Isten miért nem adott az édenkertbe még egy utolsó esélyt Àdáméknak? Ha meg tudta hogy semmi értelme, mert nem tökéletesek, akkor miért mondta, hogy"igenjók"?

Mert az Ószövetség Jahvéját a kor despotikus uralkodóiról mintázták, akik ellen ha az ember vét, akkor nincs második esély, rosszabb esetben meg is hal a "vétkes". A despota nem ad második esélyt, mert, ha engedékeny lenne, azzal csökkenne a tekintélye. Az ilyen emberek uralmát a félelem tartotta fenn.

Az adott kultúra mindennapjai alapján alakul ki az istenkép, nem pedig fordítva, ahogy azt sokan hiszik. A vikingek harcos isteneit az ő fosztogató és csatázó életmódjuk szülte, a maják vérszomjas isteneit pedig a törzsek közötti állandó öldöklés. Az ókori Közel-Kelet véreskezű uralkodói ihlették Jahvét, ennyi az annyi.

Azért nem kaptak még egy esélyt, mert irtó nagyot hibáztak. Ezt nem lehetett elintézni egy ejnye-bejnyével. Isten megparancsolta Ádámnak, hogy a kert egy bizonyos fájáról ne egyen, mert ha eszik róla meghal. (I.Mózes2:17.) Sátán ennek az ellenkezőjét állította: Bizony nem haltok meg. Sőt, azt állította, hogy Istenhez hasonlóak lesznek. (I.Mózes3:1-5.)

Éva nem fogadott szót Istennek, evett. Éva ugyanis Sátánnak hitt. Ádám pedig támogatta ebben. Sátán mellé álltak abban a vitában, hogy van-e joga uralkodni Istennek vagy nincs.

Nem bocsáthatott meg a Teremtő, mert előre megmondta, hogy meg fognak halni. Ráadásul kicsit túlmutatott a dolog azon, hogy esznek egy kis gyümölcsöt.

Ne akarj túl okos lenni, mert rájössz, hogy halandó vagy a tudásod ellenére is! - ha szimbolikusan így értelmezzük a leírást, valamit árnyal a képen?

Ha az ember tud valamit, a második esély csak feledéssel érhető el. Akkor az Úristen törölje a memóriát?

A Biblia gyakran képekben fejezi ki a mondanivalót, és mi ezt a képet akarjuk értelmezni úgy, mintha az a helyzet valódi (fény)képe lenne.

Most hiába lázadunk a bűneset miatt. Nekünk személyesen kell megpróbálnunk nem szakítani a kísértések fájáról. ez nem azt jelenti, hogy analfabétáknak kell lennünk, hanem inkább azt, hogy ne a tudást istenítsük, ne akarjunk Isten helyett tudni. A tudás inkább legyen az Isten megismerésének a segédeszköze.

Nem igazán értem a kérdést. Isten megmondta, hogy ha esznek a tiltott gyümölcsből, akkor halálnak halálával halnak. Nos, a történet simán végződhetett volna azzal, hoyg ettél a gyümölcsből, tehát most elpusztulsz és itt a vége az emberiségnek, kész. Ehhez képest Isten mégis megmentette a haláltól az embert, olyannyira, hoyg Ő maga halt meg érte később, csak hogy az ember élhessen.

Az pedig, hogy valaki jó, nem feltétlenül jelenti azt is, hoyg tökéletes. A gyerekek is jók, de nem tökéletesek. Ádám és Éva is még természetes módon tudott volna fejlődni a teremtett állapothoz képest akkor is, ha nem bukik el, hiszen a végtelen Isten képmásai voltak, vagyis eleve lényegük szerint önmaguknál túlmutattak. Pont ez volt a bukás lényege, hogy a Sátán azzal a csúsztatással jött, hogy Isten nélkül, Isten akaratával szembemenve legyenek olyanok, mint Isten. Holott eleve olyanok voltak, mint Isten! Csakhogy ha megbomlik az Istennel való bizalmas viszony, az az embert lényegileg érinti, mert neki, mint Istenhez hasonló lénynek szintén lényegéhez tartozik az Istennel való közösség, mivel a Szentháromság Isten lényege maga ez a szeretetközösség. Ezen elmélkedj. Isten egyáltalán nem tolt ki az emberrel, hanem a bukása ellenére is tovább szerette...

Az ilyen jellegű kérdéseket már sokszor kiveséztük.

Kapott még egy esélyt ahogy mindenki, olvasd el a Genezis 3,15-öt. Hogy pedig miért kellett távozniuk az édenkertből, ahhoz olvasd el a Genezis 3,22-24-et.

Tökéletesek voltak, de a tökéletesség - ahogy már többször is el lett mondva - nem azt jelentette, hogy arra programozta be őket Isten, hogy robot módra igent és nemet mondjanak. A tökéletesség azt jelentette, hogy amikor megteremtette őket a bűnnek egy parányi hajlama sem volt bennük, viszont megkapták a lehetőséget, hogy döntsenek Isten mellett, vagy Isten ellen. Sőt, nemcsak a döntés lehetőségét kapták meg, hanem a tetteik következményeiről is fel lettek világosítva. Hasonló ez ahhoz, ami az angyalokkal történt. Nekik is megvolt a lehetőségük, hogy döntsenek Isten mellett, vagy ellen. A harmadrészük elfordult Istentől, de a többség hűséges maradt Hozzá.

A vallások egyik lényege, hogy megmagyarázzák azt, amit az adott időben rendelkezésre álló tudással nem tudnak alátámasztani.

3000 éve azért a maihoz képest egy hangyányit kevesebb tudás állt rendelkezésre, szóval tökéletes táptalaj volt a vallások számára, hisz volt egy halom ember egy halom kérdéssel, amire nem tudták a választ. Az egyik ilyen az ember természetével volt kapcsolatos, mégpedig a jól ismert "miért vagyunk gonoszak?" dolog. Szociológusok és magatartás kutatók már rég bebizonyították az adott viselkedési formák kialakulásának az okait, de a kor embere számára nem állt rendelkezésre ilyesféle források tömkelege, mint ahogy most nekünk (ennek dacára elég sok sötét ember van a mai világban), ezért a saját tudásából megpróbálta kikövetkeztetni, a "miért"-re a választ. Szóval próbáljunk meg a 3000 éve élt közel-keleti ember fejével gondolkodni.

Maga az egész Édenkert egy rohadt nagy szimbólum. Gondoljuk csak át, a kor sivatagi nomádjainak a számára egy oázis kész csoda volt, ha találtak egyet. Ez nem egyedi dolog, a sziúk paradicsoma a bölényekkel teli préri volt, többek közt innen ered az "örök vadászmezők" dolog. Az oázisok környéke elég népes volt és tekintve, hogy kőkemény hierarchia uralkodott az emberek között evidens, hogy voltak bizonyos szabályok, amiket be kellett tartani annak érdekében, hogy ott maradhass, máskülönben repülsz, a fejed nélkül. Mint ahogy említettem Jahve a kor despotikus uralkodóiról lett mintázva, tehát az emberek csak ehhez tudtak viszonyítani ezért lett az istenük is egy kegyetlen állat, aki csak azért, hogy tesztelje a szolgái hűségét a legkegyetlenebb és legmegalázóbb dolgokra kényszeríti rá őket. Persze az ember maradni akart az oázisban, mert a sivatag élhetetlen, ha onnan kikerül az egyenlő a halállal, innen ered a kiűzetés következtében az ember életének a részévé váló halál. A tiltott gyümölcs fája pedig nem egészen az, aminek értelmezik, legalábbis az ókoriak nem úgy értelmezték, mint ma. A mai értelmezés szerint a büntetés nem a halál volt a gyümölcsből való evés után, hanem a tudat, illetve annak a tudása, hogy az ember halandó, hisz a tudatlanság biztonságában az ember sokkal boldogabb. Halandónak teremtetett, de a halála békés és nyugodt lett volna. És mi az ókori értelmezés? Egyszerű. A fa olyasmi lehetett, mint a középkorban a majorság. Az ókorban is léteztek már olyan földterületek, ahol ugyan dolgoztak szolgák, de a termést csak a földesúr élvezhette. Ádám evett a majorság terméséből, ezzel megsértve az Úr saját magántulajdonát és ebből jött az, hogy kirúgták őt. No de! Miért Éva evett először? Ez is baromi egyszerű. Ahogy manapság, úgy akkor is, a társadalmi berendezkedés, 1-2 ausztrál törzset eltekintve kőkeményen patriarchális volt, szóval a nőre nyugodtan rá lehetett kenni mindent, úgyse szólt vissza, vagy ha igen, akkor megkövezték és le volt tudva a gond. A férfi, mint olyan tévedhetetlen, ezért is kapta a "teremtés koronája" becenevet és többek között ezért is lett Isten neme férfi.

Ennyi a teremtéstörténet.