Azonosítható-e napjaink történéseivel valamelyik "trombitaszó"?

Szia!

Nos jelenések könyvének háromféle értelmezése van. Az egyik a múltba helyezi a beteljesedést a Római birodalom idejére, a másik a jövőbe, a harmadik pedig a történelmi folytatólagos beteljesedést vallja.

Ez utóbbi szerint a 7 levél a 7 pecsét és a 7 trombita a teljes történelmet bemutatják Jézus mennybemenetelétől egészen a visszajöveteléig, különböző szempontok szerint egymással párhuzamosan.

Ha megnézzük jelenések könyve 8. fejezetét azt olvashatjuk, hogy az apostol hét angyalt lát, akiknek kezében trombiták voltak és éppen készültek arra, hogy trombitáikat megfújják. A trombiták hangja több dologra is figyelmeztet. A régi időben a trombita hangja a nagyon fontos figyelmeztető üzenet vagy felhívás előfutára volt.

Általában politikai és háborús események eszköze és tudósítója volt a trombita. (lásd Jeremiás könyve 4,19. 42,14. I.Korinthusi levél 14,8.) Jelen esetben Isten büntető ítéleteit hirdetik meg a trombitáló angyalok.

Míg a hét levél az Isten üzenetét hirdette az egyház felé, addig a hét pecsét arról beszél, hogy mennyire figyelmen kívül hagyta az egyház ezt az üzenetet. A hét trombita pedig azt mondja el, hogy az Isten miként reagált az egyház hitehagyására és bukására. Jézus már a pergámumi gyülekezetnek jelezte ennek lehetőségét. (lásd. 2. fejezet 16. vers. Éppen ennek az egyházkorszaknak az idejére tehető az első trombita eseménysorozata.

A hét angyal trombitája kiegészítését és folytatását képezi a Dán. 2. és 7. fejezetében foglat jövendölésnek.

A trombiták üzenete azzal kezdődik, hogy bemutatja hogy a Római Birodalom miként bomlott fel 10 királyságra.

Ennek a leírását az első négy trombita üzenete adja meg. Ez a csapás különösen ráillik arra az invázióra, amelyet a nyugati gótok hajtottak végre a Római Birodalom területén. Theodosius császár halála után 396 januárjában indultak el Alarik király vezetése alatt. Hódításuk útja:

Thrácia, Macedónia, Görögország volt, majd átkeltek az Alpokon és 410 augusztusában kifosztották Rómát is. Nagy pusztításokat végeztek Franciaország területén is, végül a mai Spanyolország területén telepedtek le. A próféciában adott jelképek találóan fejezik ki a gótok áradatát: Miként a jégeső, amely pillanatok alatt tönkreveri a legszebb terméstis, úgy ez az invázió is ilyen hirtelen és váratlan pusztítást végzett. Ez a kép jelzi azt is, hogy messze északról zúdultak le a Római Birodalomra: a mai Norvég és Svéd területekről, de jelzi azt is, hogy egy kemény tél közepén indultak. Januárban, a tél fagyát használták ki, hogy átkeljenek a folyókon. A görögországi hódítást követő nyáron olyan hőség volt, hogy a folyók kiszáradtak, a növényvilág kipusztult. Ez részben segítette őket haladásukban. De ugyanakkor az általuk gyújtott tüzek is megállíthatatlanul terjedtek és rettenetes károkat okoztak. Hasonlít ez a leírás ahhoz, amiről Ezékielnek kellett jövendölnie, és üzenete végén kijelentenie, hogy amit mondott, az csupán jelképes beszéd az Úrtól. (Lásd. Ezék. 20,45-49.) Ugyanakkor ez a kép a hódítások gyorsaságát és a vele kapcsolatos pusztítást is érzékelteti. Ezért az előző kettő még "vérrel elegy" a prófétai bemutatás szerint.

A második trombita az elbukott kereszténységre zúduló újabb csapásban a vandálok pusztító hadjáratait ismerhetjük fel. Míg az első csapásnál a jégesőnek megfelelően a hideg észak felől zúdult a fergeteg Rómára, addig most a forró Afrika felől támadt veszedelem. A Közép-Ázsiából beözönlő hunok a Thráciában lévő néptörzseket kiűzték telephelyükről, akik innen a mai Franciaország déli részén áthaladva Spanyolország területére jutottak. Majd 407-ben átkeltek Afrikába és Karthágó meghódításával (439) államot alapítottak (vandálok) a mai Tunisz területén. Innen aztán ellenőrzésük alatt tartották a Földközi-tenger nyugati részét és szinte az egész tengeri kereskedelmet. Rablóhadjárataik csúcspontja Róma teljes kifosztása volt 455-ben. Két héten át dúlták, és szinte teljesen kifosztották Rómát. Innen származik a ma már szállóigévé vált szavunk, a "vandalizmus". Két alkalommal is tettek kísérletet a Római Birodalom részéről a vandálok felszámolására egy összevont hajóhaddal. Az utolsó kísérletet 468-ban Leó keletrómai császár tette meg. Ez alkalommal 1130 hajóból és mintegy 100.000 főt meghaladó tengerész katonával indultak el. A vandálok azonban Geiserich vezetésével az éjszaka leple alatt gyújtó hajókat engedtek a szép rendben egymás mellé horgonyzott római flotta közé. Mivel a szél iránya is a tűznek kedvezett, így szinte lehetetlen volt a védekezés.

Amelyik hajó esetleg ki tudott törni a dühöngő tűz közül, azt a vandálok hajóhada semmisítette meg. A prófécia tehát nem tudta volna találóbb jelképpel bemutatni ezt a csapást, "mint egy tűzzel égő nagy hegy, mely vetteték a tengerbe". Az eredeti szövegben itt sincs benne az állat szó a 9. versben. Itt inkább élőlényekről van szó, mintsem állatokról. Ez a meghatározás valószínűleg azokat az embereket jelöli, akik ebben a rettenetes ütközetben elpusztultak ott a tengerben. János apostol bemutatása szerint ez a politikai erő egy nagy heggyé lett, azaz egy csúszó heggyé. A népek fölé tornyosuló csúszó hegy azzal fenyegetett minden országot, hogy maga alá fogja temetni őket. Ilyen csúszó heggyé nőtt a vandálok királysága Róma számára ebben az időben. A jövendölés pedig még csak fokozni akarja ennek a hatalomnak a félelmetességét azáltal, hogy ez a zuhanó hegy még ég is. A következő kijelentéssel viszont ellensúlyozza a félelmetes bemutatás hatását azzal, hogy ez a zuhanó hegy a tengerbe zuhan. Vagyis az égő hegyet végül is elnyeli a népek tengere, és ezzel eljön az ő pusztulása is. (lásd: Jer. 51,25. 41-43.)

A harmadik trombitánál a próféciák jelkép-nyelvezetében a hulló csillag elsődlegesen Sátánt jelképezi. (Ésai. 14,12.) Sátán "üröm"-ként esik le "a folyóvizek harmadrészére és a vizek forrásaira". A Szentírásban a vízforrás a lelki élettel kapcsolatos felüdülés szimbóluma. Mindenek előtt magát Jézus Krisztust jelképezi, aki a lelki élet forrása tud lenni mindazoknak, akik szomjúhoznak az élő víz után. (Ján. 7,37. Ésa. 55,1. Jel. 22,17.) Jelenti azonban azokat az embereket is, akik valamikor közösségre jutottak Jézussal. (Ján. 4,14/b. 7,38.) Az előbbiekből következik, hogy Sátán mint "üröm", csakis az emberekben lévő forrásra eshetett, hogy azokat megrontsa. Az Istentől adott jövendölés sajnos tökéletesen teljesedett, mert ez az időszak valóban a hitehagyás ideje volt a kereszténység körében. Emberek, akik korábban a Jézussal való közösség alapján az élet vizének forrásai lehettek az igazság után szomjúhozó lelkeknek, ettől kezdve ürömmé váltak, a többieket megrontó mérgezett forrásokká. (lásd: V. Móz. 29,17-18.) A vizek és a források tehát nem száradnak ki, csak mérgezetté válnak, amitől "sok ember meghalt". (11/b. vers.) Mivel azonban a történelem során Sátán mindig egy földi, emberi eszköz által is színtérre lépett, ezért így történt ez ebben az esetben is.

Éppen ezért ez azt jelenti, hogy ez a prófétai jelkép egy démoni erőktől támogatott nagy vezéregyéniségben is beteljesedik. Ebben a bemutatásban Attila hun vezérre ismerhetünk rá, akinek tündöklése és bukása valóban hasonlított egy fényes meteorhoz. Hízelgői azt mondták: "személyének a megpillantása megvakítja a ránézőt". Feltűnő pompával öltözködött. A hunok Közép-Ázsiából jöttek Európába 362 körül és először az Al-Duna vidékén telepedtek le. Innen indultak később Attila vezetésével további hódításokra. Hódításaiktól különösen azoknak a részeknek kellett szenvedni, ahonnan a folyóvizek indulnak. 451-ben átkeltek a Rajnán, de megállította őket az egyesített római-germán hadsereg.

Innen Itália ellen vonult, ahol rövid ideig ottmaradt és fosztogatott. A feldúlt országrészek lakói a lagúnákra menekültek előle. Így jött létre Velence is. Róma falai alól azonban visszafordult, mint aki ezzel befejezte küldetését. Majd 453-ban váratlan hirtelenséggel meghalt. A hullócsillag "üröm" neve is találóan fejezi ki azt, amit Attila feltűnése kiváltott. A név gyakran jellemzést ad arról, aki annak tulajdonosa. Attila azzal hivalkodott, hogy "lova lábnyoma után nem nő többé fű."

Borzalmas kegyetlenségét jellemzi, hogy foglyait lovakkal szaggatta szét, vagy megterhelt kocsik kerekeivel roncsoltatta szét. A csillag nevét annak jelölésére is lehet alkalmazni, hogy jelezze azt az ítéletet, amely a trombitaszó alkalmával keletkezett. "Üröm" - keserű növény - keserű ítélet.

folytatást lásd alább...

A negyedik trombita egy jelképes bemutatás vereségről és a dicsőség lehanyatlásáról ad képet. "Meghomályosodék a Nap, a Hold és a csillagok fénye" ebben az időben. Itt újra Sátán munkájának eredményét ismerhetjük fel. Ez a meghomályosodás azonban csak részlegesen történik, vagyis csak azok életében tud eredményt elérni Sátán, akik elvesztették kapcsolatukat a világ világosságával, Jézussal. Akik mindvégig közösségben maradnak Jézussal;

Azok nem járnak sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága. Azok fénylenek, mint az égnek fényessége. 2. A nap, a hold és a csillagok azonban úgy is értelmezhetők, mint amik a római állami szervezet vezetőit jelképezik, - a császárokat, a konzulokat és a szenátorokat. Ezeknek a vezető tekintélyeknek is kezdett meghomályosodni a fénye ebben az időben. Ennek a folyamatnak az elindítója a herulok királya, vagyis Odoaker volt. 476-ban elfoglalta Rómát, és az utolsó nyugatrómai császárt letette a trónjáról (Romulus Augustulus). Ettől kezdve a római császárság fénye a leggyengébb sugarakat sem bocsátotta többé ki.

Ezzel az eseménnyel az ókori civilizáció végleg lehanyatlott és a "barbár" középkori állapotok következtek. Hamarosan azonban új hódító tűnt fel Itáliában, Teodorich - a keleti gótok királyának személyében 489-ben. A gótok csak 538-ban lettek elűzve Justiniánus keletrómai császár hadvezére - Belizár - által. A római konzulátusi intézményt 541-ben szünteti meg Justiniánus. Szerinte ez a cím emlékezteti a rómaiakat régi szabadságukra. "Ezt a címet elviselhetetlennek tartotta uralkodói önérzetében." (Gibbon) Így homályosodott el fokozatosan a régi birodalom fénye és dicsősége. A keleti gótok azonban újra visszajöttek Rómába, ahonnan 522-ben Belizár utóda Narses verte ki őket. Ezzel aztán megpecsételődött Róma leigázásának sorsa, de a Szenátus sorsa is.

Ennek következtében Itália, de legfőképpen a hét hatalom városa - Róma - egy időre sivataggá változott.

"Az utcákat fű lepte be, a fórumon tehenek legelésztek. Azok, akik még a városban maradtak - időnként alig többen ezernél - úgy szoktak hozzá a beomló paloták dörejéhez, mint az Alpesek lakói a lavinákéhoz. Az antik világ épületei a középkor századaiban a kőfejtő szerepét töltötték be, és a hét domb közötti völgyeket törmelék töltötte fel." (Wolf Schneider: Városok Úrtól Utópiáig. 129,1).

Ahogy az első trombita a Nyugat-római Birodalmat sújtotta. úgy az 5. és a 6. trombita főként a Kelet-római Birodalom ellen irányult. A leesett csillag jelképe itt is kettős vonatkozású, hasonlóan a 8. fejezetben bemutatott csillagokhoz, vagy a 12. fejezetben található veres sárkányhoz. Az itt bemutatásra kerülő hullócsillag, mint jelkép elsősorban itt is Sátánt jelenti, és a mennyből való kivettetésre utal. (Ésai. 14,12.) Másodsorban azonban Mohamedre vonatkozik, aki mint egy Sátántól inspirált vezéregyéniség tűnt fel ebben az időben. A "mélység kútjának kulcsa" nem volt kezdettől fogva birtokában, hanem csak úgy adatott a leesett csillagnak. A 9. fejezet nagyon hosszú, így nem vállalom, hogy leírom a teljes értelmezését, de a lényeg így is látszik. Miként az ötödik trombita, úgy a hatodik is az iszlám erők térhódításait és büntető ítéleteit jövendöli meg a keresztény világ ellen. Az ötödik trombita az iszlám erőinek feltámadását és ártó szándékát mondja el.

A hatodik trombita pedig az iszlám uralkodásának az idejéről beszél. Egészen a XIX. század közepéig vezet el. A két trombita ítélete és az ebből fakadó szenvedés jajkiáltásként kellett volna hogy végig zúgjon az egész keresztény világon. Isten értékelése szerint azonban ez teljesen közömbösen érintette őket lelki vonatkozásban, az Istennel való kapcsolatukban. Isten ítéletei ellenére tovább folyt a keresztény világban a bűn szeretete és ápolása. Azok a cselekedetek, amelyekből az embereknek meg kellett volna térni, melyek miatt Isten ítéletei sújtották őket, különösen az egyház pogány eredetű tanításaira és babonáira utalnak. Bálványok imádása a kereszténység leple alatt. Az ördöngősség számtalan megnyilvánulása a pogány babonák átvétele és gyakorlása által...stb.

A hetedik trombitaszó már a mi korunkról szól. Mielőtt a hetedik trombita eseményei megkezdődnének, Isten szeretné az emberek figyelmét bizonyos dolgokra irányítani. Ezért találkozunk itt a 6. és a 7. trombita üzenete között ugyanolyan közbeiktatással, mint a 6. és 7. pecsét között. Csak ezek figyelembevételével érthetjük meg a 7. trombita üzenetét és annak eseményeit. Ezekkel a közbeiktatott kinyilatkoztatásokkal Isten segítséget akar adni részünkre. A 10. fejezetben elénk állított nyitott könyv segít megérteni azt, hogy miért nyilatkozik meg az Isten temploma a mennyben. (Lásd. Dán. 7,9-10. 13.) A 11. fejezet első két verse pedig egy figyelmeztetés. Jézus ítéletet tart és akik nem maradnak beírva az élet könyvébe, azokra kitöltetik az Isten haragja. A két tanúbizonyság elleni küzdelem pedig bemutatja, hogy Isten Igéje sérthetetlen. A benne megjövendölt események minden ellenséges szándékú erőfeszítés ellenére is be fognak teljesedni. A hetedik trombita üzenetével kapcsolatos jaj tehát elkerülhetetlen azok számára, akik Isten minden figyelmeztetése ellenére sem térnek meg. (Jel. 9,20-21.)

A közbeiktatott jelenetek után a 14. vers ismét felveszi a 9. fejezetben elengedett fonalat. A 6. trombita ítéletei elvezettek bennünket egészen a XIX. század közepéhez, a 7. trombita eseményei tehát időben csak ezután következhetnek. A 7. angyal akkor kezd trombitálni, amikor Dániel megnyilatkozó könyve szerint már nincs többé meghatározott prófétai idő.

Erre tesz esküt Jézus. Erre viszont egy határozott időpontot állít elénk a 2300 éves prófécia által, melyről dániel könyve 8. fejezetében olvahatunk. Amíg az egész világ egy béke és biztonság országáról álmodik, és ezért fáradozik, addig Isten arra figyelmeztet, hogy olyan események jönnek, amelyek az emberekből jajkiáltást fognak kiváltani. A hetedik trombita ideje alatt tehát véget ér a nagy küzdelem, a bűn uralma és rontása.

Végre visszaáll Isten szeretet-országa, az Ő eredeti terve szerint. Jelenések könyve 11. fejezetének 18. verse öt különböző eseményt foglal magába: A pogányok, vagyis a népek haragja, Az Isten haragja, A halottak ideje, hogy megítéltessenek, Jutalomosztás Isten szolgái részére, Elpusztítja azokat, aki a földet pusztítják.

A pogányok, vagyis a népek haragja az 1848-as európai forradalmi megmozdulásokkal kezdődött. Ez az európai forrongás azonban csak a kezdete volt a népek haragjának.

A nemzetek forrongása egy általános jelenségként figyelhető meg a végidő szakaszában. (Máté 24,6-7.)

Ezeket a háborús szeleket kell visszatartania Isten angyalainak, hogy az Isten gyermekeinek elpecsételése ne legyen akadályoztatva. Az Isten haragja már a jövőbe mutat és Jézus visszajövetelével azonosítható. Innentől az események már a jövőbe mutatnak...

Üdv. Péter

Szia!

Pont fordítva. Az "Élet könyve" azokat tartalmazza, akiknek Isten örök életet ad. Ez nem egy előre megírt könyv, hanem folyamatosan bővül a nevekkel. Jézus mondta:

"De azon ne örüljetek, hogy a lelkek nektek engednek, hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben." (Lk. 10:20)

Üdv. Péter