Melyik a szimpatikusabb? Ha egy hívő prédikál az utcán Jézusról, vagy pedig ha gitározik egy egyházi zenét, vagy ha egy focista keresztet vet mindenki szeme láttára?

A prédikáció kifejezetten visszataszító.

Az egyházi zene gitározva szerintem tök jó.

Az utolsót meg nem tudom értelmezni. Akkor most a Ronaldo reggeltől estig veti a kereszteket a Széll Kálmán-téren? Vagy hogy kell ezt elképzelni?

Kérdező te nagyon nehezen érted meg ezt a vallás magánügy dolgot. Miért zavar téged ez a téma ennyire?

Talán úgy jobban megérted, hogy ha az adott esetek mögé nem keresztényt képzelsz hanem ateistát vagy sátánimádót vagy hasonlót.

Melyik a szimpatikusabb?

Ha valaki Isten nem létezéséről és a Biblia hazugságairól prédikál az utcán, vagy pedig

ha gitározik egy zenét amiben a sátán imádatáról szól, vagy

ha egy focista pentagramot (vagy mit tudom én mit csinálnak a sátánimádók :D) vet mindenki szeme láttára?

Felteszem az első elégé zavarna.

A második kérdéses ez az ember beállítottságától függ, sok hívőt nem zavarna ha jó a zene közben, nem vennék komolyan a dal szöveget.

A harmadik esetén pedig elég szélsőségesnek kell lennie valakinek, hogy ez zavarja.

De ha megpróbálod beleképzelni magad mások helyébe akkor talán kérdés kiírása nélkül is választ kaphatsz az ilyen kérdésekre és egyébként is sosem árt elgondolkodni azon, hogy az amit teszünk vajon mennyire zavarja a környezetünket és beleképzelni magunkat a helyükbe.

Személy szerint, nem az alapján gondolok erre, hogy melyik a szimpatikusabb.

Sokkal inkább arra, hogy Jézus milyen példát mutatott, a tanítványaival ez ügyben.

Jézus tanítványokat képzett, vagy is megtanította őket arra, hogy az embereknek mit mondjanak, és hogyan beszéljenek, hogyan érveljenek az írásokból. Ez nem kis feladat volt.

Ezt tovább kellett adniuk azoknak akik Tanítványok voltak, és képesítettek lettek mások tanítására. Ezért rendszeresen összejöttek azért, hogy vizsgálják az írásokat, majd megbeszélték, és elmentek az emberekhez.