Lehet Isten nem is támogatja a házasságot?

„Azután ezt mondta az ÚRisten: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat." (1Móz. 2,18)

„Az emberből kivett oldalbordát asszonnyá formálta az ÚRisten, és odavitte az emberhez. Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett. Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté." (1Móz. 2,22-24)

Én ezeket nem tudom máshogy értelmezni, minthogy Isten maga találta ki, hogy férfi és nő párt alkosson egy szoros kapcsolatban.

Egyébként némely apostolnak is volt felesége, például Péternek.

„Nincsen-é arra jogunk, hogy keresztyén feleségünket magunkkal hordozzuk, mint a többi apostolok is és az Úrnak atyjafiai és Kéfás?”(1Kor. 9,5)

(„Kéfás” a Péternek adott arámi név; lásd: János 1:42. Lásd még: Márk 1:29–31; ez utóbbi hivatkozik Simon, azaz Péter anyósára.)

Sőt, a vers szerint a többi apostolnak is volt.

Én csak a fásult embereket látom mindenfelé. Hívő voltam, már nem vagyok. Nagyon irigyeltem a gyülekezetbeli házasságokat, mert szépen, harmóniában éltek, természetes volt a gyerekvállalás és egyáltalán nem volt jellemző a megcsalás. Még hittek abban, hogy a társuk egy életre szól és a szüzességüket a házastársuknak tartogatták.

A gyülekezetünk egyre jobban belterjessé vált, nekünk már tilos volt más gyülekezetbeli hívőkkel ismerkedni (még azonos felekezetűekkel sem!), azt tanították, hogy a társadat Isten ide rendelte, a Te gyülekezetedbe és rettenetes bűnt követ el, aki máshonnan választ társat, mert könnyen lehet hogy akkor az a társ elcsábít téged a másik gyülekezetbe, aminél rettenetesebb bűnt el sem tudtak volna képzelni lelki vezetőink. Még a csapból is a gyülekezet iránti hűség folyt.

Volt vagy 30-40 fiatal lány és kb. 10 fiú. És persze hiába voltunk hívők, voltak a favoritok, akikbe mindenki szerelmes volt, a gyönyörűen éneklő derékig érő hajú lány, és a magas, erős, határozott, hihetetlen humorú, bár kicsit hirtelenharagú srác. Ezek ketten egymásba szerettek, majd a lányt elcsábította a zongoratanára, a fiú szíve összetört és utána sorra törte a gyülekezetbeli lányok szívét, így az enyémet is...(Nem volt soha semmi orgia, semmi olyan, amire nem hívők gondolnának, de érzelmi szinten azért nagyon nagy csaták dúltak a fiatalokban.) A belterjesség miatt elveszíteni Őt számomra egyet jelentett az örök magánnyal. Abból a 10-ből nekem csak Ő tetszett, Ő mást vett feleségül, és számomra lezárult minden lehetőség. Illetve maradt még egy: hozzámenni egy szamárhoz a ló helyett.

Szerintem a sok fásult házasság amiatt van, hogy sok gyülekezetben így választanak párt. Minden adva lenne nekik egy igazi boldog házassághoz, amikre rengeteg példát láttam, amíg a gyülekezet fiatal volt és úgy kerültek oda emberek, hogy nem azért házasodtak össze, mert ő maradt nekem a stipi-stopiban, hanem mert tényleg ott volt köztük a szikra. Ezek a házasságok irigylésre méltók voltak és évtizedeken át lobogtak. Van ilyen hívő házasság, láttam.

Az én korosztályom mint mondtam már csak belülről választhatott. És szinte a 100%-uk úgy választott, hogy nem volt szerelmes a másikba, vagy csak egyoldalú volt a szerelem. Ezek nem csoda ha nagyon hamar fásulttá váltak.

Megadták magukat a lelkipásztoraink szerinti "Isten" akaratának, de nem lettek boldogok.

Az eggyel előttem levő korosztály, akik 5-6 évvel voltak idősebbek nálam, ők is belefásultak 5-6 év után. Az egyik házasság rosszabb most, mint bármelyik hitetlen házasság, amit ismerek. Azt az irigylésre méltó házasságtípust csak a tőlem 10-20 évvel idősebbek közt láttam. De mondom, ez a gyülekezet alakulásával is magyarázható.

A nálam fiatalabbak egy új szín a gyülekezetben. Ők a gyülekezetbe megtért hívők gyerekei, akik már beleszülettek a vallásba. Számukra nem hihetetlen csoda, hanem természetes dolog, hogy van Isten, és tulajdonképpen rém unalmas is. Mi még, akiknek csak névadójuk volt (keresztelő helyett) gyermekkorunkban és nem neveltek hitre, mi még csodának éltük meg a hitünket, és a gyülekezetünket. Nekik ez a mindennapok természetes része. Jól vannak szocializálva, de semmi több. Igazából nem is hívők. Némelyikük plázákban szexel, és nem ragyog a szemük, ha Istenről énekelnek.

A korosztályomból és a kicsivel idősebbekből vannak néhányan, akik megmaradtak hívőnek és soha nem találták meg az ígért társat. Ők is fásultak. Belefásultak abba, hogy otthon nem várja őket senki. Belefásultak az elfojtott szexuális ösztönökbe és be nem vallottan belefásultak Istenbe is, aki nem váltotta be az ígéreteit, amit fiatalon magyaráztunk bele az ígékbe, ha a nagy Ő véletlenül ránk pillantott az énekkarból:) Ha 2 szót szólt is hozzánk, már a menyasszonyi ruhánkról álmodoztunk és csak azért nem választottuk ki a neten, mert akkor még nem volt net, legalábbis még volt néhány évünk a net előtti évszámításból.

Bele lehet fásulni a magányba hívőként is. És egy szerelem nélküli házasságba is, hiába kötjük Isten előtt.

Ha meg van a hit, és mindkét fél részéről meg van(mert felemás hivő házasságnál még a hitetlen házasság is kisebb széthúzó erő), és van szerelem is, akkor szerintem nagyon nagyon el kell rontani valamit ahhoz, hogy abba belefásuljunk. Persze el fog romolni, mint minden, de azért nem olyan egyszerű azt elrontani. A hit nagy összekötő erő. Állandó program a hétvégékre, hétköznapokra, szolgálat, igehallgatás, közös testvérek, egy nagy csapat, amit bizony nem egykönnyen tenne kockára az ember egy kis kicsapongásért. Plusz ott a szerelem, ami nélkül szerintem egy hívő házasság iszonyatos nagy bűn. Az se kis összekötő erő ám. Feltéve persze ha kölcsönös.

Biztosan jó annak, akinek nem hiányzik a másik fele. Akit nem hajtanak szexuális vágyak. De én ilyet nem ismertem. Bocsásson meg nekem az ég, de a lelkipásztorunk kis kedvencei mindig a legszebb hívő lányok voltak. Nem volt persze semmi olyasmi, csak egy mélyen eltemetett ösztönről beszélek, ami megnyilvánult lelkipásztorunk kedvencválasztásában is.

Engem is riasztott a szerelem érzése, mert csak Rá tudtam gondolni és Isten kiszorult a fejemből. És sok butaságra is ráveszi az embert a szerelem. De én mégis azt gondolom, ha van Isten, valamiért Ő tette, hogy ez az érzés ilyen erős legyen. Hogy ismerőssé váljon egy perc alatt, akit azelőtt sose láttál, mintha ismerted volna régtől, öröktől fogva...Ha nem így éreznéd, mi venne rá, hogy elhagyd a családodat és gyereket vállalj vele?

Én látom ezeket a szerelem nélküli hívő házasságokat, míg én hit nélkül élek házasságban a hitetlen férjemmel, de szerelemből mentem hozzá, és sokszor érzem azt, hogy ők vétkeztek nagyobbat azzal, hogy olyat választottak, akit nem szeretnek. Mert azt úgyis érzi majd a másik. Egész életében.

Isten maga rendelte a társat az emberhez, de nem kötelezően. A házasság nem kötelező, Pál apostol se volt házas, sőt ő azt tanácsolta jó ha mindenki úgy maradna mint ő.

Mert szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; de kinek kinek tulajdon kegyelmi ajándéka vagyon Istentől, egynek így, másnak pedig úgy. Mondom pedig a nem házasoknak és az özvegyasszonyoknak, hogy jó nékik, ha úgy maradhatnak, mint én is.

(1.Kor 7.)

A #3/4 hosszan írónak: Isten országa nem beszédben áll és ahol csak beszélnek Istenről, az nem az "egyház" csak valami emberi szerveződés. Ahogy írtad, a vezetőtök egy LELKI pásztor és LELKI alapokon követik őket az emberek. Írásod nagy részével teljesen egyetértek és sajnálom, hogy belefutottál egy ekkora csapdába, ahogy azokat a jobb sorsra érdemes embereket is, akik még mindig a bűzlő halfej árnyékában toporognak boldogtalanul. Gyümölcseiről ismerni meg a fát és amely fa nem terem jó gyümölcsöt: kivágatik a gyökerétől. Ha valóban helytálló leírást adtál, akkor ennek a gyülekezetnek meg vannak számlálva a napjai, Isten ugyanis nem késik, bár hosszantűrő. Te pedig NE keverd össze Istent ezzel a társasággal. Ahogy írtad, a pároddal szerelemből jöttetek össze, tehát ismerned kell a szerelem természetét. Ha kicsit is hasonlítanak az élettapasztalataink, akkor ebből fakadóan számodra is világos lehet, milyen az, amikor valaki "mondja" hogy szeret és milyen, amikor "csinálja". Vagyis különbséget tudsz tenni valós és valótlan szerelem között. Ha így van, akkor azt is megértheted, mi a lényegi különbség Isten és az Istenről beszélő, de Istent mellékes kellékként kezelő, emberi szempontokat, szabályokat, parancsolatokat és törvénykezést előtérbe helyező és aszerint élő "közösségek" között. Az egyház van az emberért, nem az ember az egyházért. Mert Jézus elsődleges célja az volt, hogy mint út, igazság és élet, az Atya gyermekeit az Atyához vezesse és megismertesse Őt velük.

Ahol ilyen elveket vallanak, sőt tanítanak, hogy "más gyülekezetből NE" onnan menekülni kell és hagyni összeomlani, mert ott nincs Isten. Isten ugyanis egyénileg is nézi az érdekeidet, egyénileg vezet és Jézus is egyik legfontosabb munkájának azt nevezte meg, hogy "életük legyen és bővölködjenek". Ebbe nem fér bele az, amikről leírtál. Ellentétesek Isten akaratával és megnyomorítanak embereket, távol tartva őket Istentől egy ördögi csapdában, aminek a célja végülis az, hogy ISTENBEN csalódva először elveszítsék a hitüket, majd maguk is elvesszenek. Az ördög azért jöt, hogy öljön, lopjon és pusztítson. Amiket felvázoltál, nagyon régi trükk új köntösben és éppen attól hatásos, hogy az emberek placebóként beveszik, mivel Isten nevében adják elő a színdarabot.

Isten teljes mértékben támogatja a házasságot, hisz ő hozta létre ezt az elrendezést.

Az, hogy sokaknak boldogtalan a házassága, azzal függ össze, hogy nem megfelelő házastársat választanak, vagy ha igen akkor a házasságukban nem követik Isten útmutatását. Egy család boldogsága attól függ, hogy a családtagok felismerik-e, hogy ezt az intézményt Isten hozta létre és be töltik-e az Isten által megszabott szerepkörüket, ha igen, akkor boldog családi életnek fognak örvendeni.

Valamint az apostolok sem voltak egyedülállóak félreértés ne essék

csatlakozom Isandorhoz, és az előttem szólóhoz.

Nem tudom miért kell semmisnek nyilvánítani Isten szavát

Zsömle/lány

Kedves kérdező!

Isten tökéletesnek teremtette a világot, benne a házassággal. A világot a bűn tette tönkre, a házassággal együtt. Ha a házasságot, (és minden mást) Isten szerint éled, akkor boldog leszel. Ha nem, akkor boldogtalan. Az élet ennyire egyszerű. (lenne, ha képes lennél mindent Isten akarata szerint tenni. De mert nem, ezért élnek a keresztyének kegyelemből)

A Jézusba vetett hit reményt ad.

Kedves 3. válaszoló. Hogy a gyülekezeted elhagytad, teljesen megértem. De Istent miért? Nagyon jól tudod, hogy amit a gyülekezetedben tapasztaltál, az köszönő viszonyban sincs azzal, amit a Biblia tanít. Szeresd a férjedet, de ne hagyd el Istent. A férjed a földi életed társa. Jézus Krisztus az örökkévalóságig adatott neked.