Miért szeretetteljes eljárás a kiközösítés Jehova Tanuinál? Miért nincs ott megbocsátás és szeretet? Miért birálják felül azt amit Jézus mondott,hogy szeretet és megbocsátás?

csak ha kivalasztott vagy akkor jar a szeretet

ugy leszel kivalasztott ha behodolsz nekik

[link]

"Beférkőzik a fejébe, magához vonzza, mint egy rothadó mágnes. „Hódolj be!” – követeli tőle, és Nick úgy menekül előle, mint óvodás fiú a harciasan nyomuló kislánytól."

A KIKÖZÖSÍTÉS MINDENKINEK A JAVÁRA VÁLIK

Jézus rámutatott, hogy „a bölcsességet igazságosnak bizonyítják a cselekedetei”, vagyis az eredményei (Máté 11:19). A kiközösítés is bölcs eljárás, mert jó eredményhez vezet. Nézzünk három példát, ami alátámasztja ezt.

A helytelenül cselekvő kiközösítése tiszteletet szerez Jehova nevének. Mivel Isten nevét viseljük, a viselkedésünk óhatatlanul is hatással van arra, hogy mit gondolnak Jehováról az emberek (Ézs 43:10). Ha egy gyermek jól viselkedik, akkor jó véleménnyel lesznek a szüleiről, ellenben ha rosszul viselkedik, akkor szégyent hoz rájuk. Ugyanígy a mi viselkedésünk is nagyban meghatározza, hogy az emberek mit gondolnak Jehováról. Ha ragaszkodunk Jehova erkölcsi irányadó mértékeihez, akkor jó fényt vetünk Isten nevére. De ez fordítva is igaz. Például Ezékiel napjaiban a nemzetek, látva a zsidók helytelen viselkedését, megvetették Jehova nevét (Ez 36:19–23).

Ha erkölcstelenül élnénk, azzal szégyent hoznánk Isten szent nevére. Péter apostol így intette a keresztényeket: „Mint engedelmes gyermekek, ne szabjátok magatokat többé azokhoz a kívánságokhoz, amelyek korábban, tudatlanságotokban voltak bennetek, hanem összhangban a Szenttel, aki elhívott benneteket, ti magatok is váljatok szentté egész viselkedésetekben, mert meg van írva: »Legyetek szentek, mert én szent vagyok«” (1Pét 1:14–16). A tiszta, szent viselkedés tiszteletet szerez Isten nevének.

Ha egy Jehova Tanúja helytelenséget gyakorol, az valószínűleg nem marad titokban a barátai és az ismerősei előtt. Amikor egy ilyen személyt kiközösítenek a gyülekezetből, az azt mutatja, hogy Jehova népe ragaszkodik a szentírási alapelvekhez, hogy megőrizze az erkölcsi tisztaságát. Például Svájcban egy férfi ellátogatott az egyik Királyság-terembe, és elmondta, hogy Jehova Tanúja szeretne lenni. Mint kiderült, a nővére Jehova Tanúja volt, de erkölcstelenséget követett el, és ezért kiközösítették. A férfi ezt mondta: „Olyan szervezethez akarok tartozni, amely nem nézi el a helytelen viselkedést.”

A kiközösítés tisztán tartja a keresztény gyülekezetet. Pál apostol figyelmeztette a korintusziakat arra, hogy milyen veszélyes, ha megtűrik maguk között azokat, akik szándékosan gyakorolják a bűnt. Káros befolyásukat a kovász hatásához hasonlította. Ezt mondta: „egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti”. „Távolítsátok el a gonosz embert magatok közül” (1Kor 5:6, 11–13).

Az, akit Pál gonosz embernek nevezett, nyilvánvalóan nem is próbálta leplezni, hogy erkölcstelenül él. Ráadásul néhányan a gyülekezet tagjai közül mellé álltak (1Kor 5:1, 2). Ha egy ilyen súlyos bűnt megtűrtek volna a gyülekezetben, talán más keresztények is átveszik a Korintuszban elterjedt erkölcstelen szokásokat. Ha a vének szemet hunynak afelett, hogy valaki szándékosan gyakorol bűnt, az odavezethet, hogy mások sem fogják komolyan venni Isten irányadó mértékeit (Préd 8:11). Akik nem bánják meg a bűnüket, olyanok, mint „a víz alatt rejtőző sziklák”, és előidézhetik, hogy mások hite úgyszólván hajótörést szenvedjen (Júd 4, 12).

A kiközösítés észhez térítheti a helytelenül cselekvőt. Jézus egyszer elmondott egy történetet egy fiatal fiúról, aki elhagyta az apját, és kicsapongó életet élve, eltékozolta a vagyonát. A tékozló fiú a saját kárán tanulta meg a leckét. A szülői háztól távol ráébredt, hogy céltalan az élete, és hogy kegyetlen világ veszi körül. Végül is észhez tért, megbánta, amit tett, és visszament az apjához (Luk 15:11–24). Az apa szeretettel fogadta a fiát, és örült a visszatérésének. Ez segít megértenünk Jehova érzéseit. Ő erről biztosít minket: „nem gyönyörködöm a gonosz halálában. Inkább abban gyönyörködöm, ha a gonosz megtér útjáról, és életben marad” (Ez 33:11).

Ehhez hasonlóan a kiközösített személyek is ráébredhetnek, hogy mit veszítettek azzal, hogy elhagyták a szellemi családjukat, vagyis a keresztény gyülekezetet. Talán ők is észhez térnek, amikor szembesülnek az életmódjuk keserű következményeivel, és visszagondolnak arra, hogy milyen boldogok voltak, amikor jó kapcsolatban lehettek Jehovával és a népével.

A segítségnyújtáshoz szeretetre és határozottságra van szükség. Dávid ezt mondta: „Ha az igazságos ver engem: szerető-kedvesség az, ha megfedd: olaj a fejemre” (Zsolt 141:5). Nézzünk egy szemléltetést: Képzeljünk el egy hegymászót, aki egy hideg téli napon teljesen kimerül a túrázásban. A teste kezd kihűlni, aminek következtében, nagyon elálmosodik. Ha elalszik a hóban, akkor meghal. A hegyimentők megérkezéséig a társa időről időre megpofozza, hogy ébren tudja tartani. Ez fájdalmas ugyan, de megmentheti az életét. Dávid is felismerte, hogy még ha fájdalmas is, javára van, ha egy igazságos ember helyreigazítja.

A helytelenül cselekvőknek sok esetben éppen arra a fegyelmezésre van szükségük, amit a kiközösítés jelent. Julian fia, akiről a bevezetőben volt szó, mintegy tíz évvel a kiközösítése után rendbe hozta az életét, visszatért a gyülekezethez, és most vénként szolgál. Ezt mondja: „A kiközösítés miatt szembe kellett néznem az életmódom következményeivel. Szükségem volt erre a fegyelmezésre” (Héb 12:7–11).