Ha hiszek Istenben, mégis figyelmen megszegem a parancsait és bűnös életet élek, még kerülhetek a Mennybe?

Szia

Nem tudom kommentálni a választ, de...

Elnézést, a lérdésed miatt önkéntelenül felmerült bennem is a kérdés:

Miért szeretnél a menybe kerülni? Mit csinálnál ott? Miért vágyódsz oda?

Nem, mert a "mennyek" nem léteznek.

Amúgy nem kérdeznél fölöslegesen ha ismernéd (olvastad volna) a könyvet amit megpróbálsz lenyomni mások torkán.

"Az egyetelen megbocsáthatatlan bűn a Szentlélek káromlása."

Nem. Az ördögök is hisznek, mégsem jutnak oda. Az is hülyeség, hogy elég aa bűnt bevallani, utálom nár, hogy olyanok írnak a témáról, akiknek semmi tudásuk nincs erről, még az élő Istent sem ismerik.

Fogadd be Krisztust, ő az egyetlen út.

Hiszel Istenben? A Biblia egyfajta hitet ismer el hitnek: Isten tulajdon hitét, amelyet az emberek szívébe helyez a Saját Beszéde által, a Saját Szelleme munkájaként. Ha ennek a hitnek a morzsája a szívedben volna, akkor nem azon gondolkodnál, hogy a bűneiddel együtt is a Mennybe mehetsz-e, hanem azon, hogy hogyan szabadulhatsz meg a ragaszkodó bűneidtől is. A hit azonban megszerezhető, ha nincs meg, ezért javaslom, hogy inkább azon legyél, minthogy hamis békességre törekszel. Találsz itt is, máshol is sok embert, akik szerint csak cselekedd a jót, és ne félj semmitől. A legnagyobb probléma azonban az, hogy ezeknek az embereknek a többsége önmagából kiindulva próbálja meghatározni a jó fogalmát, noha az ítélet nem az ő mértékük szerint történik majd, hanem olyan mérték szerint, ami az emberiség megteremtése előtt már meg volt határozva. Kit ismersz itt, vagy máshol, akire hivatkozhatnál? Egyedül Jézus Krisztus személyes ismerete számít, és a Hozzá való viszonyod. Jézus bárkinek megbocsát, aki hajlandó letenni az életét Neki, de senkinek sem bocsát meg, aki a régi életét át akarja menteni. Valóban előfordul, hogy valaki a halálos ágyán fordul Jézus Krisztushoz, és meg is kapja a bűnei bocsánatát. Ezek azonban jellemzően nem azok az emberek, akik évtizedekkel korábban úgy döntöttek, hogy a kedvük szerint élik az életüket, és majd a halálos ágyukon térnek meg. Ezekre az emberekre ez vonatkozik:

"Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is." (Gal 6,7)

Vagy:

"Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette; És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok: Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, amitől féltek. Mikor eljő, mint a vihar, az, amitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás. Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak. Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották. Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet. Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek. Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket. Aki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől." (Péld 1,24-33)