Jézus vasárnap támadt fel, ezért nem szombaton, hanem vasárnap van Istentisztelet. - A Bibliát alapul véve ennek van igazságalapja?

Római levél 14. fejezet:

""Némely ember azt hiszi, hogy mindent MEGEHETIK; a hitben erőtelen pedig zöldséget ESZIK. A ki ESZIK, ne vesse meg azt, a ki nem ESZIK; és a ki nem ESZIK, ne kárhoztassa azt, a ki ESZIK. Mert az Isten befogadta őt. Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon. Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve. A ki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és a ki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. A ki ESZIK, az Úrért ESZIK, mert hálákat ád az Istennek: és a ki nem ESZIK, az Úrért nem ESZIK, és hálákat ád az Istennek. Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának: Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk. Mert azért halt meg és támadott fel és elevenedett meg Krisztus, hogy mind holtakon mind élőkön uralkodjék. Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? avagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélőszéke elé. Mert meg van írva: Élek én, mond az Úr, mert nékem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja. Azért hát mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek.

Annakokáért egymást többé ne kárhoztassuk: hanem inkább azt tartsátok, hogy a ti atyátokfiának ne szerezzetek megütközést vagy megbotránkozást. Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi sem tisztátalan önmagában: hanem bármi annak tisztátalan, a ki tisztátalannak tartja. De ha a te atyádfia az ÉTELÉRT megszomorodik, akkor te nem szeretet szerint cselekszel. Ne veszítsd el azt a te ÉTELEDDEL, a kiért Krisztus meghalt. Ne káromoltassék azért a ti javatok. Mert az Isten országa nem EVÉS, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm. Mert a ki ezekben szolgál a Krisztusnak, kedves Istennek, és az emberek előtt megpróbált. Azért tehát törekedjünk azokra, a mik a békességre és az egymás épülésére valók. Ne rontsd le az ÉTELÉRT az Isten munkáját. Minden tiszta ugyan, de rossz annak az embernek, a ki botránkozással ESZI. Jó nem ENNI húst és nem inni bort, sem semmit nem tenni, a miben a te atyádfia megütközik vagy megbotránkozik, vagy erőtelen. Te néked hited van: tartsd meg magadban Isten előtt. Boldog, a ki nem kárhoztatja magát abban, a mit helyesel. A ki pedig kételkedik, ha ESZIK, kárhoztatva van, mert nem hitből ESZIK. A mi pedig hitből nincs, bűn az.""

Aki ezek után azt állítja, hogy itt az ünnepnapokról beszél Pál, annak komoly szövegértési problémái vannak.

5

Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve.

6

Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és aki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. Aki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ád az Istennek: és aki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ád az Istennek.

"Aki ezek után azt állítja, hogy itt az ünnepnapokról beszél Pál, annak komoly szövegértési problémái vannak."

Aki ezután az érved után azt állítja, hogy te normális vagy, az le van fizetve.

:) Bizony, csak bolond lehetek, hiszen nem a központilag fejekbe vert dogmát szajkózom én is, hanem igyekszem értelmezve, elfogulatlanul olvasni. Ez aztán a nemnormális hozzáállás!

Mivel az egész idézett fejezet elejétől a végéig, jóformán az első szótól (megehetik) az utolsóig (eszik) teljes egészében egy étkezéssel kapcsolatos kérdésről szól. Tényleg csak én lehetek az őrült, hogy azt feltételezem, az oly sokszor, környezetéből kiragadva, önkényesen emlegetett versek (14:5-6) sem szólnak másról, mint hogy vannak, akik bizonyos napokat böjtként tartanak meg (nem esznek azokon), és vannak, akik ezzel nem foglalkoznak, hanem minden napon egyformán étkeznek.

Tudom, hogy nehéz eltekinteni a hosszú ideje az ember gondolkodásmódjába beleerőszakolt sablonoktól, de az Írás nem felbontható, mindent egységben kell látnunk, és ehhez szükséges az, hogy kilássunk az akár évszázados hibák erdejéből, és tiszta szívvel akarjuk megérteni, amit olvasunk.

Azért vagy bolond, mert először ismerted meg a szombatista elméletet, aztán kezdted értelmezni az Írást, keresve annak bizonyítékát. Legalább magadnak ne hazudj.

Nem vagyok egy egyház tagja sem, szóval nem tudom ki verhetett volna bármilyen dogmát a fejembe. Én nem azért olvasom a Bibliát, hogy az előre kézhez kapott elméleteim bzonyítékát kutassam benne.

Ahá, szóval te jobban tudod, mit gondolok és hogyan zajlik az életem, mint én... Ezzel fel kéne lépned, nagy sikered lenne. :/

Semmilyen magyarázattal nem tartozom ugyan, de annyit talán elmondok, hogy semmi közöm az adventista egyházhoz (egyikhez sem). Ha ők is ezt gondolják erről az igehelyről, annak örülök, mert az igazság mindenkinek jó.

Te pedig nehogy megtarts akár csak egyet is az Isten rendelt ünnepei közül, még a végén rádöbbennél, hogy nem direkt kiszúrásból, sem nem feleslegesen jelentette ki azokat az Övéinek, és hogy az áldása kíséri azokat, akik hisznek a beszédének.

"Ha annyira fontos a szombat megtartása, miért nincs az egész Újszövetségben egyetlen határozott utasítás sem, ami a pogányból lett keresztényeknek egyértelműen megmondja, hogy meg kell tartaniuk a szombatot, méghozzá feltétlenül a zsidó naptár szerinti szombatot, még akkor is ha esetleg más naptárat használnak."

Ez most pont ugyanolyan érv, mint amikor azzal találkoztam, hogy egy valaki megtette magának (látszólag) a négy evangéliumot mértéknek, és minden, ami azon kívül esett elutasításra került. Ez nem így működik, hogy kiemelünk egy adott szakaszt, és ha az nem tartalmaz valamit, akkor az elvetésre kerül. Jézus az életében egyértelmű kijelentést tett a szombattal kapcsolatban a Mennybemenetele utáni időkre nézve a tanítványai számára, hogy hogyan viszonyuljanak hozzá (Máté 24,20) Továbbá a pogányságból lett keresztények ismerték az Ószövetségi Szentírást, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy Isten a teremtéskor az >>emberiség<< számára alapította a szombatot, mivel abban az időben amikor az Úr megáldotta, és megszentelte ezt a napot, zsidó nép még nem is létezett. (1Móz 2,1-3) Nem gondolom tehát, hogy a pogányságból megtértek számára ez olyan újdonság lett volna.

Meg kell említeni azt, hogy amikor Isten a zsidó nép számára adta a szombati nyugalomnapot, akkor elkülönítette azt a polgári törvényektől és a ceremonális szombatoktól. A két kőtábla, amire Isten maga írta fel a parancsokat, a frigyládában volt elhelyezve. A láda mellett volt pedig a törvénykönyv. (5Móz 31,26) A zsidó polgári törvények közül sok eltöröltetett, de a frigyláda még manapság is ott van bent a mennyei templomban (Jel 11,19) A szombattal kapcsolatban én a teljes Szentírást nézem. Az Ószövetségi Szentírás nagyon sokat beszél a mi korunkról, és az előttünk lévő időről. (Ésa 24,5-6; 65,17; Zak 14,4 stb...) Ami a zsidó naptár szerinti szombatot illeti, a találunk utalást a szombat megváltoztatására, de a dicsőséges helyreállításával kapcsolatban is több prófécia szól. Én nem szűkítem le tehát a kérdést a Biblia egy bizonyos szakaszával. A Biblia 66 könyve közül egyetlen egy sincs, amely közvetlenül, szó szerint felszólít a vasárnap megszentelésére, mint ahogy az általánosan ismert a teológiában.