Miért alkotta a Teremtő az anyagi világot?

Erre sokféle magyarázatot kaphatsz. Egy ősi tanítás szerint, kezdetben volt a Fény. A Fény természete adakozó ezért létrehozott egy Edényt (világot) a Befogadót, aki részesült a fény ajándékaiból. Ez volt a tökéletes világ. Azonban a befogadóban egyszer új vágy ébredt: olyanná akart válni, mint a Fény. Ő is adni akart. De ezt nem tudta megtenni, ezért egyszer csak elutasította a Fényt.

A nem anyagi világ tehát elfordult a Fénytől, ellene állt. A Fény ereje vissza fordult, és egyetlen hatalmas robbanás következtében létrejött egy pont. Egy pont, ami a Fény mindent átható világán kívül esett. Az Edény ezt a pontot kívánta, és ezzel vált eggyé, ezzel azonosult. Az anyagi világ ebben az értelmezésben nem lett "teremtve" hanem egy tökéletes, szellemi világ, de annak a világnak a szabad választása az volt,ami azóta is minden embergyereké, amint nyiladozni kezd az értelme: "Majd én magamtól!"

Ez a világ tehát azért jött létre, a Fény azért húzódott vissza hogy a Befogadó, az Edény (ami kétpólusú volt, női és férfi princípiummal bírt)maga is megtapasztalhassa a teremtést, az adást, és maga vezethesse az életét.

Freya

Mi az élet valódi értelme?

„Féld az igaz Istent, és tartsd meg parancsolatait” (PRÉD 12:13)

KÉPZELJ EL egy embert, akinek látszólag mindene megvan. Híres államférfi, az egyik leggazdagabb ember a földön és korának legbölcsebb embere. Mindazok ellenére, amit megvalósított, felvetődik benne a kérdés: „Mi az élet valódi értelme?”

Valóban élt egy ilyen ember, úgy 3000 évvel ezelőtt. Salamonnak hívták, és a Prédikátor könyvében olvashatunk arról, hogy miként kereste a megelégedettséget (Préd 1:13). Salamon példájából sokat tanulhatunk. Igen, a Prédikátor könyvében található bölcsesség segíthet nekünk olyan célokat kitűznünk, melyek valódi értelmet adnak az életünknek.

„Szélkergetés”

Salamon leírja, hogy Isten számtalan csodálatos dolgot teremtett a földön. Elmondja, hogy mindez az ismeret kimeríthetetlen és lenyűgöző forrása, melyet a végtelenségig csodálhatunk. Sőt, Isten teremtésművének megismerésében épphogy csak a kezdeti lépéseket tudjuk megtenni, mivel az élet oly rövid (Préd 3:11; 8:17). Ahogy a Biblia megállapítja, napjaink meg vannak számlálva, és gyorsan tovatűnnek (Jób 14:1, 2; Préd 6:12). Ennek a kijózanító ténynek arra kell indítania minket, hogy bölcsen éljük az életünket. Ez nem könnyű feladat, hiszen Sátán világa igyekszik rossz irányba terelni bennünket.

Salamon arra figyelmeztet, hogy elfecsérelhetjük az életünket. Mintegy 30-szor használja a „hiábavalóság” szót a Prédikátor könyvében. A hiábavalóságnak fordított héber szó olyan valamire utal, ami üres, hasztalan, értelmetlen, aminek nincs tartalma vagy maradandó értéke (Préd 1:2, 3). Bizonyos esetekben Salamon a ’hiábavalóságot’ párhuzamba állítja a ’szélkergetéssel’ (Préd 1:14; 2:11). Tény, hogy képtelenség elkapni a szelet. Ha valaki megpróbálja, semmit sem ér el vele. Aki pedig hiábavaló célokra törekszik, az ugyanígy csalódni fog. Ebben a jelenlegi rendszerben az élet túl rövid ahhoz, hogy olyan törekvésekre pazaroljuk, melyek semmire sem jók. Hogy elkerülhessük ezt a hibát, vizsgáljunk meg a Salamon által felsorolt mindennapi törekvések közül néhányat. Először beszéljünk az élvezetek és az anyagi javak hajszolásáról, majd pedig az Istennek tetsző munka értékéről.

Boldoggá tehet minket az élvezetek hajszolása?

Salamon sok ma élő emberhez hasonlóan az élvezetek hajszolásában próbált megelégedettséget találni. Erről számol be: „Nem tartóztattam meg szívemet semmiféle örömtől sem” (Préd 2:10). Miben kereste a boldogságot? A Prédikátor könyvének 2. fejezete szerint ’a testét borral vidította fel’ – persze nem veszítette el önuralmát –, és olyan tevékenységekbe merült, mint a kertészet, paloták tervezése, zenehallgatás vagy finom ételek fogyasztása.

Vajon tiltja a Biblia, hogy jól érezzük magunkat a barátainkkal? Egyáltalán nem. Salamon például megjegyzi, hogy ha egy nehéz munkanap után nyugodt körülmények között elfogyaszthatunk egy ételt, az Isten ajándéka. (Olvassátok fel: Prédikátor 2:24; 3:12, 13.) Sőt, maga Jehova mondja a fiataloknak, hogy ’örvendjenek, és vidámítsa meg őket a szívük’, persze felelősségteljes módon (Préd 11:9). Szükségünk van pihenésre és egészséges kikapcsolódásra. (Vesd össze: Márk 6:31.) Ámde nem szabad, hogy az életünkben első helyre kerüljön a kikapcsolódás. A pihenés inkább a desszert legyen, ne pedig a főfogás. Biztosan egyetértesz azzal, hogy akármennyire szereted is az édességet, ha semmi mást nem ennél, gyorsan megunnád, és még csak nem is lenne tápláló. Ehhez hasonlóan, Salamon felismerte, hogy ha valaki az élvezetek köré építi az életét, az „szélkergetés” (Préd 2:10, 11).

Továbbá nem minden kikapcsolódás egészséges. Sok egyenesen káros mind szellemileg, mind erkölcsileg. Vajon hány millióan tették már tönkre az életüket kábítószerezéssel, túlzott alkoholfogyasztással vagy szerencsejátékkal pusztán azért, mert „jól akarták érezni magukat”? Jehova kedvesen figyelmeztet bennünket: ha engedjük, hogy a szívünk vagy a szemünk olyasmire csábítson, ami ártalmas, akkor mindenképpen el kell szenvednünk a következményeket (Gal 6:7).

Ezenkívül, ha kiegyensúlyozatlanul hajszoljuk az élvezeteket, az meggátol abban, hogy kellő figyelmet fordítsunk a fontosabb dolgokra. Ne felejtsük el, hogy az élet gyorsan elrepül, és semmi biztosíték sincs arra, hogy rövid életünk során mindig egészségesek leszünk, és sosem lesznek gondjaink. Ezért jegyzi meg később Salamon, hogy nagyobb hasznunk származhat abból, ha egy temetésen veszünk részt – különösen, ha egy lojális keresztény társunk hunyt el –, mint abból, ha ’a vigasság házába’ megyünk. (Olvassátok fel: Prédikátor 7:2, 4.) Miért van ez így? Amint hallgatjuk a temetési beszédet, és elgondolkodunk Jehova hűséges, elhunyt szolgájának életén, talán késztetést érzünk arra, hogy megvizsgáljuk a saját életünket. Végül arra a következtetésre juthatunk, hogy változtatnunk kell a céljainkon, ha szeretnénk az életünk hátralevő részét bölcsen felhasználni (Préd 12:1).

Nyújthatnak megelégedettséget az anyagi javak?

Salamon volt az egyik leggazdagabb ember a földön, amikor a Példabeszédek könyvét írta (2Krón 9:22). Bármit megszerezhetett, amit csak kívánt. „Amire csak szemem vágyott, nem tagadtam meg tőle” – írta (Préd 2:10). Ennek ellenére felismerte, hogy az anyagi javak önmagukban nem nyújtanak megelégedettséget. „Az ezüstöt szerető ember nem elégszik meg az ezüsttel, sem a vagyont szerető a jövedelemmel” – vonta le a következtetést (Préd 5:10).

Bár az anyagi javak értéke mulandó, a gazdagság mégis erőteljes hatással lehet az emberre. Egy nem régi felmérés szerint, melyet az Egyesült Államokban végeztek, az elsőéves egyetemi hallgatóknak a 75 százaléka nyilatkozott úgy, hogy életének elsődleges célja az, hogy „anyagi szempontból mindene meglegyen”. De ha elérik is a céljukat, valóban boldogok lesznek? Nem feltétlenül. A kutatók megfigyelték, hogy ha túl nagy hangsúly kerül az anyagiakra, az igazából útjában áll a boldogságnak és a megelégedettségnek. Salamon már réges-rég rájött erre. Ezt írta: ’Gyűjtöttem ezüstöt és aranyat is magamnak, királyokra jellemző vagyont, és íme, minden hiábavalóság volt, és szélkergetés’ (Préd 2:8, 11). Ezzel ellentétben, ha az életünket arra használjuk, hogy teljes szívvel Jehovát szolgáljuk, és így elnyerjük az áldását, akkor igazi gazdagságra teszünk szert. (Olvassátok fel: Példabeszédek 10:22.)

Milyen munka hoz valódi megelégedettséget?

Jézus a következőket mondta: „Az én Atyám mindmostanáig folyton munkálkodik, és én is folyton munkálkodom” (Ján 5:17). Semmi kétség, hogy Jehova és Jézus megelégedettséget talál a munkában. A Biblia utal rá, hogy Jehova elégedett volt a teremtésművével: „Isten . . . megnézett mindent, amit alkotott, és lám, mindaz nagyon jó volt!” (1Móz 1:31). Az angyalok ’lelkendezve kiáltottak’, amikor látták mindazt, amit Isten készített (Jób 38:4–7). Salamon is nagyra becsülte az értelmes munka értékét (Préd 3:13).

Sok ember nagyra tartja a tisztességgel elvégzett munka értékét. Például José, egy elismert művész ezt mondja: „Amikor képes vagy lefesteni a fejedben lévő képet, az olyan érzés, mintha megmásztál volna egy hatalmas hegyet.” Miguel, egy üzletember megjegyzi: „A munka megelégedettséget ad, mivel általa gondoskodni tudsz a családodról. És azzal a jóleső érzéssel is eltölthet, hogy megvalósítottál valamit.”

Másrészről sok munka egyhangú, és kevés lehetőséget ad a kreativitásra. Időnként maga a munkahely a csalódottság forrása, sőt az a hely, ahol igazságtalanság éri az embert. Ahogy arra Salamon rámutat, elképzelhető, hogy a lusta fogja learatni a szorgalmas munkás jutalmát, talán úgy, hogy felhasználja a befolyásos emberekkel való kapcsolatait (Préd 2:21). Más dolgok is vezethetnek csalódottsághoz. Ami először „nagyszerű üzletnek” indul, annak talán csőd lesz a vége, a gazdasági helyzet romlása, vagy más előre nem látható események miatt. (Olvassátok fel: Prédikátor 9:11.) Sokszor az, aki keményen küzd a sikerekért, végül keserűséget és csalódottságot érez, rájön, hogy csak ’a szélnek fáradozott’ (Préd 5:16).

Van olyan munka, amely soha nem vezet csalódáshoz? José, a korábban említett művész, megjegyzi: „Az évek során a képek elveszhetnek vagy tönkremehetnek. De a szellemi dolgokkal nem ez a helyzet. Azáltal, hogy engedelmeskedem Jehovának és prédikálom a jó hírt, segíthetek maradandót alkotni: kiváló, istenfélő keresztényeket képezni. Ez felbecsülhetetlen kincs” (1Kor 3:9–11). Miguel is azon a véleményen van, hogy a Királyságról szóló üzenet hirdetése sokkal nagyobb megelégedettséget nyújt, mint a világi munka. „Semmi sem hasonlítható ahhoz az örömhöz, melyet akkor érzel, amikor megosztasz egy szentírási igazságot valakivel, és látod, hogy az megérinti a szívét” – mondja Miguel.

„Bocsásd kenyeredet a víz színére”

Levonva hát a következtetést, mi az élet valódi értelme? Akkor érzünk igazi megelégedettséget, ha úgy használjuk fel a még hátralévő kevés időnket ebben a világrendszerben, hogy jót teszünk, és Jehova kedvében járunk. Szoros kapcsolatot építhetünk ki Istennel, szellemi értékeket adhatunk át gyermekeinknek, segíthetünk másoknak megismerni Jehovát, és tartós barátságokat alakíthatunk ki a testvéreinkkel (Gal 6:10). Mindezeknek a törekvéseknek maradandó értékük van, és áldásokkal járnak azoknak, akik megvalósítják őket. Salamon egy nagyon érdekes hasonlattal szemléltette, hogy milyen értékes, ha valaki jót tesz. Ezt mondta: „Bocsásd kenyeredet a víz színére, mert sok nap múlva megtalálod” (Préd 11:1). Jézus így buzdította a tanítványait: „Legyetek adakozók, és nektek is adni fognak” (Luk 6:38). Sőt, maga Jehova ígéri, hogy megjutalmazza azokat, akik jót tesznek másokkal (Péld 19:17; olvassátok fel: Héberek 6:10).

A Biblia arra buzdít minket, hogy addig hozzunk bölcs döntéseket arról, hogy miként éljük az életünket, amíg még fiatalok vagyunk. Ha így teszünk, elkerülhetjük a későbbi években a csalódásokat (Préd 12:1). Milyen szomorú lenne, ha életünk legszebb éveit arra pazarolnánk, hogy a világ vonzó dolgait hajszoljuk, hogy aztán rájöjjünk, az egész csupán szélkergetés volt.

Mint minden szerető apa, Jehova is azt szeretné, hogy élvezd az életet, jót tegyél, és megkíméld magad a szükségtelen szívfájdalomtól (Préd 11:9, 10). Mi segíthet ebben? Tűzz ki szellemi célokat, majd dolgozz keményen a megvalósításukon. Javiernek közel 20 évvel ezelőtt választania kellett egy ígéretes orvosi karrier és a teljes idejű szolgálat között. „Igaz, az orvosi munkából is fakadhat megelégedettség, de semmi sem hasonlítható ahhoz az örömhöz, melyet akkor éreztem, amikor segítettem megismerni az igazságot másoknak – mondja. – A teljes idejű szolgálatnak köszönhetően, teljes mértékben élvezem az életet. Csak azt sajnálom, hogy nem kezdtem el korábban.”

18 De akkor mi az a legértékesebb dolog, melynek a megszerzésére törekednünk kell? A Prédikátor könyve ezt írja: „Jobb a jó hírnév a jó olajnál, és a halál napja a születés napjánál” (Préd 7:1). Ezt Jézus élete bizonyítja a leginkább. Rá mindenképpen igaz, hogy kiváló nevet szerzett Jehovánál. Azzal, hogy hűségben halt meg, Jézus igazolta Atyja szuverenitását, és gondoskodott a váltságáldozatról, mely utat nyitott a megmentésünkhöz (Máté 20:28). Rövid földi élete során tökéletes példát állított elénk – melyet igyekszünk utánozni –, hogy miként lehet olyan életet élni, melynek valódi értelme van (1Kor 11:1; 1Pét 2:21).

Mi is szerezhetünk jó nevet Istennél. A gazdagságnál sokkal értékesebb, ha jó hírnevünk van Jehova előtt. (Olvassátok fel: Máté 6:19–21.) Mindennap kereshetünk lehetőséget arra, hogy Jehovának tetsző, jó dolgokra törekedjünk, és így gazdagabbá tegyük az életünket. Például megoszthatjuk a jó hírt másokkal, szorosabbra fűzhetjük a kapcsolatunkat a házastársunkkal és a rokonainkkal, valamint erősíthetjük magunkat szellemileg a személyes tanulmányozás és az összejövetelek látogatása által (Préd 11:6; Héb 13:16). Szeretnél te is olyan életet élni, melynek valódi értelme van? Ha igen, továbbra is kövesd Salamon tanácsát: „Féld az igaz Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez az ember egész kötelessége” (Préd 12:13).

Plótinosz szerint az Egy, amikor az arra legméltóbb tárgyat, vagyis önmagát szemléli, ennek melléktermékeként kipottyan ebből a folyamatból a világ. Hogy hogyan, azt kifejti kb. 200 oldalon.

Hegel szerint Isten azért teremtő, mert szellem, és a szellem mozzanatként egy máslétet is magában foglal. Istennek ez az önmagában szemben tételezett mása a világ. Hogy ez hogyan megy, azt kifejti 600-700 oldalon.

A korai Schelling szerint a világ teremtése Isten életének, öntudatra ébredésének szükségszerű feltétele és része. A kései Schelling inkább azt hangsúlyozza, hogy Isten elégedettsége akkor teljes, ha öntudatos lényt állít önmagával szemben, ami őt elismeri. Erről írt jópár vastag kötetet, sajnos gót betűkkel.