Ha a gonosz nem létezik, miért vagyunk képesek félni teljesen irracionális dolgoktól?

Az általad leírt érzéseket és tapasztalatokat számos tényező befolyásolhatja, beleértve a pszichológiát, a kultúrát, a személyes élményeket és az egyéni értékrendet. Az, hogy miért félünk olyan dolgoktól, amelyek racionális gondolkodásunk szerint nem léteznek, összetett és személyes okokra vezethető vissza.

Kultúra és Nevelés: A kultúra és a nevelés nagyban meghatározza azt, hogy milyen félelmekkel nőünk fel és milyeneket sajátítunk el. Még ha valaki nem hisz is egy adott dologban, a kultúra és a gyermekkorban szerzett tapasztalatok hatására továbbra is fenntarthat bizonyos félelmeket.

Archetípusok és Kulturális Szimbólumok: A félelem gyakran kapcsolódik az archetípusokhoz és kulturális szimbólumokhoz. Például, a sötétség, a rossz és a félelmetes lények gyakori szimbólumok számos kultúrában. Ezek a szimbólumok mélyen beivódtak a kognitív rendszerünkbe, és akkor is hatással lehetnek ránk, ha tudatosan nem hiszünk bennük.

Pszichológiai Mechanizmusok: A pszichológiai mechanizmusok, például az agy automatikus reakciói és az evolúciósan kialakult túlélési ösztönök, befolyásolhatják a félelmeket. Az emberek hajlamosak arra, hogy veszélyforrásként kezeljék az ismeretlen vagy fenyegetőnek látszó dolgokat.

Személyes Élmények: Személyes élményeid, mint a kutyatámadás vagy más kellemetlen események, erősíthetik a félelmet és befolyásolhatják, hogy milyen dolgoktól tartasz, még ha tudatosan is eltérően gondolkodsz.

Pszichológiai Védekezési Mechanizmusok: Az elméd a félelmet gyakran kezeli olyan védekezési mechanizmusokkal, mint az elnyomás vagy a tagadás. Ezek a mechanizmusok lehetővé teszik számodra, hogy elkerüld a kellemetlen érzéseket vagy gondolatokat.

Ami a keresztény tanításokkal való foglalkozást illeti, a vallások gyakran biztosítanak keretet és szimbólumokat a félelmek kezelésére. A keresztény szimbólumok és hit lehetnek pszichológiai támogatást nyújtó eszközök, amelyek segítenek csökkenteni a félelmet.

Fontos megérteni, hogy a félelmek egyéni tapasztalatokon és érzéseken alapulnak, és mindenki egyedi módon reagál rájuk. A szakemberrel való beszélgetés, például pszichológussal vagy pszichiáterrel, segíthet a félelmek kezelésében és megértésében.

Hiába változott meg nagyon az ember környezete a technológia fejlődésének köszönhetően, a testünk és az agyunk ugyolyan, mint az őseinknek volt.

Több százezer, talán több millió éven át az éjszaka és a vele érkező sötétség a ragadozók idejének eljövetelét jelentette a természetben élő emberek számára, a napszakot amikor félni illik. Ehhez a kihíváshoz igazodott az agyműködés, és mivel az evolúció lassan működik, a biztonságban töltött néhány ezer év még nem tudta felülírni ezt a mintázatot.

Mitől szokott úgy általában félni az ember, amitől valamennyire még indokolt is félnie?

Egyrészt attól, ami ismeretlen. Sokan azért nem váltanak munkahelyet, mert ismeretlen területre kerülnek, a fene tudja ott mi történik, akkor még mindig jobb megmaradni egy jelenlegi rossz munkahelynél, mert bár rossz, de legalább ismert, még ami rossz benne, az is nagyrészt kiszámítható.

Félni szokott az ember attól is, ami felett nincs hatalma, amit nem tud kontrollálni. A villámlástól is sokan félnek, pedig nyilván egy vihar esetén lehet rá számítani, nem ismeretlen maga a jelenség. No de nem tudod kontrollálni, hogy beléd csapjon-e a villám, vagy egy tőled 2 km-re lévő fába.

~ ~ ~

Sötétben nem lát az ember. Így hogy mi van a sötétben, arról nincs információja, az számára ismeretlen. Az ember, ha kevés információ áll a rendelkezésére, akkor igyekszik kipótolni azzal, amivel ki lehet. Pl. látsz egy embert az utcán, aki valami olyan dolgot tesz, ami miatt a fókuszodba kerül, és hajlamos vagy komplett élettörténetet kanyarítani az emberünk mögé. Ha sötét van, akkor még jórészt az az információ sincs, amit ki lehetnek pótolni. Az evolúció ilyenkor arra sarkall minket, hogy figyeljünk, legyünk felfokozott állapotban, legyünk felkészültek a legrosszabb forgatókönyvre is. Ez egyben jelzés is arra, hogy az a rejtek, amit találtunk úgy érzetre nem elég biztonságos. Akiben megvolt ez a negatív képzelgés, azt lehet, hogy felkészültebben érte mondjuk az, ha egy kígyó tévedt a barlangba, akiben nem volt benne, azt meg békés álmában találta a kardfogú tigris.

Hogy aztán milyen rémségekkel töltöd meg a sötétséget, az nagyban függ attól, hogy mit tanultál meg. Ha a gyerek hallott a mumusról, akkor a mumust fogja a sötétbe gondolni. A tigrist vagy a medvét sem, hiszen azokról vagy nincs különösebb tapasztalása, vagy olyan romantizált kép van róluk a gyerek fejébe, hogy nem eléggé félelmetesek. De valószínű egy gyerek x ezer évvel ezelőtt még tényleg a farkastól félt. Ma meg lehet az UFO-któl, amitől meg x száz évvel ezelőtt nem félt senki.

> A tiszta gonosz, mocskos rothadó arccal, vörös szemekkel, karmokkal és hegyes éles fogakkal.

Az, hogy neked ezek jelennek meg, az azért van, mert ezt a képet tanultad meg félelmetesen. Lehet a tényleges emlék nincs meg, de könnyen lehet, hogy gyerekkorodban láttál mondjuk egy horrorfilmből akár csak egy snittet, és számodra ez kellően félelmetes ahhoz, hogy belelásd a sötétbe.

Amúgy ahogy az ember felnőtté válik, nem ritka, hogy a sötéttől való félelmei is racionalizálódnak egy kicsit. Már nem a zombitól fél, hanem mondjuk attól, hogy betörő van a lakásban. Nem a mumustól fél, hanem attól, hogy mintha nem egy darázs hangját hallotta-e az előbb. Nem mindenkinél persze, de nem keveseknél. (És nem, a betörő alapvetően nem feltétlenül gonosz, lehet rászorul arra, hogy betörjön. A darázs sem gonosz.)

~ ~ ~

> Kicsi koromban volt egy kaukázusi juhászkutyánk. […] Egyszer betelt nála a pohár és megharapott.

Itt valószínű az van, hogy feltártad, megértetted a harapás okát, így tudod, hogy a kutya akkor harap, ha homokot szórnak a szemébe. Ha nem teszel ilyen balgaságot, akkor nem fog megharapni a kutya. Van kontroll – vagy annak az illúziója – a tarsolyodba.

> Na már most, akkor mégis miért nem a kutyáktól félek inkább, ami sokkal racionálisabb, logikusabb lenne, mint egy fantázia lénytől?

A kutya fizikai lény. Az ajtót meg bezártad. A kutya akkor sem tud bejönni, ha akarna. És nem is akar semmiféle kutya bejönni. Teljesen kontrollált a helyzet. No de a fantázia szülte lények? Ha amúgy is hajlamos vagy hinni a természetfelettiben, akkor természetfeletti lényeknek aligha akadály egy fizikai ajtó. Itt mindjárt nincs kontroll a történések felett.

~ ~ ~

> Mióta a keresztény tanítások után érdeklődöm + bibliázok, és keresztekkel, Jézusos képekkel, szobrokkal tele raktam a házamat, érzem hogy a félelem jelentősen csökkent.

Persze, hiszen mindez azt az érzetet – vagy illúziót? – kelti benned, hogy kontroll alatt tartod a dolgot, megtetted a szükséges óvintézkedéseket, amiket hatékonynak is tartasz. A múltban sok százmillió ember tett a falára keresztet, vallási ihletettségű képeket, ikonokat, abban a hiszemben, vagy abban a reményben, hogy ezek valamiféle védelmet nyújtanak. És emiatt amúgy valóban nyugodtabbak is lettek. De aztán ők is ugyanúgy meghaltak, mint bárki más, ugyanúgy megbetegedtek, mint bárki más, ugyanúgy leégett a házuk, mint bárki másnak, ugyanúgy jött az árvíz, mint bárki másnak. A zombi, a vámpír, az ördög meg a kísértet meg ugyanúgy nem támadta meg őket, mint bárki mást sem.

~ ~ ~

> Vagy azért mert valamilyen furcsa pszichológia húzódik meg a háttérben amit nem értek.

Azért leszel nyugodtabb, mert hiszel abban, hogy mindezeknek van valódi hatása. Az indiánok meg az álomfogóban hittek. És tényleg nyugodtabban is aludtak attól, hogy lóg egy álomcsapda lóg az ágy felett. Aki viszont ezt babonának tartja, nem hisz abban, hogy ennek lenne bármilyen hatása, az meg nem fog jobban aludni, nem fog kevésbé félni, nála nem fog működni. A különbség a kettejük között az, hogy hisz-e az adott cselekvés – vagy pótcselekvés? – hatásosságában, mármint abban a cselekvésben, hogy álomfogót akaszt az ágy fölé.

De amúgy gyerekkorunkban generálunk is ilyen védelmi tevékenységeket. Ha behúzod a lábad a paplan alá, akkor nem kap el a zombi. Mintha a paplan olyan óriási védelmet nyújtana… Vagy ha nem fordulsz meg, akkor nem támad meg a szellem. Vagy ha nálad van a plüssnyuszid, az megvéd. És ha elhiteted magaddal, hogy ez működik, védettebbnek, nyugodtabbnak érzed magad attól, ha a lábad a paplan alatt lehet és a plüssnyuszi a kezedben.

Ez tehát kizárólag a hit tényéről szól, arról nem, hogy a hit amúgy helyes-e, a hit tárgya létezik-e.

"Na már most, akkor mégis miért nem a kutyáktól félek inkább, ami sokkal racionálisabb, logikusabb lenne, mint egy fantázia lénytől?"

A szorongásnak pont az a lényege, hogy irracionális félelem. Ha racionális lenne, akkor nem szorongásnak hívnánk, hanem... tapasztalat alapú félelemnek, óvatosságnak:D

Menj pszichológushoz, simán segít kikúrálni.

> Csak az igazság az, hogy ez a tudás a valóságban semmit nem ér.

Olyan szempontból tényleg nem, hogy attól, hogy tudatosítod magadban, hogy a félelmed irracionális, attól még a félelmed nem szűnik meg. Tegyük fel valakinek tériszonya van. Pl. legutóbb a Csodák Palotájában találkoztam egy olyan szobával, aminek a falai és ami a lényegesebb, a padlója és a plafonja is tükörből van, így azt az illúziót kelti, mintha végtelen magasságban lebegnél. Valami ilyesmi: https://www.youtube.com/watch?v=1rBafWR3b50&t=162s . Attól, hogy tudatosítod magadban, hogy valójában nem lebegsz magasan, hogy valójában a földszinten vagy, 1 méter vasbetonnal, meg x km földkéreggel a talpad alatt, így akkor sem tudnál leesni, ha akarnál, attól még szemernyit sem fog csillapodni a tériszonyod. (Nekem nincs különösebb tériszonyom, de még én is máshogy lépkedtem ebben a szobában, mintha nem lett volna a padló tükörből.)

Legalábbis azonnal nem jelent semmit a tudatosítás, de hosszú évek , évtizedek alatt már lehet komolyabb hatása annak, hogy újra és újra tudatosítod magadban a félelmed irracionalitását. Lehet igazából nem is a félelmed fog alábbhagyni, csak annyi fog történni, hogy a félelem már nem írja felül a többi érzelmet.

De nem is azt kérdezted, hogy hogyan kerekedj felül a félelmeden, hanem inkább azt, hogy a félelmed (meg sok másik emberé is) miért pont olyan formát ölt, amilyet. A két kérdés nagyon nem ugyanaz, más-más megközelítést igényel. Kb. mint a miért rozsdásodik a kard és a miért pont vörös a rozsa kérdése.

> Adva van az elképzelésem, ha ez a módszer az ami a gyakorlatban is működik, ellenben a többivel, akkor az könnyen lehet, hogy azért van, mert ennek nagyobb az igazság tartalma.

Most vacillálok, hogy kvázi rugdossam-e azt a mankót, ami most téged segít talpon maradni. De mivel a kérdést és a válaszokat mások is olvassák, ezért azt azért muszáj megjegyezni, hogy ez nem szükségszerű. Itt érzelmekről van szó. Valójában a kérdésben szereplő „mocskos rothadó arccal, vörös szemekkel, karmokkal és hegyes éles fogakkal” rendelkező lények nincsenek ott fizikai valójukban. Ami valós az a félelmed. Hogy mi az, ami tompítja ezt a félelmet, az meg személyiségfüggő. A 4 éves Julcsikát a plüssnyuszija védi meg a vörös szemű, hegyes fogú szörnyetegektől. De ez nyilván nem jelenti azt, hogy objektíven nézve a plüssnyuszi bármilyen hatással lenne vörös szemű, hegyes fogú szörnyekre, hiszen azok ténylegesen nincsenek is ott, azok csak Julcsika valami másban gyökeredző félelmeinek a képzeletére való kivetülései, formába öntési kísérletei. A plüssnyuszi „ördögűző” hatása attól nem lesz igazabb, hogy történetesen Julcsikának meg ez az, ami a gyakorlatban tényleg használ – és használ, hiszen ha nála van a plüssnyuszi, akkor nem fél annyira –, bármi más meg nem. Többek között az ágya feletti feszület sem, ami viszont megint semmilyen módon nem függ össze azzal, hogy amúgy annak a védő hatása igazabb-e vagy sem.

> Ha több elmélet közül valamelyik a gyakorlatban is működik, annak mindig nagyobb lesz a bizonyítási ereje.

Csak ugye az nem mindegy, hogy mi a tényleges ok-okozati összefüggés. Mondok egy teljesen máshonnan vett példát… Vizsgálták az borfogyasztási szokásokat az egészségi állapotra gyakorolt hatásuk tükrében. Azt találták, hogy a legrosszabb egészségi állapotnak azok örvendenek, akik nagyobb mennyiségű bort fogyasztanak. Ezt követik azok, akik egyáltalán nem fogyasztanak bort. És a legjobb egészségi állapotnak azok örvendenek, akik ha rendszeresebben is, de naponta maximum 1 dl bort fogyasztanak el.

Lám, a tudomány kimutatta, hogy a mérsékelt alkoholfogyasztás egészséges. Hát ott van, ki lehet olvasni a statisztikából feketén–fehéren.

Mostanság kezdik kicsit felülvizsgálni a dolgot. Mert egy csomó egyéb körülményt nem vettünk figyelembe. Lehet aki nem fogyaszt bort, az helyette kólát iszik. Aki képes 1 dl bort meginni, úgy, hogy nem önt még egy pohárral, azt a bort nem az alkoholtartalmáért, hanem az ízéért, a gasztronómiai élményért issza. És lehet pont ez a gasztronómiai érzékenység, igényesség azt is indukálja, hogy amúgy gyakrabban eszik zöldséget, gyümölcsöt, gyakrabban fogyaszt halat stb. stb… Lehet hogy ez az, ami miatt egészségesebb, amin a bor ront ugyan, de még ennek ellenére is jobb, mintha valaki nem fogyaszt bort, de cserébe naponta lenyom 1 liter kólát, húst eszik hússal és mellé néha betol egy zacskó csipszet.

A korreláció nem feltétlenül jelenti ténylegesen azt az ok-okozati viszonyt, amit esetleg tulajdonítunk neki. Az addig alkoholt nem fogyasztó ember a literes kóla és a csipsz mellé még beiktatja az 1 dl bort is az étrendjébe, attól könnyen lehet, hogy nem egészségesebb, hanem betegebb lesz, ahogy az amúgy változatosan táplálkozó ínyenc, aki lehúzza az 1 dl bort az étrendjéből, az is lehet, hogy nem betegebb, hanem még egészségesebb lesz.

Kérdésedre ráhúzva lehet, hogy a lakásodban a növekvő számú kereszt és vallási témájú kép, szobor és a félelmed csökkenése az elmondásod szerint korrelál egymással, de nem szükségszerűen azon ok-okozati viszony mentén, amit tulajdonítasz neki. Lehet – számomra valószínűbb –, hogy azért csökken a félelmed, mert hiszel abban, hogy ezek pozitív hatással lesznek, és ezen hit miatt nagyobb biztonságban érzed maga, úgy érzed, hogy ezzel kontrollálni tudod a félelmeid intenzitását, amitől azok valóban csökkennek is. Pont úgy, ahogy Julcsika esetén az, hogy hisz abban, hogy a plüssnyuszinak valamiféle védő hatása van, attól biztonságosabbnak, kontrolláltabbnak éli meg a helyzetet, és ettől tényleg csökken is a félelme.

~ ~ ~

Most ettől nyilván nem fogsz kevésbé hinni, hiszen valószínű nem pusztán emiatt indultál el a hívővé válás útján. Hitről lehet ugyan érvek mentén vitázni, de ez itt elég erősen offtopic lenne. Viszont az a témába vág, hogy amit leírtál az racionális bizonyíték-e arra, hogy a félelmeidet valamiféle természetfeletti gonosz indukálja, hogy ez létezik, és hogy ezt néhány feszület és Jézus kép távol tartja? Nem, ez nem bizonyíték. Mert ezen az alapon a plüssnyuszi, a feng shui, az auratisztítás, meg négylevelű lóhere levével meglocsolt szerencsepatkó hatásosságát és a mögöttük álló elképzeléseket, világképeket ugyanezen megfontolások mentén ugyanúgy igazolná. És bár a kérdés szempontjából irreleváns, de az igazság kedvéért leszögezném, hogy én ateista vagyok, de azt is le kell szögeznem, hogy ezzel a válaszommal nem azt mondom, hogy a keresztény világnézet helytelen, csak annyit, hogy amit leírtál, az nem igazolja semennyire a helyességét.

~ ~ ~

Amúgy nyilván bennem is van egy pici félelemérzet a sötétben. De annyira nem erősen, hogy ez probléma lenne, gondot okozna. (Kb. annyira, mint ahogy valóban érzek egy nüansznyi fájdalmat, ha cipőt húzok, hiszen a cipő nyomja az ember lábát, és tényleg fájdalomérzetet kelt, csak annyira megszoktuk, hogy nem is vesszük észre.) Ha viszont nálad ez jelentős probléma, ahogy te fogalmaztál kvázi betegségként éled meg, akkor egyrészt hit, vallás, feszületek ide vagy oda, ha nem tetted még meg, tényleg érdemes lenne egy pszichológust felkeresni. A hit sok dolgot adhat, de egy pszichológust nem helyettesít.

Ne nyulalj beszari, legyen nálad boxer, vagy rugós kés.

Ha lány vagy, akkor szerezz könnygáz, vagy paprika sprayt, tanulj pár önvédelmi fogást - na annyit nem kell, mint a sztárboxban - és megnyugodhatsz.

Fél deci kisüsti is ad egy kis bátorságot.

Rúgd jól tökön, oszt' el van intézve!