagyni, az azért elég kemény. És ez ma már nem is extrém helyzet.

Tisztességes keresztyénként elvárom magamtól, hogy ne hozzam a gyerekeimet ilyen helyzetbe.

Alighanem sikerülni fog , közel negyven éve dolgozom.

Természetesen,ezt nem lehet kijelenteni minden helyzetre,amint erre utalt a 4.hozzászóló is,de elvben az a helyes úgy az idősnek,mint a gyermeknek és az őket sasoló unokáknak.(

A szüleikhez úgy fognak viszonyulni rászorultságukban,ahogyan azt tőlük tanulták.)

4

Teljesen igazad van. Egy demens idős embernek napi 24 órában SZAKellátásra van szüksége, különben életveszélybe kerülhet. Felemelni sem szabad egyedül egy embernek. Altalában azok példálóznak azzal, hogy "bedugták egy intézménybe, ilyen ez a mai világ", akiknek fogalmuk sincs, miről beszélnek.

Akkor adsz neki a legtöbb szeretetet, ha egy demenciára szakosodott jó nyugdíjas otthonba kerül, ahol rendesen ellátjak, és ott minél gyakrabban meglátogatod. Ez a felelősségteljes viselkedés, a gyereked vakbelét sem veszed ki, hanem kórházba viszed.

#8 Szerintem azért, mert sokan úgy gondolják, hogy azért "kell" gyereket vállalni, hogy majd legyen, aki gondoskodik az emberről.

"Szerencsére" a szülő már perelhet is ezért, csak az a rész nincs reklámozva, hogy indokolt esetben a gyerek megtagadhatja.

Sokan egyébként tényleg nem tudják, hogy mire számítsanak.

Én mindenkinek, aki úgy kezdi, hogy demenciára való tünetek vannak, de amúgy semmi gond, csak... Hogy egyrészt nagyon hosszú távon előre gondolkodva milyen lehetőségei lesznek, másrészt ne foglkozzon azzal, hogy mások mit gondolnak. Esetenként az intézményi elhelyezés a legjobb, amit tehet az ember.

Eddig csak egy ember sértődött meg rám, hogy én hogy képzelem, hogy a hozzátartozóját... Aztán meg a kolléganőmre, hogy mi az, hogy nem terjednek az infók, hogy merre vannak intézmények, és hogy kezdjék. Engem nem hív, mert ciki, az idős rokon viszont mivel már nem maradhatott egyedül, a nyugdíjas tesóhoz lett elpaterolva, aki viszont ezáltal eléggé helyhez van kötve.