Jézus szűz volt? Vagy Ő is "vétkezett"?

A szent emberek megvilágosodottak és egy testben élik a férfit és a nőt. Nem is kell nekik szexelni...

Akármennyire nehéz elképzelnünk is ezt...:))

Bár sok téveszme kapott lángra Jézus nős mivoltával kapcsolatban, de a Biblia nem támasztja alá azt, hogy Jézus nős lett volna.

A Biblia nem tiltja a szexualitást, hiszen Isten azt nem csak a gyermeknemzés, hanem az öröm forrásaként is adta az embernek (szerintem ezt sok mindenkinek nem kell részleteznem, :)

Az eredeti kérdésre visszatérve:Jézus tökéletes volt, és ezért nem vétkezett. De nem azért, mert élt nemi életet vagy sem, hanem azért, mert nem az volt a funkciója, feladata a földre jövetellel,hogy ő családot alapítson. A célja az volt, hogy tisztára mossa azt a gyalázatot, ami Istent érte. Ettől a feladatról egy pillanatra sem tért el, hiszen még az életét is erre áldozta.

Isten a szexualitást házasságba adta és nem házasságon kívül. Mivel Jézus nem volt nős, ezért házasságban nem élt nemi életet, házasságon kívül, pedig azért nem, mert tudta, hogy vétkezne Isten törvénye ellen, mivel Isten a házasságon kívüli nemi életet paráznaságnak tekinti.

Három és fél éves szolgálata alatt Jézus mindvégig hűséges volt, minden tekintetben (fizikai, szellemi és erkölcsi értelemben is). Ha nem így lett volna, akkor nem lehetne őt megváltónknak tekinteni, mert nem lenne különb nálunk, márpedig Ő sokkal különb volt mindannyiunknál.

Buddha ember volt mindig, embernek született, emberként élt még akkor is, amikor szent lett. Isteni rangra később emelték.

Jézus a földre jövetele előtt nem ember volt, hanem Isten egyszülött fia, aki az égbe élt Vele.

Tehát Jézus emberi mivolta előtt nem élt nemi életet, mert az tilos volt az angyaloknak.

Amikor, pedig a földre született, már leírtam az előző válaszomban, hogy nem élt nemi életet, mert nem az volt a célja, hogy családot alapítson. Nem lett volna tilos, hogy legyen családja, de akkor megváltás sem lett volna, az ő tanítása is elveszett volna, mert köztudott, hogy aki igazán foglalkozik a családjával, annak nem a munkahelye, nem a buli, stb., hanem a család az első. Tehát Jézus a földre jövetele előtt is szűz volt, és mindvégig az maradt. De nem azért, mert a nemi élet bűn lenne házasságban, hanem azért mert neki a célja az ige-hirdetés, tanítványképzés, stb. volt; és ez minden idejét felölelte.

Ha Jézus itt a földi életében bűnben élt volna, nem lett volna semmi értelme a keresztáldozatának, mert Isten nem tudta volna elfogadni az áldozatát mi értünk, ugyanis a saját fiának sem kegyelmezett volna, ha bűnbe esett volna!

Valamint a Biblia is azt írja, hogy Jézus szeplőtelen áldozatot vitt az Atya elé, nem beszélve arról, hogy nem is támadott volna fel harmadnapon, hanem a pokolban maradt volna, ha bűnös, ugyanis ez lett volna Lucifer fő műve, erre készült, hogy Isten egyetlen fiát örök szenvedésbe tiporja, ezért lázította a népet a megölésére, joga lett volna lent tartania, ha bűnös...

De tudod mit...kérdezd meg tőle...tuti nem hagy válasz nélkül! :D

"hanem a pokolban maradt volna, ha bűnös, ugyanis ez lett volna Lucifer fő műve, erre készült, hogy Isten egyetlen fiát örök szenvedésbe tiporja, ezért lázította a népet a megölésére, joga lett volna lent tartania, ha bűnös... "

Jó az, amit írsz, de Jézus valóban a "pokolra" került 3 napig!

Mert ugyanis a pokol szó, az emberiség közös sírja, nem pedig valami tüzes, vagy tűz nélküli örök bűnhődés színhelye. Ilyen nincs.

Jézus sem került volna ilyen helyre, csak meghalt volna.

"A bűn zsoldja (büntetése) a halál" (Róma 6:23)

"Aki meghalt, felszabadult a bűne alol" (Róma 6:7)

Jézus nem azért volt lent a "pokolban", mert rajta volt a világ összes bűne, hanem azért, mert meghalt. Amint már korában is kifejtettem, a seol, hádész, pokol, mind ugyanazt jelenti: az emberiség közös sírja.

Mivel Jézus volt a sírban 3 napig, ezért a pokolban is volt, de nem abban az értelemben, hogy az a gyötrelem helye, hanem azért, mert egyszerűen: meghalt.

Tehát a pokol nem egy gyötrelmes hely, ahol az ördög sütögeti az embereket, és szurkálja vasvillával, hanem az emberiség közös sírja.

Ebben az értelemben mindegy, hogy Jézus szűz volt-e vagy sem (mármint, hogy volt-e a pokolba vagy sem, és mi a pokol).

Természetesen nem haragszom, örülök, hogy őszinte voltál.

Nem vagyok materialista, csak reális. Egyébként én is hívő ember vagyok, csak a mesékben nem hiszek (pl. hogy a pokol az örök gyötrelem helye, ahol az ördög vasvillával szurkálja az embereket egy katlanban örök ideig). Azt hiszem, hogy Isten jó (I. János 4:8), és maga a szeretet. Ezért a fiát nem küldi/küldte olyan helyre ahol szenvedne, miután már a földi életben is kijutott neki eléggé a szenvedésből.

A hiszékenység különbözik a hittől (Zsidók 11:1). A hit bizonyítékokon, szilárd alapokon nyugszik. Például: hiszem, hogy létezik Isten, hiszem, hogy voltak csodák az ókorban (mivel nem láttam egyet sem, mert nem éltem akkor, ezért, ha elhiszem, hogy Isten létezik, akkor elhiszem azt is, hogy Mózes a vörös tengert a botjával /persze Isten segítségével/ ketté választotta).

Ezt sem hitték el sokáig a tudósok, mégis bebizonyosodott, hogy megtörtént, mivel laboratóriumi körülmények között a tudósok bebizonyították /egyszerű mágneses energia/.

Miért ne lehetne Istennek realitást tulajdonítani? Értem ez alatt, hogy miért ne használhatna fel Isten természeti energiákat a hatalma bizonyításához?

A történelem nem említette Belsazár királyt, mint perzsa uralkodót, viszont a Bibliai feljegyzések igen (lásd Dániel könyve). Ezért vagy elhiszem, hogy létezett, vagy sem. De az már bizonyítást nyert, hogy pl. Nabunaid krónikája megjegyzi ezen uralkodó nevét, holott a történészek sokáig mit sem tudtak a létezéséről.

Tehát, szerintem a hívő embernél nem csak a hit játszik szerepet. Nem magunkat kell egyfajta realitással meggyőznünk,hanem azokat, akik nem hisznek, de mi szeretnénk, ha hinnének. Ehhez, pedig nem elég a mi hitünk. Sokszor tudományos alapokon nyugvó bizonyítékokra van szükség, és ebben az esetben nem elég, ha mi csak úgy hiszünk, kell a szilárd bizonyítékokon alapuló meggyőződés is.