Azt hinné az ember, hogy az új generáció mobilisabb, alkalmazkodóbb az új helyzetekhez, fogékonyabb az új lehetőségekre, de nem, ugyan azt folytatja amit a régebbi generációk, megköti magát?

Ez nem generációs kérdés, hanem egyrészt kultúrális, másrészt pedig gazdasági. Ha az albérlet költsége az ember fizetésének az 50%-át elviszi, akkor feldughatja magának a mobilitást, mert ugyanott tart, mintha el sem indult volna.

Ezért szoktak sokan párban albérletet keresni, és sajnos ez tartja őket össze is, ha már nincs meg a jó viszony, mert csak költségmegosztással tudnak tolerálható életmódot folytatni.

Attól, hogy saját lakásod van, még pont ugyanúgy maradhatsz mobil. És lakás nélkül is lehetsz megkötve.

Rengetegen utaznak, van vagy bérelnek saját lakás/ház mellett is. Esetleg a sajátot kiadják, ingáznak órákat, 100+ km-eket.

Nem attól leszel mobilis, hogy nincsen lakásod. Attól nem mobilis leszel, csak kiszolgáltatott.

A többmilliós önerőről (amit más, pénztermelő tevékenységtől vonsz el, pl. tanulástól vagy vállalkozás alapításától) valahogy mindenki nagyvonalúan megfeledkezik, amikor azt ecsetelgeti, hogy "de hát albérleti díj helyett fizethetném a törlesztőt is és ugyanott vagyok, de lesz egy saját lakásom a végén".

A felújítási költségekről (pl. elromló bojler) nem is beszélve, de a devizabotrány is túl régen történt már egyeseknek, akik évtizedekre el akarnak adósodni.

Vagy elég, ha beköltözik a szomszédba/környékre egy deviáns család (nem kell kisebbséginek lenniük, elég egy egész nap hangosan üvöltő, másokat megtámadó autista/értelmi fogyatékos gyereket nevelő család) és oda a saját lakás nyugalma, máris buktál pár milliót.

Ma a mamahotel a legkifizetődőbb.

Aki értelmes nem megy se albérletbe és nem fog 20 millió hitelt felvenni,gyereket csinálni,hogy legyen hol laknia.

"A többmilliós önerőről (amit más, pénztermelő tevékenységtől vonsz el, pl. tanulástól vagy vállalkozás alapításától) valahogy mindenki nagyvonalúan megfeledkezik"

Ezzel egyet tudok érteni. Az a szomorú, hogy sok embernek vagy-vagy alapon kell dönteni, vagy vállalkozás, vagy lakás vásárlás. Ismerősi körben azt látom, hogy azok mernek bele vágni vállalkozásba, akiknek amúgy biztosítva van a megfelelő háttér, saját lakás, szülői támogatás, így ha bedől sem áll meg az élet, míg ismerek olyat is akinek mindene elment (bár legalább megpróbálta).

Sok éve megy ez a lakásbérléses propaganda, nyilvánvaló, hogy valakinek az az érdeke, hogy ezt az ökörséget terjessze.

Én kevesebb, mint fele annyi törlesztőt fizetek a lakáshitelemre, mint ha bérelném a lakást. Ha lejár a hitel, lesz egy saját, tehermentes ingatlanom, amit akár el is adhatok. Aki bérel, az meg fizet havonta kétszer ennyit, és sosem lesz övé a lakás. Na ki jár jobban?