Gyümölcspermetezés káros az emberre?

Mármint, ha te permetezel, és beszívod a permetet, erre vagy kíváncsi?

Kiskertben ennek inkább elvi jelentősége van, mint gyakorlati.

Aki rendszeresen, heti több napon, napi több órában permetez, főleg ha I. kategóriás szerrel, amit egy átlagos kiskerttulajdonosnak még képen se mutatnak meg, az veszélyben van, ha nem hord megfelelő védőeszközt.

Vannak ezek az amatőröknek gyártott kis tasakos, ampullás kiszerelésű szerek. A legtöbb szabadforgalmú szer esetében egy komoly rosszulléthez is kevés egy ilyen kiszerelésnek a teljes egészében való belégzése. A gyakorlatban, ha odafigyelsz a szélirányra, akkor nincs esélyed még arra se, hogy a tízezred részét beszívd.

Van még persze a rákkeltő hatás. De az megint olyan, hogy kellene egy bizonyos behatás hozzá. A különböző hatóanyagú szerek hatása többnyire nem adódik össze, mert másként működnek. Egy bizonyos szert pedig nem használsz annyit, hogy az egy kicsit is veszélyes legyen, hacsak nem vagy különösen érzékeny rá, mert ilyen is létezik.

Voltak ezek a téesz-növényvédős traktorosok, akik évtizedeken keresztül, mindenféle egyéni védőeszköz nélkül permetezték a szőlőt meg a gabonát, kizárólag abban reménykedve, hogy a szél majd nem fúj rájuk túl sokat. Na, náluk gyakran előfordult, hogy 30-40 év permetezés után rákosak lettek a permettől. De ők két hét alatt belélegeztek annyi szert, mint amit egy 1000 m2-t művelő ember életében. Ráadásul, manapság már a szerek többsége gyorsan lebomló, ami a szervezetet is gyorsan elhagyja, ha bekerül. Régen sokkal több durvább szert használtak. Ott van pl. a réz, ami természetes anyag, de már önmagában is mérgezőbb, mint az átlagos szabadforgalmú szerek, és ráadásul nehézfémként viselkedik, azaz nem nagyon akar kiürülni a szervezetből, hanem felhalmozódik.

Rákkeltés szempontjából jó példa a glifozát nevű gyomirtó, amit néhány nagy vegyipari cég akar betiltatni mindenáron. Ennek a rákkeltő hatását akarják talán legjobban bizonygatni, de nem nagyon jön össze. Még soha a világon sehol nem lett rákos egyetlen olyan patkány se, ami kizárólag olyan ételt kapott, ami a lehető legtöbb glifozátot tartalmazta. Hogy mégis rákosak legyenek, vagyis fel tudjanak mutatni valami okot a glifozát betiltására, ezért mesterségesen juttattak napi szinten a gyomrukba tiszta glifozátot, és még így is csak idősebb korukra betegedtek meg az állatok.

Nyilván, persze, léteznek ettől veszélyesebb szerek is, de a példa jól mutatja, hogy milyen mértékű behatásra van szükség a daganatos betegséghez.

Azért valami védőeszköz nem hülyeség, mert senki nem tudhatja, hátha van valami túlérzékenysége. De egy pormaszk vagy orvosi maszk inkább csak önmagunk megnyugtatására elég, mint valós védelemre.

Az anyaga szűri ki. De a komolyabb gumiszélűek kivételével a levegőmozgás túlnyomó része a maszk és az arc közt történik.

Nekem ez anno akkor esett le, mikor egyszer pormaszkot használtam köszörüléshez. Viszonylag olcsó gumiszegélyes pormaszkot. Szépen az arcomhoz igazítottam a merevítő fémszalagot is munka előtt. Meleg volt, izzadtam. Mikor befejeztem, és kézmosáskor a tükörbe néztem, megdöbbenve tapasztaltam, hogy az orrom két oldalán vastag koromfekete csík van. Ahogy le-fel néz az ember, a maszk folyamatosan mozog, és valahol egész biztosan lesz olyan rés, ahol a levegő akadálytalanul jár, a maszk anyagával ellentétben, ahol ellenállásba ütközik. A komoly maszkok kivételével, a többi csak akkor véd valójában, ha mozdulatlan fejjel állsz.