A kereszténységnek a pogánysággal szembeni ámokfutása a politika mellett bosszúhadjárat volt az üldözésekért?
Ajánlom a figyelmetekbe Bart. D Ehrman professzor "A kereszténység diadala" című könyvét. Azon belül is ezt:
9. fejezet: Térítés és kényszerítés: A keresztény birodalom hajnala.
Néhány idézet a könyvből:
Az egyik forrás (Libaniosz beszédeiből) szerint: "Le sem merem írni hányakat gyilkolnak meg felkeléseik során, szégyent hozva nevükre" (277. oldal).
De ez is érdekes:
"A pogányok szent helyeinek keresztény kisajátítása olykor még kíméletlenebb gyalázkodásokkal járt. Erre példa a gázai Zeusz-templom, amelynek 402-es lerombolása után Porphüriosz püspök a templom maradványaiból kövezte ki az új keresztény templom átriumát, hogy ne csak a keresztény hívek, de a kutyák és a disznók is azon járjanak. Porphüriosz életrajzírója szerint "ez még mélyebb fájdalmat okozott a bálványimádóknak, mint templomuk felgyújtása"". (277-278. oldal).
Ugyanakkor a szerző megjegyzi:
"Lehetlen megmondnai, hogy a tolarencia-intolarencia kérdésben melyik irányba húzott inkább a keresztények többsége". (273. oldal).
Ehrman professzor könyve kiváló olvasmány, olyan kérdésekkel is foglalkozik, mint például a "A csoda, mint a meggyőzés eszköze" (5. fejezet) vagy "A római pogány vallások (3. fejezet).
Ehrman maga is keresztény volt, sőt, újszövetségi bibliatudós, keresztény hitének azonban hátat fordított.
válasza:Tisztelettel, de Bart. D Ehrman nem történész. Egy presbiteriánus egyetemen tanult presbiteriánus teológiát és az Újszövetséggel foglalkozik. Koncentráljon inkább erre, nagyon szép terület.
A történelem és a történészi munka ennél a megállapításoknál sokkal árnyaltabb és mélyrehatóbb kutatómunkát és módszertant igényel.
#2
2011-ben, (vagy annak környékén) mint az Észak-Karolinai Egyetem professzora jelentetett meg egy provokatív könyvet az Újszövetségről:
Itt azt olvasom, hogy Ehrman előfordult a keresztény hitétől és vallástudománnyal kezdett foglalkozni:
Itt valláskutató-történészként hivatkoznak rá:
Bárhogy is legyen, szerintem Bart Ehrman korunk egyik legnagyobb gondolkodója, aki jobban ismeri a kereszténységet, mint az átlag ember. Szeretem a munkásságát, és szerintem szükség is van rá, mert egy másik szemszögből közelíti meg a kereszténységet.
válasza:Amikor valaki gyökeresen elfordul addigi életét meghatározó világnézettől, ideológiától, akkor gyakran nem csak el, de ellene is fordul. Sajnos az emberi természet ilyen gyarló. Ezt követően fűt, békát összehord, részigazságokból, túlzásokból sző hazugság hálót.
De ez nem csak az említett ex-presbiteriánus Ehrmanra igaz, hanem gyakran megfigyelhető kiugrott papoknál is. Vagy itt a fórumon is van egy megszállott tag (szerintem már pszichológiai eset), aki korábban keresztény szekta tagja volt, most pedig idejének java részért azzal tölti, hogy keresztényellenes megnyilvánulásokkal köpködjön.
"Bárhogy is legyen, szerintem Bart Ehrman korunk egyik legnagyobb gondolkodója, aki jobban ismeri a kereszténységet, mint az átlag ember."
Ebben nem sok logikát látok. Mi köze a két állításnak egymáshoz? Én is jobban ismerem a kereszténységet az átlagnál, akkor lehetek korunk másik legnagyobb gondolkodója? Vagy csak azért emeled piedesztálra, mert keresztényellenes tevékenységet folytat és ebben azonosulni tudsz vele?
Szerintem a legnagyobb gondolkodók sose valami ellen gondolkodnak, hanem valamiért. Például békéért, jobb jövőért, stb...
#5
Azért kíváncsi lennék, hogy Ehrmannak milyen "részigazságai" vannak. Talán tagadod a 402-es keresztény pusztítást, vagy hamisítványnak tartod a Libaniosz beszédeiből szóló részletet?
Én nem látom Ehrman könyvében azt, hogy elfogult lenne.
- Amikor a csodákról értekezik, nem állítja, hogy azok biztosan nem történtek meg.
- Amikor a keresztények intoleranciájáról ír, nem írja azt, hogy mindegyikük az lett volna.
- Nem tagadja Jézus történetiségét sem,
- Sőt, Konstantin megtérését ks igaznak mondja.
Szóval semmi olyat nem mondd, amit egy átlag keresztényellenes mondana.
Volt Ehrmannak is egy olyan korszaka, amikor hevesen támadta az Újszövetséget, azt állította, hogy hazugság van benne. De ebben a könyvben egy érett szakemberként beszél. Felülről látva a kereszténységet, és nincs benne az antiteisták keresztényellenessége, de nincs benne a keresztény történészek elfogultsága sem.
Ráadásul a 9. fejezet csak egy fejezet ebből a könyvből. Nem erről szól az egész.
válasza:Jacques Paul Migne óta (19. század) elég nagy mennyiségű irodalom van az ókeresztény egyházról összegyűjtve, latinul és ógörögül.
Nem Libaniosz és nem Iulianus Apostata voltak az elsők, akik kritizálták a kereszténységet. Jóval korábban is voltak olyanok, mint pl. Kelszosz, akinek a kritikáját Órigenésztől is ismerjük.
"Mi köze a két állításnak egymáshoz?"
Azért tartom Ehrmant nagy gondolkodónak, mert le mer írni olyan dolgokat is, amit más nem. Bátor ember, nem fél attól, hogy esetleg a keresztények rászállnak.
"aki korábban keresztény szekta tagja volt, most pedig idejének java részért azzal tölti, hogy keresztényellenes megnyilvánulásokkal köpködjön."
Lehet rám célzol, (vagy az egykori hitgyülisre, aki mutatta a papírjait). Tényleg rossz volt abban a szektában (pontosaban szektás vonásokkal bíró gyülekezetben) lenni, bár pszichiátria eset nem vagyok. Én tudatosan írtam ki olyan kérdéseket, amit a keresztények hergelésként is értelmezhetnek. Egyrészt egy normális lélektani folyamat, másrészt elgondolkodtatom az embereket, hogy van ilyen nézet is. De ezeket a kérdéseket én a valláskritikai rovatba írom, tehát nem igazán keresztényeknek szólnak. De egyébként már unom ezt a témát (keresztény kritika), szóval nem abba fogom hagyni.
Ez a kérdés viszont - bár értelmezheted hergelésként is - inkább történelmi kérdés.
A Római Birodalom üldözte a kereszténységet. Vajon például a 402-es eset a kereszténység részéről bosszúhadjárat volt a pogány rómaiakon? Nagy Sándor perzsák elleni hadjárata az volt. Mert annak idején sok a perzsák sok szenvedést okoztak a görögöknek. A rómaiak sok szenvedést okoztak a kereszténységnek.
válasza:Nem tudom, hogy Kleszosz azonos-e Celsius-al (remélem jól írom) Róla is értékezik Ehrman.
És természetesen nem csak az a két idézet szerepel a könyvben ebben a témában. De nyilván nem idézhettem be az egész 9. fejezetet.
A kritikusok közül én rá lennék kíváncsi:
"Porphüriosz (Türosz, 232/233-Róma, 304): görög újplatonikus gondolkodó. - Rendszerbe foglalta és érthetővé tette →Plotinosz tanát. Kommentárokat írt →Platón és →Arisztotelész írásaihoz, legismertebb a (Pszeudo-)Arisztotelész kategória-írásához készült bevezetés, az Eiszagógé. A keresztények elleni írása (Kata Khrisztianón), amelyet a ker. írók (Methodiosz, Euszébiosz, Apollinariosz) említenek s vitáznak vele, nem maradt ránk, a hagyomány szerint III. Valentinianosz és II. Theodosziosz 448: elégette. Ebben ~ kétségbe vonja →Dániel könyvének eredetiségét, s jövendöléseit utólagos visszavetítésnek, „vaticinium ex eventu”-nak ('jövendölés a beteljesedettből') minősíti. R.Z."
Forrás itt: [link]
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!