Miért alkalmasabb trágyázásra a szarvasmarhatrágya, mint a sertéstrágya?

Az előző válaszadások eléggé pontatlanok voltak.

A sertések alá nem tesznek almot, így a trágyájukat vízzel távolítják el az istállóból, ezért ebben az esetben elsősorban hígtrágya keletkezik, ami roppant nagy terhelést jelent a környezetre ha nem megfelelően kezelik.

A kezelés alatt ülepítést kell érteni. Az ülepített trágya szétválik két fázisra: egy híg, víz-szerűre és egy szilárd fázisra. Mindkét fázis alkalmas a talajerőutánpótlásra (trágyázásra) de a kezelés időigényessége miatt roppant költségesnek számít.

A szarvasmarha trágyája a benne lévő alomanyag miatt stabil, könnyen szállítható. Mivel a szarvasmarhák nagy arányban növényeket fogyasztanak (szilázs, szenázs, széna) így a trágyájukban is megvannak a növényekre jellemző struktúrák, mint pl. a rostok. A földre kijuttatott szarvasmarhatrágya lassan bomlik el, a talajban élő lebontó szervezeteknek több idő kell míg az alomanyag (szalma) rostjait "megemésztik" és a növények számára ismét hasznosítható formába redukálják. Így tehát nem jelent hirtelen nagy terhelést a talaj számára, nincs esélye a trágyalének a talajvízbe szivárogni és eutrofizációt okozni a természetes vizekben.