Mit jelent a"lelki paráznaság"fogalma?

Nem feltétlenül sátáni. Sőt a jelenségek 99%-a nem sátáni, mert a Sátán nem teremt. A dolgok az Istentől származnak, s jók, ha az Isten által elrendelt helyükön és rendeltetésük szerint funkcionálnak. A Sátán max. összekevergeti ezeket, kizökkentvén az eredeti rendeltetésükből, helyükről.

Az előző válaszomban minden benne van. Tudom, nehéz, meg nehezen is fogalmazok, nem elsőre fogod megérteni.

Arról van szó, hogy azt hajkurássza az egyén, ami nagyobb katarzis-élményt, nagyon örömöt nyújt. Ez a jó-ra nem mindig igaz. Tehát a valódi jót, bölcsességet, amely épít, felcseréled felületes örömökkel, amelyek nem építenek, viszont áthatnak, s általuk minél nagyobb katarzisokban részesülsz.

Nagyon leegyszerűsített példa:

A gyógytea keserű, a vaníliás kóla meg tök fincsi. Mikor gyomorbeteg vagy mondjuk, és teát kéne innod, keserűsége miatt (mivel nem a szád íze szerint való), felcseréled a vaníliás kólával, ami már ízlik, viszont nem gyógyít meg, sőt, akár még kárt is tehet benned.

Ez az alapelv itt.

Ha megfigyeled a hozzászólásomat, akkor láthatod, hogy én sem önmagában az extázist, vagy a katarzist azonosítom a kérdésben forgó fogalmunkkal, hanem a motivációt, amely megszüli, illetve irányt és célt ad neki.

Mondom: ott van benne minden a hosszú hozzászólásomban. Csak nagyon figyelmesen kell elolvasni.

Az embernek tisztáznia kell, hogy ahol van, ott miért van, és ha menni szándékozik, annak mi az indítéka. Ha az embert Isten elvezette egy közösségbe, de be van sózva a hátsója, mert már eltelt tíz-húsz év, és onnan akar elmenni egy másikba, az nem helyénvaló, borítékolhatóan bajbakerül, ha úgy dönt, hogy megy. Ha azonban csupán azért van adott helyen, mert ezt dobta a gép, de Isten szólongatja és el akarja onnan vinni, akkor kerül bajba, ha marad. Isten ezt mondta Ábrahámnak: "Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, amelyet én mutatok néked." (1Móz 12,1) Nem mindig az az üzenet, hogy maradni kell. Kizárólag akkor kell maradni, ha az ember tudja, hogy Isten akaratából van ott, ahol van. Minden más esetben kérdéses. De az, hogy kérdéses, még nem jelenti azt, hogy szabad a vásár, csak annyit, hogy vizsgálat tárgya a dolog: menjek vagy maradjak.

Nekem meggyőződésem, hogy az ember nem tud Krisztusban megállni, ha szabad elhatározásából elhagyja a helyét. Ha mégis megteszi, a helyreállás azzal kezdődhet a számára, hogy szembenéz a ténnyel, hogy elhagyta a helyét. Ebben az esetben is vizsgálni kell, hogy akarja-e Isten, hogy visszamenjen oda, ahonnan lejött, ez ugyanis nem evidens, különösen hosszú idő után. Valóban nincs üdvözítő felekezet. Olyan azonban van, hogy Isten személyes akarata. Istennek nem mindegy, hogy adott személy hol, mit csinál, hova tartozik, hol lakik, kivel házasodik, melyik gyülekezetbe jár. Ha az ember eltéveszti a fő irányvonalat, nagyon nehezen tud csak evickélni, hármat előre, kettőt hátra. Persze ha a hitet, amit kapott mindvégig megőrzi, akkor megmenekül. A kérdés csak az, hogy meg tudja-e őrizni mindvégig, ha nem a helyén van? Ez a kérdés nyitott, nincs megnyugtató válasz. Csak annyi tudható, hogy Isten továbbra is támogatni akarja az embert. De hogy mi fog történni, arra nagy befolyással van az ember, aki jellemzően sokkal jobb döntéseket szokott hozni a helyén, mint máshol.

Szia

A 2-es kommentedben megírtad a kérdésedre a választ:-)

de másként ezt így fogalmazta meg Pál postol:

"Mert mi közössége van az igazságosságnak és a törvénytelenségnek? Vagy mi részessége van a világosságnak a sötétséggel? Továbbá miféle összhang van Krisztus és Beliál között? Vagy mi része van a hithűnek a nem hívővel? És mi egyezsége van Isten templomának a bálványokkal? Mert mi egy élő Isten temploma vagyunk; mint ahogy az Isten mondta: „Közöttük fogok lakozni, és közöttük fogok járni, és Istenük leszek, és ők népem lesznek.” 2Kor. 6:14-16

.