Kedves valláskritikusok! Ha valóban nem létezik a keresztény isten, akkor mégis miért akkora nagy örömforrás a szentség?

Lehet, hogy a szentség attól örömforrás, mert a keresztény isten létezik.

Ugyanakkor ha az isten nem létezik, akkor is lehet örömforrás a szentség, miért ne lehetne? Az erkölcsösség és a jóindulat miért ne lehetne önmagában öröm? Akit nem kötnek a gyűlölet láncai az képes a boldogságra. Így teljesen elképzelhető, hogy a szent élet öröme nem függ az isten létezésétől.

Nakao

Kérdező!

Téged mikor látott utoljára orvos?

"A szentség nem egy szubjektív örömforrás, hanem minden szent ember egyformán örömét leli benne.

Aki azt hiszi, hogy a szentség nem okoz örömet az nyilvánvalóan azért van mert nem szent, és sosem volt az.

Márpedig az erkölcsösség is a szentség egy részét képzi és hát akkor.... "

1. Azt hiszem, homályos neked a szubjektív szó jelentése. Nevezzük ezentúl úgy, hogy egyénfüggő, így talán kevéssé lesz konfúz. Ugyanakkor jegyezzük meg, hogy minden örömforrás szubjektív-egyénfüggő. Nem tudsz egy olyan konkrét dolgot megnevezni, ami mindenki számára örömforrás lenne, ami persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne az örömöt objektíven meghatározni. Ha öröm az, ami egy embernek pozitív érzetet okoz, akkor örömforrás az, ami ezt kiválthatja, de az általános meghatározáson túl a konkrétum nem meghatározható.

2. mert minden szent ember örömét leli benne...

Ez annyi, mintha azt mondtad volna, hogy a paradicsomleves nem szubjektív örömforrás, mert minden paradicsomleves kedvelő örömét leli benne.

Objektív örömforrás csak akkor lehetne, ha mindentől függetlenül örömét lelné benne minden ember, ami természetesen nem úgy van.

3. Ha én azt hiszem, hogy a paradicsomleves nem okoz örömet, akkor az azért van, mer nem szeretem a paradicsomlevest és soha nem is szerettem. Ez így van. Csk azt nem tudom, miért érzékelek egy kis lesajnálást a mondatban. Mintha szégyellnünk kellene, hogy nem szeretjük a paradicsomlevest. Erre persze azt fogod mondani, hogy a szentség és a paradicsomleves minőségi különbségben vannak, pedig nem. Örömforrásokról beszélünk. Akkor egy kategória.

4. Az erkölcsösség a szentség részét képezi.

Megkérlek, támaszd alá ezt az állításodat. Ha valaki erkölcsös, akkor szent is? Vagy nem lehet valaki erkölcsös, ha nem szent? Egyáltalán mire alapozod ezt a kijelentésedet?

Minden szakrális, a létezés maga szent - ami profán lehet, az csak a szemlélet, amivel közelít valaki. Tehát maga a Lét és a létezés örömforrás. A sok egybegyűlt támadó kritikus szemléletéből hiányzik "valami/valaki", amit azután kétségbeesetten próbálnak tagadni.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Emily Dickinson válasza

Water, is taught by thirst.

Land—by the Oceans passed.

Transport—by throe—

Peace—by its battles told—

Love, by Memorial Mold—

Birds, by the Snow.

Vízre a szomj tanít,

Földre: járt Oceán,

Üdvre: beléható,

Békére: harci hír,

Szerelemre: a sír,

Madárra: hó.

Ford.: Károlyi Amy

Hát igen, 36, öröm és bánat, igen és nem, fekete és fehér, fény és árnyék. Duális tapasztalás. A szent(ség) tapasztalása pont ennek a duálisnak a meghaladását jelenti. A házasság szentségén elég érzékletes belátni. A kettő eggyé válik - szexuálúnió - és egyből téren és időn kívül van a tapasztaló alany. A többinél is ez van: duális fölé lép, meghaladja. Intuícióban.

Persze pillanatokra.

Erre szolgáltak a szerzetesek gyakorlatai: fenntartott intuíció tudatállapotába jutni. (ahol eggyé válik a Teremtő és a Képmás)

"Minden szakrális, a létezés maga szent - ami profán lehet, az csak a szemlélet, amivel közelít valaki. Tehát maga a Lét és a létezés örömforrás. A sok egybegyűlt támadó kritikus szemléletéből hiányzik "valami/valaki", amit azután kétségbeesetten próbálnak tagadni.

A többinél is ez van: duális fölé lép, meghaladja. Intuícióban.

Persze pillanatokra.

Erre szolgáltak a szerzetesek gyakorlatai: fenntartott intuíció tudatállapotába jutni. (ahol eggyé válik a Teremtő és a Képmás)"

Kedves hozzászóló, egy kérdésem lenne hozzád: Ezeket most a keresztény vallás szemszögéből írtad?

Teljes mértékben egyetértek veled, ezek a gondolatok a vallás legalapvetőbb filozófiái közé tartoznak.

Mondhatni, ez a lényeg sallang nélkül. Gondolom, nem leplek meg, ha azt mondom, a Zen(a másik "vallás" amit ismerek) alapja is pontosan ugyanez. A fenntartott intuíció a zazenben valósul meg, ami a Zen alapvető lényege.

A tradicionális létszemlélet felől ilyen- és a világvallások gyökerüknél ebben a létszemléletben találkoznak. (Ajánlom: Frithjof Schuon: A vallások transzcendens egysége művét) A zen, igen, de ez is -különösen a keleti kereszténység szerzetesinél, közös vonásokat mutat. Vagy érdemes olvasni Meister Eckhart műveit, beszédeit (domonkosrendi szerzetes, XIV.sz.)

(őt a "nyugatra tévedt zenmesternek" is nevezik, noha ténylegesen nem ismerte a keleti szerzeteseket, sem műveiket :)