Jézus dönthetett volna másképp?

:-) üdv, kedves kérdező. bizony, sokan elfelejtik, hogy Jézus nemcsak a fizikai fájdalmat, hanem szellemi erőfeszítést is tett, amikor megfeszítették.Az arra menők pedig kezdtek becsmérlően beszélni róla, és a fejüket csóválva 40 ezt mondták: „Ó, te, aki állítólag lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magad! Ha Isten fia vagy, szállj le a kínoszlopról!” 41 Hasonló módon a papi elöljárók is, az írástudókkal és a vénekkel együtt, kezdtek csúfot űzni belőle, és ezt mondták: 42 „Másokat megmentett; önmagát nem tudja megmenteni! Izrael királya ő; szálljon le most a kínoszlopról, és hinni fogunk benne. 43 Az Istenbe vetette bizodalmát; mentse meg most Az, ha akarja őt, hiszen azt mondta: »Isten Fia vagyok.« és valóban, Jézus meg tudta volna ezt tenni! ahhoz kellett ám az igazi erő, hogy ottmaradjon, hiszen bármikor le tudott volna jönni. de ő tudta, hogyha feladja, azzal sátánnak adna igazat, és szégyent hozna az atyjára. Jézus nem mondta ezt: Ugyani Jézus azt mondja,hogy Ő magától adja oda az életét és magától is veszi vissza,tehát nincs semmi kötelessége senkivel szemben még az Atyával szembe se. nem tudom, ezt miböl gondolod, vagy honnan veszed.Semmit sem teszek saját kezdeményezésemből — mondta Jézus a zsidóknak, akik meg akarták őt ölni —, hanem ahogy az Atya tanított engem, úgy beszélem ezeket” (János 8:28).

Maga az Atya is, aki küldött engem, tanúskodott rólam. Sem a hangját nem hallottátok soha, sem az alakját nem láttátok; 38 és a szava sincs meg bennetek maradandóan, mert éppen annak, akit elküldött, nem hisztek

Ahogy engem az élő Atya küldött el, és én az Atya miatt élek, úgy az is, akinek én vagyok a tápláléka, élni fog énmiattam csak pár példa, hogy Jézus nem a saját kezdeményezéséből tesz semmit, hanem szelíd, és alázatos, ezért megvárja, míg megkérik valamire. :-) béke

Szerintem megvolt ez a lehetősége. Amikor elfogták ezt mondta:

"Akkor monda néki Jézus: Tedd helyére szablyádat; mert a kik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniök.

Avagy azt gondolod-é, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém többet tizenkét sereg angyalnál?"

Egyetlen angyal hatalmas hatalmat bír kapni az Atyától, elég nagy durranás lett volna, ha 12 seregnyi angyal áll Jézus védelmére, szerintem a világnak ott és akkor annyi. Jézuson múlt a döntés. Folytatódik a megváltás terve, vagy a világnak vége.

Ezért is mondta Jézus az imájában ezt:

Lk 22,42

Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!

Nem volt más lehetőség a világ számára, csak Jézus, és hogy az írások beteljesedjenek.

(János 10:18) "Senki sem vette el tőlem, hanem a magam kezdeményezéséből adom oda. Van hatalmam odaadni, és van hatalmam visszakapni. Az erre vonatkozó parancsolatot az Atyámtól kaptam."

Kedves kérdező, Jézusnak a már idézett egyéb bibliai helyek fényében VALÓBAN szabad akarata volt és dönthetett volna rosszul is, a következményeit pedig had ne találgassuk ...:-)

Az általad idézett vers pedig alapvetően félreérthető. Addig az időpontig, amikor Jézus a „más juhok”-ról beszélt, az emberek megkísérelték elvenni a „jó pásztor” életét. De Ő soha nem tett semmi olyasmit, amivel rászolgált volna arra, hogy az emberek halálra adják Őt. Ez magyarázza meg azt, hogy miért mondta ezeket a szavakat: „Senki nem vette el azt tőlem, hanem saját magamtól adom oda azt. Hatalmamban áll azt odaadni, és hatalmamban van azt ismét megkapni. Erre vonatkozóan parancsot az Atyámtól kaptam” (Ján 10:18).

Néhány hónappal később bebizonyosodott ez a kijelentés. Azon az éjszakán, amikor Jézust elárulták a Getsemáné kertben s amikor Péter megkísérelte karddal megvédeni Őt, Jézus ezt mondta: „Azt gondolod, nem tudnék Atyámhoz fordulni, hogy gondoskodjon számomra ebben a pillanatban több mint tizenkét légió angyalról? Ebben az esetben miként teljesednének be az Írások, amelyek szerint mindezeknek így kell megtörténniük?” (Máté 26:53, 54). Ezért, miután hagyta, hogy apostolai megfutamodjanak mellőle, Jézus önként megadta magát a tömegnek, amely azért jött, hogy elfogja őt és még egyszer utoljára megpróbálja halálra adni. Ezzel Jézus nem dobta el magától az életét.

Jézus hatalmat kapott mennyei Atyjától arra, hogy ezt az utat válassza, de ennek megtevése a saját szabad akaratától függött. Az a hatalma, hogy a feltámadás által újra megkapja a lelkét, attól függött, hogy hajlandó-e önként odaadni azt. Mivel valóban önként halálra adta a lelkét, mennyei Atyja felruházta Őt azzal a hatalommal, hogy ismét megkaphassa azt attól az Egyetlentől, aki képes volt feltámasztani őt a halottak közül. Semmilyen hatalom égen vagy földön nem gátolhatta meg Jézust abban, hogy újból megkapja „lelkét” vagy életét. Ezért sem a kormányzó pecsétje, amelyet a sír bejáratát elzáró hatalmas kőlapra tettek, miután Jézus meghalt a fán és a sírba helyezték, de még a katonai őrség sem, amely őrt állt a sírnál, nehogy a tanítványai ellopják Jézus holttestét, nem gátolhatták meg Jézust az Istentől kapott hatalmának a gyakorlásában a harmadik napon (Máté 27:62-től a 28:15-ig).

Jézus valóban mennyei Atyjának a parancsa szerint járt el ezekben a dolgokban. Ezért a halála utáni harmadik napon Jehova Isten kiadta a parancsot engedelmes Fiának, hogy keljen fel a halottak közül és keljen újból életre a szellemi birodalomban, ahol Atyjával együtt lehet. Mivel nem Isten iránti engedetlenség következtében vesztette el emberi életét, jogot és címet kapott a tökéletes emberi életre is, hogy bemutathassa ezeket Jehova Istennek az ő mennyei templomában és engesztelést szerezhessen az egész világ bűnéért.

Szerintem Jézus feladatának tekintette az emberiség, az emberek (ön-)tudatát javítani, egy magasabb színvonalra emelni. E cél sikerének érdekében hajlandó volt a legnagyobb áldozatot hozni.

Képzeljük csak el a tanítványok lelkiállapotát, akik az első alkalommal találkoztak a Mesterrel, miután néhány nappal korábban a kereszten látták meghalni! Tudatuk akkor egy ember lehetőségeinek láttára, aki isteni kilétére ébredve a Krisztust hozta kifejezésre a végsőkig, a 'magasba szökkent'. Röviden azután jött az ígért támasz, a pünkösdi események alkalmával kaptak annyi lelkierőt, hogy ők is készek lettek a legnagyobb áldozatot hozni, amit egy ember vállalhat.

Az Atya nem egy valaki rajtunk kívül, hanem az ember Isteni kiléte, a Krisztus, az ÉN VAGYOK minden emberben, ebben a tudatban cselekedett Jézus, tehát nem egy valakinek parancsára rajta kívül. Ebben a tudatban nincs olyan hogy kötelesség az Atyával szemben - „az Atya és én egy vagyunk”.

Ha Jézus az utolsó pillanatban meggondolja magát és nem vállalja a szenvedést, a gyötrelmes halált, akkor nem támad fel harmadnapra. Akkor ma nem beszélünk róla, akkor a történelem másképp néz ki, akkor tanítása feledésbe megy és az emberiség tudata mélyebbre süllyed mint az oktalan állat.

Kövezzetek meg, szerintem ő nem példát mutatott, hanem megmutatta, mi vagy valójában. Történetesen te is a mostani emlékeid előtt döntötted el a földi "mutatványod" "kötelező elemeit", csak a te mutatványod nem az, hogy ezt megmutasd néhány kontinensnek, hanem leginkább tanulságos akadályoztatásnak tűnik itt és most. Neked is megadathat, hogy elmúlik ez a fura amnézia, még ha nem is 12 évesen... Csak ugye ahhoz már nem te kellesz, hanem része kell legyen a küldetésnek, vagyis kisebb áldásként jelenik meg itt. Lehetségesnek tartom, hogy volt szó reinkarnációról is, csak az utókor vezetői abban voltak érdekeltek, hogy egyetlen újjászületésre kelljen gőzerővel gyúrnia a rendkívül bűnös népnek... A Kegyelem többet jelenthet ennél, és több is, ebben valahogy biztos vagyok. Ezért fér bele a több élet és a sok-sok, félig-meddig autodidakta lélek gondolata. Félig-meddig, mert a tervezőszobájában hamar észre fogja venni, hogy merre halad és mire megy vele. Addig tapasztal, míg szívből képes lesz megelégedni azzal, ami van, és már csak arra vágyik, hogy örökké a szépség nyelvén szülessen újra meg újra újjá a teremtett világ...

Ebben nehéz is lenne eltérni Jézustól.