Átlagosan kereső fiatal pár szeretne házat venni. Egyikük szülei jómódúak, sokkal tudnak segíteni, a másik részről sajnos semmivel. Valaki hasonló helyzetben? Elfogadnátok így a szülői segítséget?

Miért ne fogadnánk el? Hülyeség büszkeségből magunk alatt vágni a fát.

A lakás tulajdonviszonyát meg az határozza meg inkább, hogy egyébként is hogyan beszélte ét a pér ezeket a dolgokat.

"Hülyeség büszkeségből magunk alatt vágni a fát. "

A férfiaktól el szokták várni, hogy tudjanak kényelmes megélhetést-életvitelt biztosítani a családjuk számára. Ha elfogadsz tőlük bármilyen nagyobb támogatást, még kevésbé fognak tisztelni a jövőben, idővel egy amolyan szolgacsicska leszel a rokonságon belül. Ezt a jelenséget sokszor megfigyelték, készültek tanulmányok. Lehet, hogy te jobban tudnád kezelni a helyzetet, lehet, hogy a csaj szülei sem rosszak annyira, de ha már most érzed, hogy irányító típusúak, akkor sok jót nem javaslok, rengeteg feszültség-veszekedést okozhat idővel, ami nem csak a te férfi önérzetedet teszi tönkre, de a teljes házasságotokat.

A tulajdonviszonyok részben megegyezés alapján alakulnak, részben pedig azon is múlik, hogy vesznek-e fel hitelt, CSOK-ot hozzá. Házasság elvileg vagyonközösséget jelent (ha nincs házassági szerződés), azaz a házasság idején szerzett vagyontárgyon fele-fele arányban osztoznak a házastársak, kivétel ez alól az ajándékozás és az örökség, az különvagyon.

Őszintén szólva ha az én gyerekemről lenne szó, akkor a saját nevemre vennék lakást nekik, amit használhatnak. Ha kitart a kapcsolat, akkor összegyűjthetnek annyit, hogy sajátot vegyenek, nekem marad a lakás, amit kiadhatok bérbe, és szükség esetén támogathatom őket a díjból. Semmilyen más konstrukcióba nem mennék bele a mai világban.