Minden népszerű egyháznak templomai vannak, mely szerintük az Isten háza. De vajon Isten lakik ember építette templomokban?

Ennek a gyönyörű plébániatemplomnak hosszú előtörténete van. Középkori hitélet, pusztulás a török időkben, a reformáció harcai, és aztán a lassú újraéledés jellemezték ennek a plébániának, az itt élő emberek egész közösségének az életét. A templom évfordulója arra is emlékeztet, hogy Isten gondviselése kíséri Pilismarót lakóit, kíséri különösen az itteni hívő közösséget. Hiszen a templom mindig emberi kezek műve; egy közösség hitét, önbecsülését, élni akarását is kifejezi.

De a templom elsősorban mégis az Isten háza.

Erdő Péter bíboros szentbeszéde a pilismaróti templom kétszáz éves évfordulóján

A templom - Isten háza

A templom több, mint egy műemlék épület. A vasárnapi istentiszteleteken túl itt zajlanak az esküvők, keresztelők, konfirmációk. Sok helyen hétközi istentiszteleteket is tartanak. A templom a keresztény közösség vallásos életének központja, az Isten háza, szimbólikus kapcsolódási pont Isten és ember között.

Aki igazán meg akarja ismerni a templomot és érteni annak minden üzenetét, végig kell néznie a legapróbb részleteket is. Akár turistaként, akár elkötelezett hívőként lépünk be az Isten házába, fontos tudnunk, miről is szólnak a templom részei, a berendezési tárgyai. Erről szól ez a fejezet.

Online evangélikus hittan

A Dunántúli Református Egyházkerületben az ő tervei szerint épült többek között a keszthelyi, a kisbéri, a mosonmagyaróvári, a zalaegerszegi templom. Sümegen és Tapolcán a református és az evangélikus hívek részére közös templomot tervezett. Az összes megvalósult vagy csak tervezett épületére a református építészeti tradíciók tudatos egyéni értelmezése a jellemző, amelyet ő így foglalt össze: „A templom: Isten háza. Tehát legyen: tiszta, minden a maga természetes színében. A templom: Isten trónterme."

Szeghalmy Bálint templomai

Református.hu

Jézus golgotai áldozatával fölöslegessé vált a templomban folyó kultusz. Azóta nincs szükség Isten kiengesztelésére, mert a Bárány áldozata végleg megnyitotta minden ember számára – a kettészakadt kárpit által – a szabad utat Istenhez, a kegyelem trónjához, a Szent jelenlétébe. Ezért az emberi szívnek kell templommá lennie, amelyben Isten lakik, szól, fedd, irányít, tanácsol, erőt ad, vigasztal. „A Magasságos (…) nem emberkéz alkotásaiban lakik…” „Miféle házat építhetnél nekem…?” – mondja az Úr(ApCsel 7,48.49). „Higgy nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen (értsd: Garizim), nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.” „…eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát…” (Jn 4,21.23)

Minden hely szent, ahová őt befogadják. „Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra…” (ApCsel 2,17) Az ígéret nem épületekről, hanem a személyes találkozásról szól: „…ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.” (Mt 18,20) Nem is engedte Isten megépíteni újra a jeruzsálemi templomot.

Az Újszövetség népe nem kőépületekben, „Isten házában”, félfogadási időben találkozik egy-egy órácskára az Örökkévalóval, hanem szívében hordozza a Szentet. Az evangélium szelleme szerint az épület csupán a tagok összegyülekezésének, találkozásának a helye. Az ige és a szentségek által Isten ilyenkor is beléphet az ember életébe, akárcsak a Tisza-parton, egy börtönben vagy egy nyári konyhában…

Az őskereszténység az üldözések ellenére is dinamikus volt és gyarapodó. Templomai nem voltak; házaknál, természetben, később katakombákban találkoztak évszázadokon (!) át.

A konstantini fordulat államvallássá tette az új hitet. Hatalmas lendülettel indult a bazilikák építése, a római basilica forensis, a nagy tömegeket befogadó világi csarnokok mintájára. (A templom [templum] kifejezést a pogány isteneknek szentelt épületekre használták.) A császár kifejezett parancsára az épülő új templomoknak, bazilikáknak felül kellett múlniuk a császári Róma pompás épületeit. Sikerült, de feltehetjük a kérdést: egyezik ez Jézus lelkületével?

Hol lakik Isten?

Szeverényi János honlapja