Régen az uraságok kikkel építették a villájukat, kúriájukat, kastélyaikat?

Azért a cselédek nem kőművesek, asztalosok...

Én amondó vagyok, h mesterembereket fogadtak.

Lehet, hogy furán hangzik, de az "uraság" nem foglalkoztatott több cselédet, mint ammenyi kellett. A munkájuk mellett nem volt fölös idejük kastélyokat felhúzni.

Olyan ez, mintha azt kérdeznéd, hogy xy gépipari cég új gyárcsarnokát egy építési vállalkozó húzza-e fel, vagy vagy az xy cég takarítója.

5# a 3# tökèletesen leírta. Egy cselèd teljesen mással foglalkozott.

Règen is voltak èpítèszek, mèrnökök, kèzművesek, (már a fáraók idejèben is)voltak jobbágyok, helyi szegènyek, zsellèrek, akik segèdmunkások voltak.

Ugyan úgy mestereket bíztak meg, mint mi manapság. A mesterek között akadt mindenféle tudású. Milánói egyetemet végzettől a faluszéli vályogvetőig. Pénz kérdése volt, hogy kiket fogadott fel az uraság. A mesterek hozták magukkal az inasokat.

Régen nem voltak szakmunkásképző iskolák, hanem a tizenévesesk inasnak mentek.

A kastélyok többnyire a hegyekből kifejtett kőből épültek, szóval kőfaragók dolgoztak rajta. Kőműves szavunk is innen ered.

A cselédek olyanok voltak, mint ma a hotelben dolgozók: szobalányok, felszolgálók, szakácsok. Tovább volt közöttük lovász, kocsis, kertész.

Ők ugyan úgy nem értettek az építkezéshez, mint a maiak.