Hogy létezik a pokol, az azt jelenti, hogy Isten nem bocsájt meg?
1. Isten szereti a gyermekeit, és célja az ő boldogságuk.
2. Mivel Isten szeret minket, és tudja, hogy időnként mindenki bűnözik, ezért ha megbánjuk bűneinket (legyen az bármi) megbocsájt nekünk. És ha megbocsájt nekünk, az azt jeleni, hogy a mennybe kerülhetünk.
3. Ha a halálom pillanatáig nem bántam meg a bűneim, akkor azok örökre a bűneim maradnak, és én a pokolba kerülök.
4. De ha a pokolba kerülök, onnan nincs visszaút, soha nem kerülhetem át a mennybe, soha nem bánhatom meg a bűneimet, és örökké szenvedni fogok. Örökké (ami felfoghatatlan) bármilyen bűnért amit egy emberi élet alatt el lehet követni.
5. Akkor is a pokolba kerülök, ha nem hiszek Istenben.
6. Isten még mielőtt megszületik egy ember, pontosan tudja, hogy mi fog vele történni. Szabad akaratot kap ugyan, tehát dönthet, de Isten már előre látja minden egyes döntését, ez következik abból, hogy ő Isten.
Akkor tehát mégis hagyja, hogy örökké szenvedjen? Akkor meg hol szeret minket?
Értem, amit mondtok, de nem vagyok képes egyetérteni. Nem tudom elfogadni azt, hogy bármilyen ember képes legyen olyan bűntettet elkövetni, amiért örökké szenvedni kell. És ugyanígy nem látom igazságosnak azt sem, hogy elméletben, aki öl, de megbánja, és Istent választja, az a mennybe kerülhet, aki pedig jó életet él, csak Isten létezését tagadja, az örökké szenvedni fog.
De akármit is követ el az ember, Isten pontosan tudja, hogy azt fogja elkövetni. Én értem, hogy nem lehet valakire ráerőltetni még a szeretetet sem (bár emberi példákat hozni nagyon gyér, hiszen Isten egyetlen "gondolata" is képes lenne megértetni mindent az emberekkel), és azt is tiszteletben tartom, hogy az ember szabad akaratból utasítja el Istent és a törvényeit. De az igazi szeretet mindent megbocsájt. Ezt is. A pokol pedig örök szenvedés. Ez nem lehet megbocsájtás jele.
De. Most jöttem rá valamire. Mint ahogyan az egész Bibliát és Istent is, itt sem szó szerint kell értelmezni ezt a dolgot (ezzel lehet vitatkozni, ez egy vélemény).
És a pokol menny példa nem valóságban létező dolog, ami a halál után vár ránk. És most azt vallom:
1. Létezik Isten, de nem olyan formában, ahogy sokan elképzelik. Senki nem tudja, hogy néz ki, milyen alakul, de naiv dolog azt feltételezni, hogy egyáltalán vagy bármiféle anyagi valója, bármi módon is érzékelhető. Sokkal inkább lehet egy energia, amely mindent mozgat, és mindent éltet. Bár erről semmit sem tudunk, mert emberek vagyunk, csakis annyit, hogy létezik egy erő, amely mindenért felelős, mindent mozgat, mindenhol ott van, és mindent tud. És ezt nevezik egyes vallások Istennek.
2. A Biblia, Korán és minden másféle vallási mű egy és ugyanazon dolog ezerféle magyarázata különböző emberek által, akik így vagy úgy azt gondolták, hogy megértették, hogy mit akar ez az erő, és papírra vetették. Épp ezért ezek a művek nem Istennek, vagyis ennek a mindent magába foglaló erőnek, vagy nevezzük inkább Szeretetnek az akarata, hanem emberek értelmezése. Ennek ellenére tartalmaznak megfontolandó dolgokat, de sokkal inkább metaforák halmaza, amit mindenkinek magának kell értelmeznie.
3. Nem tudhatjuk, hogy mi vár a halál után. Elképzelhető, hogy a teljes semmi, vagy a reinkarnáció, vagy egy másik hely, menny, vagy bármi. A poklot és a mennyet pedig nem úgy kell értelmezni, hogy a halál után két helyre kerülhetsz, az egyik, ahol minden szép és jó, a másik pedig ahol szenvedsz. A menny és a pokol ott van a mindennapokban is. Aki megtalálja Istent, vagy ezt az erőt, megérti a Szeretet erejét, az máris a mennybe került, értve ezalatt azt, hogy megtalálta a földi boldogságot és elégedettséget, hiszen ennek a megtalálása csak ezt eredményezheti. Aki pedig nem így tesz, az mindig csak szenvedni fog, mert hiányozni fog az életéből mindig valami, az pedig Isten.
válasza:A kérdező kommentje:
„Érdekes gondolat, és valahogy ez áll a legközelebb az én Istenképemhez is. Te mit gondolsz, mi van a halál után?”
Nem tudom, de van egy elképzelésem. Azt gondolom, hogy ha a haldokló tudatosan éli át azt a változást, amit halálnak nevezünk – az (ön-)tudat szerintem nem semmisül meg – akkor éber vagy tevékeny tudata (ego) szembesül azzal, amit az elhunyt isteni kilétének nevezhetnénk, az Én Vagyok-kal, a Krisztussal minden emberben. Az elhunyt belátja, hogy élete abban a testben és személyiségben véget ért. Akkor végigtekinti az éppen végződött életét és látja – most már mint az isteni kiléte – hogy miben cselekedett helyesen és miben tévedett, ez az amit a vallások külön ítéletnek neveznek, egy ítéletről azonban szó se lehet. Akkor az elhunyt isteni kiléte vagy az Én Vagyok-ja egy újabb megtestesülésről gondoskodik, a legalkalmasabb időben és a legjobb körülmények közt, hogy következő életben a lehető legtöbbet érhessen el szellemi fejlődésében.
Ez addig ismétlődik míg az elhunyt valamely élete folyamán megtanulja hogyan kerülheti el a halált, akkor végbemegy az amit a Biblia „színeváltozásnak” nevez. A színeváltozás egy alternatíva a halálnak, azzal a különbséggel, hogy míg a halál majdnem mindent tönkretesz, kivéve a tudatot és a velejáró hajlamokat (melyek a következő inkarnáció eszközei lesznek), a színeváltozás csak azt távolítja el belőlünk ami nem igazán a miénk, ami nem hozzánk tartozik. A test nem csak megmarad, hanem tökéletesül, az ember megismer egy magasabb rendű természeti törvényt és megtanulja annak alkalmazását. Akkor olyan dolgokat visz végbe melyeket addig csodának minősített.
Mindez azonban nem megy végbe az ember hozzájárulása nélkül. Szükséges az, hogy ember önmagában elindítson és végbevigyen egy folyamatot %egy életre szóló lelkigyakorlatot), melynek csúcspontja az említett színeváltozás. Anélkül az ember élheti életét de a természet végzi dolgát, a test megöregedik hanyatlik, és végül arra kényszerül, hogy elszenvedje a halált.
Lehet ez egy kissé furcsán hangzik, mégis szerintem ez az igazság. Furcsán hangzik, mert az emberiség nagy tömegei még nem érték el a tudatnak e színvonalát, és még csak most kezd ébredezni az Én Vagyok tudatra.
válasza:Kedves Kérdező!
Jól eljutottál a lélekvándorlásig, és minden hasonló hamis tanokat látom szívesen tudod magadévá. Mert ezekben nincs számonkérés, nem kell megítélned magadat, nem kell szembe nézned azzal hogy tetteidről számot kell adjál ha eljön az idő. Nem kell megváltoznod sem, élj csak és tegyél bármit ha most elszúrod majd a következőben rendbe hozod ne aggódj... A sátán egy nagy hamis vallásalapító, a legnagyobb hazugságai közül ez az egyik hogy több út is visz fel a hegyre. De Jézus meg mondta hogy Ő az út, az élet, és az igazság. Az összes vallás abban különbözik a kereszténységtől hogy azt állítják hogy nincs szükséged megváltásra, Te magad válthatod meg magadat, isten lehetsz stb. lásd buddhizmus, vagy az iszlám ahol a jó cselekedetek számítanak és hogy életedben egyszer látogass el Mekkába. Máris üdvözülsz. Se Buddha, se Mohamed, és semmilyen más vallású személy nem győzte le a halált és nem támadt fel. Ezt egyedül Jézus Krisztus tette meg, és halálával és feltámadásával hozta el az emberek számára a megváltást. Mi magunk emberek akik eredendően bűnösök vagyunk, romlott a természetünk és romlottak a vágyaink is, soha semmilyen cselekedetünkkel nem tudnánk a bűneinkért kifizetni az árat. Mert minden ember hiábavaló életet örökölt a szüleitől, mert minden ember Ádám ágyékából származtatik, és csak ezt tudja minden ember tovább adni. Jézus volt az, aki kifizette ott a kereszten, mert ott minden ember bűnét magára vette ártatlanul. S harmad nap feltámadt és felment az Atyához, és letette a vérét az oltárra áldozatul. Meg kell értened hogy a megbocsájtásnak ára van. Mondok egy kitalált példát, gyermeked elejt egy bögrét és összetörik, majd ijedten rád néz, te odalépsz hozzá azonnal megbocsájtasz neki mert szereted és megvigasztalod hogy semmi baj, veszünk másikat! De a bögre árát Te fizeted ki. Isten is ezt tette, mentőakciót indított el, és elküldte a Fiát, és ezáltal kifizette helyettünk az adósságot. Ezt a tervét már ott az édenbe Ádámék bukásakor kijelentette a kígyónak. Erről is szól a kegyelem, ingyen kapjuk, érdem nélkül, mert szeret minket. Gyárthatsz magadnak teóriákat, de ne alapozd rá az életvezetésedet. Azt írod ez nem igazságos, (pedig az) de egy valamit el kell fogadjál. Isten a teremtő, mi pedig a teremtményei vagyunk. Ebben van egy rangbeli különbség. Avagy visszaszólhat-e a cserépedény a készítőjének hogy miért nem készítettél nagyobbra, szebbre, vagy hasznosabbra?
Isten áldjon!
válasza:A válasz megírásának időpontja: ma 18:18:
Köszönöm a válaszodat, nagyon érdekes, mi több, egészen hasonló elven épül fel, mint az én filozófiám, és hiányoznak belőle azok, amiket én a többi vallásban hiányosságnak látok. Tudnál ajánlani ehhez a gondolathoz valamilyen forrást, könyvet, oldalt? Vagy ez csak a személyes véleményed?
A válasz megírásának időpontja: ma 19:44
Köszönöm a válaszodat, tiszteletben tartom a véleményed, de nem tudok egyetérteni. Elismerem, hogy az ember, mint olyan, hajlamos bűnbe esni nagyon könnyen, de nem tartom igazságosnak, és számomra nem elfogadható, hogy egy valamikor élt emberpár bűne miatt még én, aki több ezer évvel később születtem is olyannyira bűnös vagyok, hogy nem tehetem jóvá soha semmivel. Ez számomra ellentmond mindannak, amit képzelek Istenről, az Igazságosságról és a Szeretetről.
Másrészt a világ lakosságának csak a 30%-a keresztény. És csak 2 % ateista. Ebből következik, hogy a fennmaradó 68%-a hisz valamiben, amiről pontosan ugyanúgy meg van győződve, hogy az az igaz vallás, mint te. Az a többi 68% is hisz benne, keresi az utat hozzá, és vakon bízik benne. Ennek ellenére a pokolba küldi őket mind, csak mert valaki/valami által félre lettek vezetve? Számomra ez hihetetlen.
válasza:A kérdező kommentje: tegnap 23:41
Nem csupán személyes véleményem, e dolgok túlnyomótöbbségét mások találták meg előttem, én azokat magamévá tettem. Némely dolgokra vagy összefüggésekre magam jöttem rá, de ha igazán őszinte akarok lenni, akkor be kell vallanom, hogy az se az én személyes érdemem, hanem a Krisztus bennünk, az Isten egyszülött Fia / Leánya az Én Vagyok az ember isteni kiléte sugalmazta azokat.
Néhány forrás a sok közül melyek engem megilletettek:
Baird T. Spalding: Life and Teachings of the Masters of the Far East
(A Távol-Keleti Mesterek élete és Tanítása)
Joseph Benner: The Impersonal life (A személytelen élet)
Alice Mortley: Christ In You (Krisztus benned)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!