Rám szálltak Jehova tanúi. Történt már veletek ilyen? Mit csináljak? Mikor unják végre meg?

Néhány hónapja rám szálltak a jehovák. Kedvesek voltak, kérdezgettek mindenfélét, én éppen kint metszegettem, ezért beszélgettem velük egy kicsit, mert alapvetően mindig érdekel mások hite. Mondták, hogy hoznak füzetet, ha érdekel, mondtam, dobják be nyugodtan, ha erre járnak, szeretek olvasni vallásokról. (Első hiba.) Aztán azon vettem észre magam, hogy már nagyon tolakodó kérdéseikre válaszolok, mint egy jó gyerek: (Második hiba.) itthon vagyok hétfőn, ez-és-ez a vallásom, ezt-és-ezt dolgozom, mit gondolok Istenről, mit gondolok az emberekről, hogy érzem magam a világban és hasonlóak. Utána egészen meglepődtem magamon, hogy ilyesmiket ki tudtak belőlem húzni, de nagyon rutinosak voltak. Jöttek még egyszer, hogy hoztak füzetet, nekem meg leesett az állam, hogy ezt ők így értették, hogy személyesen a kezembe átadják, nem pedig bedobják, és megint jöttek a kérdésekkel, meg a bociszemekkel, én meg udvariasan kihátráltam. De olyan sokat kérdeztek, hogy béna voltam, és nem találtam alkalmat arra, hogy megmondjam, hogy nem akarok beállni közéjük. Valami nagyon megdöbbentő kérdezésstratégiájuk van, mert úgy csűrik-csavarják, hogy ha nem küldöd el őket teljesen tuskón, akkor nincs módod elhessegetni őket. Vagy csak nekem nem megy, de én mindig próbálok normálisan beszélni egy másik emberrel.

Azóta azt a valószínűleg nem szerencsés választást választottam, hogy egyszerűen nem nyitom ki az ajtót, ha látom, hogy jönnek, mert semmi kedvem udvariatlanul elküldeni őket és belemenni egy bugyuta vitába. Mégis, fél éve (!) minden hónapban idejönnek, néha többször is, nyomják a csengőt, és állnak az ajtó előtt türelmesen. Már volt, hogy elhalasztottam a tervezett bevásárlást, mert nem akartam kimenni közéjük. Bárki más értene ebből, de ők addig nyomják a csengőt, amíg kiprovokálják belőled, hogy kimondd, hogy NEM érdekelnek, szálljanak már le rólad, és aztán jól elmondhatják a "véleményüket" rólad. Tudom, mert már megtörtént velem is, rokonnal is, hogy megátkozták, és bevallom, félek tőlük. Nem akarom, hogy bárki is megátkozzon, még ha ez röhejesen is hangzik. A másik meg, hogy nem akarok egy idős nőt elküldeni a fenébe, egyszerűen képtelen vagyok idősekkel tiszteletlenül beszélni.

Meddig fognak még jönni? Van erre valami szabály náluk, hogy mikor szállnak végre le valakiről? Vagy tényleg csak akkor, ha elküldöd őket az anyjukba? Nincs valami trükk arra, hogy hogy lehet leállítani őket valahogy udvariasan, hatékonyan? (Úgy, hogy ne kelljen beszélni velük? :D) Ma nem is ketten csöngettek be már, hanem négyen, leesett az állam, amikor megláttam őket. Félelmetes. Persze nem nyitottam ki nekik megint.