Ha hiszek Istenben és azt akarom hogy legyen meg az akarata de közben élvezem ha a satan masokat bant az akaratabol kifolyolag,de azt nem ha engem bant akkor en gonosz vagyok?

Szia.

Azt kellene először tudatosítani magadban, hogy a kettőjük közül, melyiküknek van nagyobb hatalma, és jövője.

Az egyikőjüknek végleg befellegzett.

Persze sem Istentől sem Sátántól nem kell félni.

Aki fél, abban nincs szeretet.

(1János 4:18) 18 A szeretetben nincs félelem, ugyanis a tökéletes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem akadályoz minket. Valóban, aki fél, nem lett tökéletes a szeretetben.

Arra azért kiváncsi lennék, hogy miért örülsz annak, ha valaki szenved?

Mert bizony lehet, hogy ez nállad valamilyen szellemi, vagy pszihés zavar.

Egy normális ember, nem talál örömet még az ellensége szenvedésében sem.

Ha megtanulsz Istenben bízni, akkor nincs miért Sátántól félni.

Jézus sem játszotta meg magát. Sőt határozottan elutasította Sátánt, és vállalta a következményeket.

Miért? Mert nagyon bízott Istenében, Atyjában, hogy még a halál sem választhatja el Őket egymástól.

Szia

Ha így érzel ahogyan leírtad, akkor ezt hogyan érted? "„A második (parancsolat ez): »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat«” MÁTÉ 22:39

és ezt?

Máté 5:43, 44

"Hallottátok, hogy megmondták: »Szeresd az embertársadat, és gyűlöld az ellenségedet.« Én azonban azt mondom nektek, hogy szeressétek az ellenségeiteket,+ és imádkozzatok azokért,...."

"...hiszek Istenben...." - tisztázd magaddal, mit jelent ez a számodra? Csak egy szófordulat, vagy tényleg hiszed azt, hogy naponta Neki köszönheted az életedet. Csak azért létezel, mert, mert ő működteti az életed.

Krisztus elismerte, "Engem az élő Atya küldött el, és én az Atyának köszönhetően élek. "János 6:57

Szerinted számít Istennek hogyan gondolkodunk egy másik emberről?

Szerintem ilyenek az emberek, legalábbis én igen . Te legalább már mélyebben magadba mersz nézni, és felismeréseket tenni. Ezt Isten szereti.

Kedves 1:

"Mert bizony lehet, hogy ez nállad valamilyen szellemi, vagy pszihés zavar.

Egy normális ember, nem talál örömet még az ellensége szenvedésében sem."

Akkor ez a pszichés zavar az emberiség nagy részére jellemző, csak van aki felismeri magában, van aki még fel sem ismeri, és van aki tagadja.

A kérdező fel is ismerte, és vállalja, szóval őszintén áll meg Isten előtt.