Mely keresztény felekezetek tagjait manipulálják legjobban egyházuk vezetői?

A Társulat tagadja, hogy a Szentlélek

személy, ennek megfelelően az ÚVF-

ban a Szentlélek végig "szent

szellem", kis sz-szel. Az "Ördög" a

(helyes) társulati logika szerint azért

kezdődik nagy Ö-vel, mert beszél,

tehát személy (pl. Lk 4:3). Az ÚVF-

ban ugyanakkor nem a Lélek vagy a

Szellem (görög pneuma ) mondta

meg, hogy mi lesz az utolsó

napokban, hanem "az ihletett

kijelentés" (1Tim 4:1); így valóban

nehéz arra gondolni, hogy a Lélek

(aki ugyancsak beszél stb.), szintén

személy. A Lélek személy voltát a

Társulat már a Szentírás első

verseiben el akarja tüntetni (1Móz

1:2): nem Isten Lelke vagy Szelleme ,

hanem "Isten tevékeny ereje

lebegett a vizek felett" (pedig az

eredetiben egyszerűen a rúah =

lélek, szellem szó áll). Ugyanígy a

Társulat szerint Krisztus csak

arkangyal, tehát az angyalok, a

"szolgáló lelkek" közé tartozik, akik

egyszerre csak egy helyen tudnak

lenni. Mivel azonban az 1Pt 1:11

eredeti szövege szerint a próféták

azt kutatták, hogy melyik vagy milyen

időről tett kijelentést a Krisztus

bennük levő Lelke , a birtokos

szerkezetet (Krisztus Lelke)

felbontotta: "egyre csak azt

vizsgálták, hogy mely sajátos

időszakra, illetve miféle időszakra

mutat a bennük levő szellem

Krisztusra nézve". Így próbálta

elkerülni a Társulat azt a kérdést,

hogy hogyan lehetne Mihálynak, egy

szolgáló léleknek / szellemnek saját

lelke / szelleme? Mivel a Társulat

szerint a "szent szellem" legfeljebb

Isten megszemélyesítése, nem a

harmadik isteni személy, az ÚVF-ban

a Lelket jelölő szó (görögül pneuma)

nagy Sz-szel van írva, ha a Társulat

szerint Jehovára utal, és kis sz-szel,

ha csak Jehova megszemélyesítése:

"Jehova pedig a Szellem, és ahol

Jehova szelleme van, ott szabadság

van. Mi pedig, miközben leplezetlen

arccal visszatükrözzük Jehova

dicsőségét, mindnyájan átváltozunk

ugyanarra a képmásra, pontosan úgy,

ahogy Jehova, a Szellem véghezviszi

ezt" (2Kor 3:17-18). Mivel a Társulat

tagadja, hogy a Szentlélek minden

Krisztushívőben benne lakik, Júdás

levelének bűnökkel teli

szakadárjaival sem az volt a baj,

hogy nincs bennük Lélek, hanem az,

hogy "nincsen szellemiségük" (Júd

19).

Az ÚVF-ból fordításból hiányzik a

kegyelem szó, mindenhol körülírva

találjuk, mint "ki nem érdemelt

kedvesség"-et (Ef 2:8). Életünk

Bírájától azonban nem holmi kedves

simogatásra, hanem felmentő ítéletre

van szükségünk. Az ÚVF-on felnövő új

magyar Tanú-nemzedéknek már

szava sem lesz az Istenhez való

megfelelő viszonyulásra. A Társulat

szerint a megmentéshez nem elég

Jézusban hinni, ezért az ÚVF szerint

"aki hívja Jehova nevét,

megmentésben részesül" (Róm

10:13). Pál a 2000-es kiadásban nem

is egyszerűen a hívők Jézus ba vetett

hitéről hallott (Kol 1:4), hanem a

Társulat betoldásaként "a Krisztus

Jézussal kapcsolatos" hitükről (a

2003-as ezt visszajavította). E mögött

az állt, hogy a Társulat szerint

Mihály arkangyal csak Jehova

"eszköze" volt, aki neki annak idején

engesztelést szerzett a bűnökért, így

a Tanú nem annyira neki, hanem

Jehovának hálás; elhiszi a Jézussal

kapcsolatos dolgokat (ami annak

idején történt), de nem személyesen

Jézusba veti a bizalmát (nem is

imádkozhat hozzá). A Társulat

értelmezése szerint a hívő nem hisz

(hitre jut és bízik) Istenben, hanem

"hitet gyakorol benne" (Jn 3:16). Ez

jól szolgálja a társulati rendszert,

amely szerint egy Tanúnak valójában

csak addig van esélye arra, hogy

"megmentésben részesüljön", amíg

lojálisan és aktívan szolgál a

szervezeten belül.

5. Az "ismeret" A Társulat oktató programjához híven

az ÚVF-ban az örök élethez nem az

kell, hogy valaki megismerje az

Istent, hanem az, hogy "hogy

ismeretet fogadjanak magukba

rólad " (Jn 17:3). A Társulat

racionalista megközelítésének

megfelelően a gondolkodás(mód)ról

és a helyes motivációról szóló

szövegek a 2000-es kiadásban mint

"elmebeli magatartás" és "elmebeli

szabályozás" jelentek meg: "ha pedig

elmebelileg bármilyen vonatkozásban

másra vagytok hajlamosak, az Isten

majd kinyilatkoztatja nektek a fent

említett magatartást" (Fil 3:15); az

apáknak sem az Úr tanítása szerinti

fegyelemmel és intéssel, hanem

"Jehova fegyelmezésében és elmebeli

szabályozásában" kellett volna

nevelni a gyermekeiket (Ef 6:4, a

2003-as kiadásban is "az ő

gondolkodásának zsinórmértéke

szerint"); ugyanígy a hívők számára

nem Jézus önfeláldozó, megalázkodó

indulata (azaz motivációja) volt a

példa (Fil 2:5), hanem "azt az

elmebeli magatartást " kellett volna

magukban megőrizniük, amely benne

is megvolt. A 2003-as kiadás ezeket a

részleteket érthető okokból (és

helyesen) gondolkodásmódra

javította. Mindennek a hátterében

azonban az a tény áll, hogy az

"újraszületés" a Társulat szerint csak

a 144000 felkent kiváltsága, a többi

Tanú nem születhet újjá, bennük

nem lakhat a Szentlélek. Így a

"szellem gyümölcse" (Gal 5:22-25)

gyakorlatilag az emberi szellem

erőfeszítésének az eredménye: a

Tanú engedelmeskedjen a szervezet

felügyeletének, hogy "kiiskolázott

lelkiismeret" és "kiegyensúlyozott

szemlélet" alakuljon ki benne.

Én nem a társulatnak hiszek, hanem a bibliának.

Szent István Társulati Biblia Kivonulás könyve 6. fejezet

2Az Úr szózatot intézett Mózeshez és ezt mondta neki: „Én vagyok Jahve, 3Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Mindenható Isten néven jelentem meg, és a Jahve nevet nem nyilatkoztattam ki nekik.

Szent István Társulati Biblia Kivonulás könyve 15. fejezet

. 3Az Úr nagy harcos, Jahve a neve.

S ha beletekintenél az állítólagos "mi" bibliánkba, mily meglepő abban is benne van ez a vers:

Én is belinkelem:

(Jelenések 22:18, 19) 18 „Tanúskodom mindenkinek, aki hallja e tekercs próféciájának szavait: ha valaki hozzátesz ezekhez, az Isten azokkal a csapásokkal fogja sújtani, melyek meg vannak írva ebben a tekercsben; 19 és ha valaki elvesz e prófécia tekercsének szavaiból, az Isten elveszi annak osztályrészét az élet fáiból és a szent városból, azokból, amik meg vannak írva ebben a tekercsben.

De akkor azok is kapnak akik Isten nevét kitörölték a biblia fordításokból.

Mond kedves Barátom, hogy lehet, hogy az egyik "fordításotokban" benne van Isten neve, más "fordításotokban" meg nincs, Nektek szabad csalni?

Javaslom hasonlítsd össze az 1880-as k

Károli bibliát a 2000-ben kiadott Károli bibliával,

Nagyot fogsz nézni, és ez nem Jehova Tanúi fordítása nem beszélve hogy némely Károli bibliát Káldi György folytatta,

Én is ismerem a fordításokat.

Katy Weaver

"A Keresztény Görög Iratok új világ fordítása (tehát az újszövetségi rész) 237 helyen tartalmazza a "Jehova" szót. Ez mindig a más fordításokban található "Úr" (görög: küriosz) vagy "Isten" (görög: theosz) helyett áll. A 237-ből csak 82 esetben van szó olyan ószövetségi idézetről, amely eleve tartalmazta az isteni nevet. További 155 esetben viszont bármilyen indoklás nélkül a "Jehova" szót találjuk a szövegben: Erzsébet, Mária, Jézus, az apostolok, a keresztény gyülekezetek vagy az angyalok egyaránt használják. "

Nem arról van szó, hogy a Szentírásban nem szerepel a Jahve kifejezés (olyan, hogy Jehova, nem létezik, ez a ti agymenésetek. Idézet következik: "A Jehova (יְהֹוָה) szó és kiejtés egy nyelvészeti furcsaság, mely egy helytelen értelmezés és olvasat eredményeként jött létre a 16. század elején, mivel a kor keresztény héber grammatikusai még nem voltak teljes mértékben tisztában a héber olvasatok rendszerével." [Wikipédia, a szócikk forrása: Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 10. o.), hanem arról, hogy ti hazug módon ott is használjátok, ahol nincs is.

Amit belinkeltél az csak szőrszál hasogatás, és az Új világ fordítású biblia úgy készült el, hogy több mint 5000 biblia fordítást, és tekercseket vizsgáltak meg hosszú éveken át.Egyébként a szent István társulat katolikus fordításában olyan könyvek is vannak amik nem részei az írásoknak:

/Tóbiás, Judit,stb/

akkor ezek nem betoldások?

Vagy a többiek kivették?

Kegyelem.

Már ne haragudj, de a kegyelmet mért érdemli ki valaki szerinted?

Egyáltalán megérdemli valaki, a kegyelmet mint bűnös?

Nem! Ezért nem érdem szerint kegyelmez, hanem Jézusra nézve, amit valójában sosem érdemeltünk ki.

Csak azt ne mond hogy ez magától értetődik, mert nem lett volna köteles Isten a fiát odaadni, ezért ez a kedvessége ki nem érdemelt...

Szent szellem:

dinamikus erőt ad nekünk

(Cselekedetek 1:8) 8 de erőt kaptok majd, amikor a szent szellem eljön rátok, és tanúim lesztek mind Jeruzsálemben, mind egész Júdeában, és Szamáriában, és a föld legtávolabbi részéig.. . .

A szellem erőt ad egy feladat elvégzéséhez, és Jézus a szent szellemet az erővel és nem egy személlyel hozza kapcsolatba.

ez az amivel Isten teremt, vagy alkot, s Istenhez tartozik nem külön álló személy, ahogy írja is

(Efézus 3:15, 16) . . ., 16 hogy adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy erővel megerősödjetek belső emberetekben az ő szelleme által. . .

Vagy az nem érdekes, hogy amikor Jehova teremtett a Mózes első könyve szerint Jézus még nem volt ott de a Szelleme már lebegett a vizek felett, miközben a kolossé könyvében azt írja Jézusról hogy az első szülött,

akkor melyik volt előbb Jézus, vagy a szent szellem?

S ha ugyan olyan fontos személy a szent szellem, mint az Isten és Jézus akkor Jézus megfeledkezett róla?

(János 17:3) 3 Az pedig az örök élet, hogy ismeretet szerezzenek rólad, az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról.

mert hát Jézus itt egyedüli igaz Istenről beszél, és saját magáról, vagy is két személyt kell megismerni az örök élt lehetőségéért

Hol van a harmadik, hiszen egyenrangúak?

Miért van csak Jézusnak mint fiúnak és Jehovának, mint atyának neve? a Szent szellemnek miért nincs.

s még sorolhatnám tovább a kérdéseket.

Ja Mihály arkangyal: Pál miért mondja Jézusról:

(1Tesszalonika 4:16) 16 mivel maga az Úr le fog szállni az égből parancsszóval, arkangyal hangjával . . .

És a biblia egy Fő angyalról beszél, aki az angyalok fejedelme.

(Júdás 8, 9) . . .. 9 Pedig Mihály, az arkangyal, amikor nézeteltérése volt az Ördöggel, és Mózes testéről vitatkozott, nem mert becsmérlő kifejezésekkel ítélkezni felette, hanem így szólt: „Dorgáljon meg téged Jehova!”

Egy arkangyal van és nem arkangyalok.

szegény szent szellem, hány részre kell szakadnia, hogy mindenkibe belemenjen és erőt adjon,

Én úgy tudom, hogy Isten ad erőt, nem egy harmadik személy

Isten a saját "erejéből ad" nem sajnálja, vagy neki nincs annyi, hogy rá van utalva egy másik személyre?

Jézus egyedülinek nevezte az igaz Istent és nem mondta, hogy van még egy igaz isten....

ez Isten mindenhatóságának megcsúfolása lenne, hogy egyedül nem bír semmit kell még két személy segítségnek.

(Márk 12:29) 29 Jézus így válaszolt: „Az első ez: »Halld, ó, Izrael, Jehova, a mi Istenünk e g y Jehova,

És nem három, se nem kettő.

Jézus egyetlen Istenének nevezte Jehovát.

29Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael: Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr.

Katy Weaver

A Jehova névvel kapcsolatban pedig engedtessék meg egy Izraeli Rabbi megjegyzése:

J. B. Rotherham a „Yahweh” formát használta a Héber Iratok fordítása során a The Emphasised Bible lapjain. Később azonban, a Studies in the Psalms című munkájában a „Jehovah” alakkal találkozunk. Így magyarázza: „JEHOVAH — Az emlékeztető név ezen angol formájának alkalmazása . . .

Gustav Frederich Oeler, német professzor majdnem ugyanilyen okból már korábban hasonló döntésre jutott. Az ő művében a különböző kiejtési módokat tárgyalja és ilyen következtetésre jut: „Mostantól kezdve a  J e h o v a  szót használom, mert tulajdonképpen ez a név annyira meghonosodott szókincsünkben, hogy mással nem lehet helyettesíteni” (Theologie des Alten Testaments, 2. kiadás, 1882, 143. oldal).

Ja és még egy két Nem Jehova Tanúi bibliájának leírása:

Ez szép dolog?

Akkor másnak is lehet félni valója:

Károli-fordítás: A Jehova név az 1Mózes 32:9-ben, a 2Mózes 6:3-ban és 15:3-ban, a Zsoltárok 83:19-ben és az Ézsaiás 26:4-ben olvasható. Lásd még: 1Mózes 22:14; 2Mózes 17:15; Bírák 6:24. (De ha ebben és más fordításokban több helyen is megtalálható a „Jehova” név, miért nem használják következetesen az összes helyen, ahol a tetragram előfordul a héber szövegben?)

Katolikus fordítás: A Jahve formát használja a következő versekben: 2Mózes 3:15, 16, 18; 5:1, 2, 3, 17; 6:2, 3, 6, 29; 7:5, 16, 17; 8:6; 10:7, 8; 12:31; 14:25; 15:3; 18:11; 29:46; 33:19; 34:6; Jeremiás 33:2. Lásd még: 2Mózes 17:15.

Újfordítású revideált Biblia: A magyarázó jegyzetekkel készült változata kijelenti: „Izráel Istenének, miként minden nép isteneinek, saját neve van, amely feltehetőleg Jahvének hangzott, s amelyet a fordítás az ÚR szóval (így, csupa nagy betűvel írva) ad vissza.”

Káldi-Neovulgáta Bibliafordítás: A 2Mózes 3:13–17-hez fűzött lábjegyzetében megjegyzi: „ A zsidók tiszteletből nem ejtik ki a Jahve nevet, helyette mindig az Adonáj (= Úr) szót használják (ebben a fordításban is ezt az általánossá vált gyakorlatot követjük).”

Azok a fordítók, akik kötelességüknek érezték Isten nevét legalább egy vagy talán néhány helyen a Biblia szövegében kiírni — jóllehet ezt nem tették meg minden olyan helyen, ahol az a héber szövegben előfordul —, nyilvánvalóan William Tyndale példáját követték, aki szakított az Isten nevének teljes elhagyásával, és azt a Mózes öt könyvének az 1530-as kiadásában feltüntette.

Nos Én is küldtem egy kis csemegét a "Ti" fordításotokból ami egymásnak ellentmondó fordítások.

Még sem nevezed félre fordításnak.

Vajon miért?

Katy Weaver